Hajdú Péter mindent legyőz néhány piros gumimacival
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.09.21. 11:02 | Frissítve: 2014.09.21. 20:38
Debrecen – Tornádóként söpör végig Hajdú Péter a Vojtina színpadán, közben magával sodor kicsiket és nagyokat. Kritika.
Van egy gumimacid?” Ez a mondat hangzik el először A kis December király című előadásban, melyet öt év után ismét műsorára tűzött a Vojtina Bábszínház. Így veszi kezdetét a főhős – aki magát csak irodai Aktakukacnak nevezi – kalandja.
A történet napjainkban játszódik. A felnőttek monoton és szürke világába csöppen a néző, ahol mindenki csak magával és a munkájával foglalkozik, egy rideg ritmust követve. Egyszer viszont mindenki választás elé kerül, amikor eldöntheti, milyen irányban folytassa az életét. Főhősünket egy piros ruhás gumimacikat áruló lány zökkenti ki az egyhangúságból, de sajnos csak egy rövid időre. II. December király nem hagyhatja, hogy elmenjen a boldogság mellett, így a kezére nő, hogy segítsen. Megmutatja az irodistának a világ színes oldalát, ami álmokkal, vágyakkal és a gyerekkor emlékeivel van tele. Kiderül, hogy milyen titkok lakoznak azoknak az embereknek a szívében, akikkel minden nap találkozik, csak nem vett róluk tudomást. A kis király arra is emlékezteti, mit veszített el gyermekkorában, és arra, hogy milyen jó játszani.
De semmilyen móka sem tarthat örökké. December király már megismerkedésükkor elmondja, hogy egyre feledékenyebb és kisebb lesz. Végül úgy összemegy, hogy látni se lehet majd, hiszen ő felnőttnek született és mindent tudott, de idővel eltűnik.
Természetesen szörnyek is vannak az ilyen mesékben, de itt nem az ágy alatt vagy a szekrényben. December király a sárkányoktól fél nagyon, de erre is van megoldás, csak egy piros gumimacira van szükség a legyőzésükhöz.
A történet a gyermeki fantáziát helyezi középpontba, ami segítségével mindent meg lehet magyarázni a különböző tudományágak ismerete nélkül. A világban uralkodó szigorú szabályok csak szűkítik a képzeletet, ahogy felnövünk. Talán még többet mondhat ez a mese a felnőtteknek, mint a gyerekeknek, mert ők ezt maguktól tudják. Még nem ismerik a bensőjükben szunnyadó szörnyeket – vagy talán még nem is laknak bennük.
Hajdú Péter játssza az Aktakukacot és December királyt is. Parádésan egyensúlyoz a két különböző egyéniség között, s magát nem kímélve tölti be a színpadot. Ehhez Hell Krisztina, Nagy Mónika, Reschofsky György és Telenkó-Oláh Tímea remekül asszisztál az egyszerre modern és ötletes díszletek között. Tehetségükkel és lendületükkel gyermekeket és felnőtteket kalauzolnak el egy olyan világba, ahol az álmok fiókokban laknak. Ez a világ nagyon vendégmarasztaló. Miután felgyulladnak a fények a nézőtéren, nehéz visszazökkenni a valóságba, de a szürke utca felé egy tanulsággal gazdagabban indulhatunk el, mely szerint nekünk, embereknek ugyan muszáj felnőnünk és tanulnunk, de nem feledkezhetünk meg a lelkünkben lakó gyermekről. Legalább néhány piros gumimaci erejéig ne tegyük ezt, hiszen szükség lehet rájuk, ha szembe jön velünk az utcán egy sárkány.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)