Rátalált a szerelem a debreceni énekesnőre
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.11.07. 09:45 | Frissítve: 2021.11.07. 09:51
Debrecen – Új lemezzel jelentkezik a Margo zenekar, ráadásul írtak egy magyar nyelvű dalt is. Jéger Dorottyával zenéről, munkáról, életről beszélgettünk. S arról is, mit hozott otthonról. Interjú.
Nem tétlenkedik a Margo zenekar: új lemezzel jelentkeztek, ráadásul született egy magyar nyelvű daluk is. Minderről Jéger Dorottya mesélt, aki Debrecenben született, itt járt iskolába, s ma is szívesen idézi fel a hajdani családi muzsikálásokat.
Fotó: Szabó Dávid
Dehir.hu: Jól emlékszünk, hogy 2018-ban alakult a Margo? Hogy érzed, mennyire nagy idő ez egy zenekar életében?
Jéger Dorottya: Ez szerintem nézőpont kérdése, a mi esetünkben ez alatt a három év alatt nagyon sok minden történt. Írtunk két lemezt, kezdő zenekarként tehetségkutatót nyertünk, forgattunk klipet, live-session videókat, koncerteztünk változatos helyeken, rengeteg zenei élményt és tapasztalatokat gyűjtöttünk. Ettől függetlenül még mindig „fiatal” zenekarnak számítunk, ami számomra abban nyilvánul meg, hogy ezek csak az első lépések voltak a céljaink felé.
Valójában persze az út a cél, de azt gondolom sikerült jó alapokra helyeznünk az elképzeléseinket, minden évben újabb és újabb lépcsőfokokat tűzünk ki magunk elé.
Dehir.hu: Bihari Mártonnal alapítottátok a csapatot, amihez idővel csatlakozott még néhány zenész. Mennyire állandó a felállásotok?
Jéger Dorottya: Eleinte úgy képzeltük el, hogy mi ketten vagyunk a „Margo”, s minden projekthez külön zenészeket hívunk. Aztán az első lemezen (Spark of Life) játszó srácokkal olyannyira megtaláltuk a közös hangot, hogy ezt a tervet elengedtük, s öttagú zenekarrá váltunk. Később kiderült, hogy ez a zenei anyag, amit Marcival írunk abszolút igényli az állandó tagokat, tele van finomsággal, s olyan egyedi hangzásvilággal, amit nem könnyű és nem érdemes variálni más és más hangszeres játékosokkal. A dobosokkal mégis meggyűlt a bajunk, gyakran cserélődtek, mára viszont úgy tűnik megtaláltuk az „igazit”.
Dehir.hu: Korábban Debrecenben, a szülővárosodban is játszottatok, aztán nyakunkba szakadt a koronavírus-járvány, ami alaposan összekuszálta a zenei életet. Ti hogy éltétek meg a karanténos időszakokat?
Jéger Dorottya: Megpróbáltuk kihozni a maximumot a helyzetből. Nem voltak koncertek, a közös zenélés nagyon hiányzott, de nem volt mit tenni, maradt az online jelenlét. Csináltunk home-klipet, vicces videókat, live koncertünk is volt Marcival duóban, s két közönség nélküli koncertünk teljes zenekarral az A38 hajón.
A második lemez dalainak bemutatását már konkrétan ehhez a helyzethez igazítottuk.
Egyéni szinten Marciról és magamról ugyanazt elmondhatom, hogy a karantén alatt kimaxoltuk azokat a dolgokat, amikre azelőtt nem volt annyi idő. Ő nyitott egy magánzeneiskolát, én alkottam egy lemeznyi dalt a másik zenekarommal, tanítottunk, hasznosan töltöttük a napokat.
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam a karantén alatt, eltekintve a külvilág szörnyűségeitől. S ráadásul rám talált a szerelem, ami nagyban befolyásolta a második lemez témáit, és a magyar dalt is.
Dehir.hu: Új lemezen dolgoztok. Más hangulatú dalok kerültek fel rá, mint a korábbiak? Mikor jelenik meg?
Jéger Dorottya: Tavaly novemberben vettük fel a második lemezünket, aminek „Love Vibes” a címe. Fiktív, és valós eseményekből táplálkozó dalok, melyek szimbolikusan a Hold köré rendeződnek, utalva a női emóciók fő mozgatóelemére. Párkapcsolati aspektusokat mutatnak be, a hangzásvilág hasonló gyökerű, de történt egy kis stílusváltás. Nagyobb teret kapott a groove, az elektronika, az RnB, a modern soul is ki lett domborítva. A dalszöveg is inkább a „kevesebb néha több” elmélet alapján íródott. A lemez összes dala egyesével jelent meg, mind meghallgatható a különböző zenei platformokon. Két számunkhoz live-session videót is forgattunk a Supersize Recordings-ban.
Az „It's Called Love” érdekessége például, hogy egy nigériai származású fiú (Vanucci) rappel benne, aki Debrecenben orvostanhallgató.
Összességében tehát a második lemezünk más mint az első, de alapjaiban összeér.
Dehir.hu: Alapvetően nem olyan a zenétek, mint ami a csapból is folyik. Ki a közönsége ennek a fajta igényes muzsikának? Inkább a popzenét hallgatók? Vagy akik a jazz világát szeretik? Azért van Justin Timberlake-átiratotok is. Te hogy definiálod egyébként magatokat?
Jéger Dorottya: Megtalálni a közönségedet zenekarként mindig is nehéz feladat volt. A mi esetünkben ez hatványozottan igaz, egyrészt mert fuzionális a zenénk, másrészt itthon nincs igazán hallgatósága, csak szűk rétegben. Szerintem ez nem azért van, mert a magyar lakosság nem érti ezt a típusú zenét, hanem mert nem jut el hozzá, s ez az alapvető probléma. A jazz is megosztó, s mi szeretnénk elkerülni ezt a definiálást, mert nem jazzt játszunk. A pop is „kevés” ehhez a műfajhoz, ez egyfajta átmenet, ami tény, hogy külföldön sokkal elterjedtebb, de bízom benne, hogy itthon is elérünk minél több embert. Ehhez elsősorban médiumok kellenének, mondjuk a rádiós jelenlét biztosan segítené áttörni ezt az akadályt a hazai népszerűség felé.
Legújabb dalunk, a „Melletted” magyar nyelven íródott, eleinte csak magunknak szántuk.
Remélhetőleg helyet kap a magyar rádiós műsorokban, műfaját tekintve közelebb áll a közízléshez. A mi zenénkre egyébként azt a definíciót adnám, hogy „margós”...
Dehir.hu: Te nem pusztán Debrecenből indultál, hanem egy olyan családból, ahol a művészet központi helyet foglalt el. Közös családi zenekarozásra volt már példa az életetekben? Mondjuk amikor egy bizonyos Jéger Attila kísért, aki többek között a Garbo zenekar muzsikusa is.
Jéger Dorottya: Mindennaposak voltak nálunk a közös családi zenélések, édesapám számait játszottuk leginkább. Az ő szerzeményeit egy csokorba szedve alakult ki a repertoárunk, a családi felállás neve „Dorka és barátai” lett. Zsombor, az öcsém hegedült, apa szaxofonozott, én zongoráztam, s mindhárman énekeltünk is. Sokat játszottunk Debrecenben, de ezen kívül a közös zenélésekhez kapcsolódó történetek tárháza végtelen a fejemben. Nálunk a zene tényleg kiemelkedő szereppel bír, elég lenne csak bepillantást nyerni a nappali tárgyai közé: mindenhol hangszer.
Ez a vonal tehát édesapámtól és nagymamámtól ered, de az én hivatásom másik pillérje a zenetanítás és a zeneterápia, mely irányultságot édesanyámnak köszönhetem. Az örökölt értékeimért és útmutatásukért rettenetesen hálás vagyok nekik.
Dehir.hu: Debrecenben mikor láthat titeket a nagyközönség?
Jéger Dorottya: Reméljük, hamarosan sikerül bepótolni a vírus miatt elmaradt Víztorony-koncertünket, ahova elvisszük az új lemezt és a magyar dalt is mindenképp!
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Életre kelt Dorottya dala, hamarosan Debrecenben is hallhatjuk | 2018.09.06 |