„Jó látni, hogy az embereknek hiányzik a színház!”
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.07.28. 08:15 | Frissítve: 2020.07.29. 12:24
Debrecen – A padlásban a Rádióst alakítja, emellett készül a Hamletre és Az öreg hölgy látogatására is. Kránicz Richárddal színész és szerep hasonlóságáról, valamint az újra induló próbákról beszélgettünk. Interjú.
Az Örökre szépek, a Fényév távolság és a Szilvásgombóc, A padlás ikonikus slágerei szerdán a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon csendülnek fel a Csokonai Színház társulatának előadásában. A színészek a vírusjárvány okozta kényszerpihenő miatt több hónapja nem találkoztak a klasszikus körülmények között a nézőkkel, így a mostani alkalom szinte kuriózum. A Rádióst alakító Kránicz Richárddal beszélgettünk színész és szerep hasonlóságáról, valamint az újra induló próbákról.
Dehir.hu: A járvány miatt több mint három hónapja nem volt színpadon. Ha most álmai fellépése következne, akkor hol és mit énekelne?
Kránicz Richárd: A Fényév távolságot énekelném a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon.
Dehir.hu: Nem az a fajta álmodozó típus, aki időnként tovább gondolja a lehetőségeit, a racionálison túlra megy, és a Wembley Stadionba képzeli magát?
Kránicz Richárd: De, igen. Viszont egyelőre szeretném azt teljesíteni, ami épp itt és most adott. Úgy érzem, van még feladatom, van még tapasztalni valóm.
Dehir.hu: Vegyük a legközelebbi produkciót, A padlást. Ennyi fellépés után akad még olyan részlet, jelenet, amit másképp is el tudna képzelni, vagy esetleg kísérleteznek a többi színésszel? Nyilván a rendezői keretek figyelemben tartásával…
Kránicz Richárd: Épp attól izgalmas minden előadás, hogy ezeket a próbálkozásokat lehetővé teszi. A padlásban mindenki szeret kísérletezgetni. Jó rácsodálkozni, hogy egy-egy poént még nem hallottam Kingától, Gergőtől vagy Artúrtól, de
mivel engem könnyű megnevettetni a színpadon, és bárhol máshol is, nagyon komolyan figyelnem kell, hogy ebből semmit ne vegyen észre a néző.
Úgy látom, annyi rutin van már ebben az előadásban, hogy szeretjük egymást és persze a nézőket is szórakoztatni. Mindenki élvezi, amit csinál, és ez előhoz huncutságokat. Például Oláh Zsuzsiból is, ő is jó párszor meglepett már.
Dehir.hu: A padlás nem éppen a mai huszon-harmincas éveikben járók zenéje, ám ikonikus, már-már klasszikus mivolta miatt ők is megtalálhatják ebben a zenében azt, ami nekik szól.
Kránicz Richárd: Igen, azt hinnénk, hogy nem a mostani generáció zenéje, de valahogy mégis mindig aktuális, bevonzza az embereket. Mielőtt játszottuk volna az előadást, elég sok dalt ismertem belőle és szerettem is őket. Többségük játékos, alátámasztja a darab mesésebb vonalát, de vannak benne nagyon mély és érzelmes dalok is, mint például a Fényév távolság, ami szinte már sláger lett, rengetegen feldolgozták. Egyébként ez a kevert stílus a darab egészére is jellemző. Mese, musical, de komoly kérdésekkel is foglalkozik. Ha sikerül a nézőket magával ragadnia, hamar rájöhetnek, hogy több és mélyebb ez a történet, mint amit elsőre gondolunk róla.
Dehir.hu: Jó lesz újra kiállni a közönség elé?
Kránicz Richárd: Abszolút, de furcsa a három-négy hónap kiesés. Sajnos év közben elég ritkán járok haza Ordacsehibe, Somogy megyébe, tavasszal viszont oda kényszerültem karanténba vonulni. Bizonyos szempontból jól is esett, a családommal voltam és a színházi dolgaim mellett tudtam kicsit pihenni is. A végén azért már kezdtem megérezni, hogy hosszúra nyúlik. Hiányzott a színház, az előadások, az emberek, így örültem, mikor kiderült, hogy a nyár folyamán már lesz lehetőségünk játszani A padlást, pláne szabadtéren.
Dehir.hu: Éles váltás jött, ahogy Debrecenbe érkezett, mert kezdődött Az öreg hölgy látogatása és a Hamlet próbája is.
Kránicz Richárd: Most a három-négy hónapot bepótolhatom pár hét alatt. Még a visszarázódás idejét élem.
Dehir.hu: A készülő Hamlet, a karantén- vagy vitrinszínház kimozdította a komfortzónájukból a színészeket, egy újszerű, szokatlan előadás készül Shakespeare klasszikusából…
Kránicz Richárd: A stadionban tartott próbákon, ami az előadás helyszíne lesz, nekem még csak ritkán volt alkalmam részt venni, Az öreg hölgy látogatása próbafolyamata miatt, de nagyon érdekesnek tűnik. Furcsa, hogy milyen helyzeteket hoz elő a művészetből a vírus, ez az előadás is erre reflektál. Még a Covid sem tudja kiirtani. Ha esetleg ismét szigorítások jönnek, mindig lesz valami megoldás.
Dehir.hu: Nem furcsa ez az elszigeteltség, hogy nem egymás felé, hanem egymástól elfordulva, üvegfallal elválasztva, kizárólag a néző felé játszanak? Nem erre szocializálódik egy színész…
Kránicz Richárd: Először engedte Franciska, a rendező (Éry Franciska – a szerk.), hogy mozogjunk a térben, játsszuk el egymás felé a jeleneteket, aztán mindenki beállt a maga helyére, és ugyanazt játszottuk, csak kifelé. Volt, hogy reflexből Baki (Bakota Árpád – a szerk.) felé fordultam, de rögtön szóltak, hogy nem jó. Újra kellett generálni a bennünk lévő érzéseket úgy, hogy nem látjuk a partnert. Jófajta új feladat. Még egy felolvasószínházi előadásban is kicsivel egyszerűbb a dolog, ahol ugyanígy kifelé kell beszélni, de ott ugye mellettem ül a másik színész, látom az arcát és érzem a rezdüléseit. Itt, üvegfallal elválasztva, elszigetelten, nehezebb a helyzet, sokkal több mindent kell a képzeletre bízni. Nincs ott a partner, de mégis úgy kell játszani, mintha ott lenne.
Dehir.hu: Az azért mindenképp érdekes, hogy nagyobb világégések után az emberek alig várták, hogy színházba mehessenek, most pedig épp az összetartozást, a gyülekezést tiltja meg a járványhelyzet. Ezt nehéz lehet színészként megélni.
Kránicz Richárd: Jó érzés, hogy az embereknek hiányzik a színház: személyesen is mondják, de a közösségi oldalakon is látom, hogy visszavárnak minket. Ezt nagyon jó tudni. Szerencsére nem arról van szó, hogy bezárt a színház, és akkor keresek egy másik elfoglaltságot, hanem ezzel kiesett az emberek életéből egy érezhetően fontos dolog, és várták már, hogy újra elkezdhessenek előadásokra járni. Rossz lenne abban a bizonytalanságban próbálni, hogy nem tudjuk, jönnek-e majd a nézők vagy sem.
Dehir.hu: Azt mondta a Rádiós szerepe kapcsán, hogy őt is foglalkoztatják kérdések, bár más jellegűek, mint Kránicz Richárdot... Milyen kérdéseken töri a fejét?
Kránicz Richárd: Mostanában magam foglalkoztatom magamat: mi a francot keresek itt? Mit csinálok? Miért csinálom? Miért ilyen vagyok? Mostanság elkezdtem rájönni arra, hogy nem ismerem magamat annyira, mint hittem.
Eljött egy olyan periódus az életemben, hogy ki akarom hozni magamból azt, amit eddig nem sikerült.
Sokat analizálom magam. Van bennem egy folytonos nyughatatlanság, valami tettvágy, próbálom keresni az okát, hogy mivel tudok tenni ellene. Ugyanígy foglalkoztatnak az emberi kapcsolataim is. Lehet, hogy ezt a karantén váltotta ki belőlem, több időm volt magammal foglalkozni. Annak idején mikor Debrecenbe kerültem, nagyon rágörcsöltem arra, hogy elszigetelem magam azoktól a barátaimtól, akik nem debreceniek. Elkezdtem félteni a barátságaimat, a családi kötelékeimet. Ha nem vagyok egy hétvégén velük, már jön ez az érzés. Ha van egy szabad vasárnapom, mennem kell, nehogy „eltűnjek”. Reálisan persze tudom, hogy nem ezen múlik a dolog. De leltem itt, Debrecenben is jó barátokra, ami nyilván könnyebbség.
Dehir.hu: Mindezek mellett, hogy erős múltbéli kötelékei vannak, megismerte már Debrecen élhető arcát is? Mi tölti ki a napjait a színészeten kívül?
Kránicz Richárd: Vasárnaponként, vagy ha időm engedi, Budapestre járok próbálni a zenekarommal (Dream of Insomnia – a szerk.), ami szerencsére egész jól halad mostanság. Az utóbbi időben két új számunk, klipünk is megjelent. A karantén időszak annyiban segített, hogy talán kicsit több időnk volt műhelymunkázni, számokat írni. Gyakran járok edzeni, sportolni is. Most ezt is kicsit komolyabban kell vennem, mert bár kulisszatitkot nem akarok elárulni, de hamarosan lesz egy előadás az évadban, amihez igencsak szükségem lesz a jó fizikumra. Persze, az sosem árt. Színház, edzés, zenekar, barátok, család – ez a teljes kör.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)