Életre kelt Dorottya dala, hamarosan Debrecenben is hallhatjuk
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.09.06. 15:25 | Frissítve: 2018.09.06. 16:07
Debrecen – Viszem magammal azt, amiben felnőttem – mondja az énekesnő, akit ezer szál fűz Debrecenhez, noha tíz éve elköltözött innen.
Jéger Dorottya neve aligha cseng ismeretlenül a debreceniek számára. Itt született, itt járt iskolába, énekelt, színészkedett. Egy ideje Budapesten él, dolgozik – és zenél. A napokban jelent meg zenekara, a Margo első saját száma, neves közreműködőkkel.
Fotók: Popov Alexandra
Dehir.hu: Mennyire volt meghatározó a családi indíttatás, hogy zenész famíliába születtél?
Jéger Dorottya: Evidens volt, hogy a Jéger-gyerekek zenét fognak tanulni. Egészen kisbaba koromtól kezdve zene vett körül, s ezek a hatások belém épültek, befolyásolták későbbi zenei pályámat. Otthon mindig szólt valami, énekeltünk, játszottunk a hangszereken, anyukám népdalokat tanított nekünk. Zenészek, művészek jártak hozzánk esténként, rohangáltunk a fesztiválokon apa (Jéger Attila) koncertjei alatt, egyszóval majdnem minden a zenéről szólt. Nagymamám, Pécskay Zoltánné házi zongoraórákat tartott nekem, általa még jobban el tudtam mélyülni a hangszeremben, ő tényleg zseniális tanár. Egyszóval a családi háttér abszolút elsődleges tényezőként terel, sodor, vezet utamon, mint énekesnőt és mint zongoratanárt egyaránt. Viszem magammal azt, amiben felnőttem, bennem él, használom, észreveszem, újra felfedezem, tanulmányozom, építkezek belőle hol tudatosan, hol tudat alatt. Ennél szebbet nem is tudok elképzelni.
Dehir.hu: Hol, s mit tanultál?
Jéger Dorottya: Zenei tanulmányaimat a Simonffy Emil Zeneiskolában kezdtem zongora szakon. Előtte ugyanoda zenebölcsibe is jártam. A zongorázást nagyon komolyan vettem, szorgalmasan gyakoroltam, jól ment az elmélet is, szerettem az órákat, a hangszert, a zeneműveket. Éppen ezért a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában tanultam tovább, főleg tanáraim unszolására. Benne volt a pakliban, hogy zongorista leszek – bár akkoriban inkább színésznő akartam lenni. Ezzel párhuzamosan az Ady-gimnáziumba jártam közismeretre, hatosztályos tagozaton végeztem, de a dráma szakosok művészeti óráira is bejártam. Életem legmeghatározóbb évei voltak ezek, fantasztikus tanárok vettek körül, csodálatos közösség, zene, színház, elszántság, szárnyalt a kreativitásom, lehetőségem volt kibontakozni, szabadnak éreztem magam. Rövid ideig a Rocksuliba is jártam énekórára, ahol olyan módszertannal találkoztam, ami észrevétlenül beépült a saját tanítási stílusomba is. Ezek az élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy művészi pályán helyezkedjek el.
Dehir.hu: Inkább a színház vagy inkább a zene világa vonzott?
Jéger Dorottya: Gyerekként rengeteg színpadi élmény ért. A testvéreimmel számos előadásban szerepeltünk a Csokonai Színházban, később édesapám által írt musicalekben játszottunk, a Mary Poppinsban és A kincses szigetben. Jártuk az országot, a környező városok művelődési házait. Az érettségi után egy évre a színházhoz szerződtem, stúdiósként. Kisebb szerepeim voltak a Talizmán, a Csillagszemű és a Ruszalka darabokban, de volt szerencsém a beregszászi társulattal is dolgozni. Közben a 'Dorka és Barátai' családi zenekarunkkal sok kiállításmegnyitón, rendezvényen játszottunk. Szólóban is szerepeltem, egy szál zongorával kísértem magam, főleg Norah Jones-számokat énekeltem. Az első 'igazi' zenekarom a Honolulu Stars nevű banda volt, saját számokat írtunk, Debrecen összes koncerttermében játszottunk. Fantasztikus alkotói időszak volt ez, ekkor írtam először saját dallamokat. Összességében tehát mindkét világ egyenrangúan vonzott, aztán idővel a zene vált hivatásommá, aminek nagyon örülök. Az öcsém, Jéger Zsombor képviseli a színházat a családból, ő az Örkény István Színház színésze.
Dehir.hu: Mikor és miért költöztél el Debrecenből?
Jéger Dorottya: Éreztem, hogy mennem kell, lassan tíz éve már, hogy elköltöztem. Vágytam a pezsgő kultúrára, a pesti koncertekre. Kíváncsi voltam, elszánt, tele tervekkel, álmokkal. Az ELTE magyar szakán végeztem, mellette jazz éneket tanultam a Bartók Béla Jazz Konzervatóriumban, majd jazz zongorát a Kőbányai Zenei Stúdióban. Idén szereztem meg a második diplomámat, zeneterapeuta lettem. Jelenleg minden megvan, amit szerettem volna, megnyugvással tölt el, ami körülvesz. Három zenekar, szerelem, tanítás, alakuló terapeuta-lét. Ettől függetlenül nincs is annál jobb, amikor otthon hűsölök a kertben, vagy amikor kimegyek a tanyára a lovakhoz. Egyből elálmosodok, olyan csend van.
Dehir.hu: A jelenlegi zenekarodról mit kell tudni?
Jéger Dorottya: A Margót Bihari Márton zenésztársammal alapítottuk. Három éve dolgozunk együtt, eddig duó felállásban zenéltünk. Ez idő alatt rengeteg helyen megfordultunk, feldolgozásokat játszottunk, improvizatív, saját stílusban megformálva a dalokat. Szépen kialakult köztünk a zenei összhang, tudtuk, hogy eljön az ideje a saját számok írásának. Így néhány hónappal ezelőtt megszületett első, saját dalunk, a Barefoot Love. Ketten írtuk, azonban a végső verziót zenekarral alkottuk meg. Bartók Vince és Baki József, zseniális zenészek lettek 'útitársaink', velük együtt kelt életre a dal. Az új számok íródnak, tele vagyunk tervekkel, szépen haladunk az elképzeléseink felé.
Dehir.hu: Debrecenben mikor láthatunk-hallhatunk benneteket?
Jéger Dorottya: Tavasszal szeretnénk eljönni a Margo zenekarral, addigra készen lesznek a számok, klassz lenne Debrecenben is adni egy koncertet. Addig viszont most szeptember 22-én a Zamat Fesztivál keretén belül fogunk játszani duóban Marcival, gitár-ének felállásban. Hivatalosan ez a Jéger Dorka&Bihari Márton duó. A tőlünk megszokott repertoárt tűzzük műsorra, kedvenc feldolgozásaink lesznek hallhatóak, és természetesen felcsendül majd a Barefoot Love is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)