Párizst látni, és…
Szerző: Szabó József | szabo.jozsef@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.03. 09:06 | Frissítve: 2011.10.19. 15:59
Sokak úti célja Párizs, a fény, a festők és a múzeumok városa. Négy nap elég volt arra, hogy azt mondhassuk, ez mind igaz. Ám érdemes arra is figyelni, mit kapunk még Párizstól.
Az első meglepetés a repülőtér, ami tágas és látványos. A csomagok szinte velünk együtt érkeztek meg, így várni semmire sem kellett. Irány a turista iroda! A felkészült utazó a jó tanácsoknak megfelelően itt megveszi a legfontosabb dolgokat, hogy kényelmesebb legyen a kirándulás. A gyerek miatt a Disney Parkot is beterveztük, de szerencsére az utolsó pillanatban sikerült még otthon, interneten megvenni a jegyeket. Ezeket szintén még Magyarországon ki kell nyomtatni, hiszen a vonalkód alapján tényleg gyorsan lehet bejutni a parkba. A kétparkos jegyet ajánlják és nem sokkal drágább, de ne vegyük meg, mert úgysem lesz idő a másik parkba bemenni (a szerző a Debrecen Televízió gazdasági igazgatója – szerk.). Ha helyben veszünk jegyet, akkor sorba kell állni, viszont vehetünk fast pass-t, ami utána az egyes játékokhoz biztosítja a gyorsabb hozzáférést. Olcsóbban kaphatunk csak adott részegységre érvényes jegyet is. A parkba ételt és italt bevinni nem szabad. (Az üzlet az üzlet!) Bent a játékokhoz csak az üzletek forgatagát áttörve juthatunk. Mindössze 50-70 perces sorban állás, felkészülés és öt perc élvezet – pont, mint máshol. Ennek ellenére mondhatom, hogy megéri. Fejenként 80 euróból megúszható, ha nem eszel és nem iszol.
Szóval a turista iroda. Itt megvehető a közlekedési bérlet, ami számtalan variációt kínál az utazásra. Nem szabad megvenni, általában nem éri meg. Inkább egy tízes csomagjegy. Az utazás ugyanis nem drága. 300 forintért annyit utazol a számtalan metróvonalon, amennyit akarsz. A buszokon pedig másfél órát mehetsz egy jeggyel. Naponta négy jegy fejenként elegendő. A gyerekeknek lehet félárú jegyet váltani. A jegyeket befelé és kifelé is ellenőrzi az automata, tehát nem szabad eldobni, mert egyébként bent maradsz a csapdában. A rendszert könnyű megszokni, kényelmes és gyors, a 8 éves gyerek kifejezetten élvezte.
Minden internetes oldal felhívja a figyelmet a muzeum pass-ra, ami 2 napra 32 euró. No, ezt sem szabad megvenni. Két nap alatt nem lehet ennyi belépőjegy értékű múzeumot megnézni. A Louvre 11 euró, ráadásul 26 éves korig ingyenes. A legtöbb nevezetesség valamilyen akció keretében ingyenesen is megnézhető. A Louvre ellátása viszont katasztrofális. A vécé előtt 50 méteres sor a férfi oldalon, ennek kétszerese a nőin. A büfé aranyáron, a shop úgyszintén. A tanulság, hogy ne hallgassunk mindig az internetes ajánlatokra, mert azok sokszor üzleti szempontból is érdekeltek lehetnek a bérletek értékesítésében.
A Montmartre igazi élmény. Igaz, a gyereket legalább húsz festő akarta megörökíteni, ha nem is a múzeum, de a mi örömünkre és költségünkre. A festők és a stílusok igazi élményt nyújtanak, de a valóban jó műveket nem nagyon lehet megvenni, mert azokat már rendelésre festik. Ráadásul 100 ezer forint alatt a bóvlin kívül semmit nem lehet kapni. Mindegyik művész ismeri a hitelkártyát, tehát a vásárlásnak nincs akadálya. A Szajna parti részt mindenkinek érdemes megnézni. Könyvek, festmények, térképek tömege várja a látogatót, sokszor alkuképes áron. A francia nyelvtudás ajánlott, mert az angolt értik ugyan, de válaszolni csak franciául fognak.
Amiről még érdemes tudni, az az étkezés. Először is drága és számunkra idegen. Fekete krumpli köret gesztenyével és zöldbabbal. Hát, ez a mi gulyáshoz szokott gyomrunknak nem az igazi. Az egyik furcsaság, hogy kenyeret (bagett formában) a cukrászdának látszó boltokban kapunk. Klasszikus kenyér a szupermarketekben van, de kevés, mert a bagett jobb és olcsóbb (de nem nekünk! 250-300 forint egy, viszont sokféle kapható).
A hazaút viszont nem volt örömteli. Mivel nem volt papírpénzünk, és az állomáson csak papírpénzzel működő automata volt. Egy fiatalember kisegített. A kártyájával vett jegyet, és csak a felét kérte el a tényleges árnak. Gyanús volt ugyan, de az automata simán beengedett a jeggyel, tehát minden rendben lévőnek tűnt. Igen ám, de ki nem engedett! Mert kiderült, hogy ez egy olyan kedvezményes jegy az ott lakóknak, ami a reptérre nem érvényes. Nem volt más választás, szoros emberfogással az érvényes jeggyel rendelkezők mögött kisurrantunk. És az igazi csalódás a repülőn ért. A reptéren már nem vettünk szendvicset, mondván a gépen úgyis adnak vacsorára valamit. Hát nem! 2 darab (!) háztartási keksz szerű izét kaptunk, tehát kopogó szemmel értünk este 11 órakor Budapestre, és a város feletti tiszteletkör sem oldotta hangulatunkat. Ám ennek ellenére Párizst látni kell!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)