A Nagy Hadronütköztetőből kiderül, nem halottak a novellák
Szerző: Sz | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.05.11. 11:08 | Frissítve: 2013.05.11. 13:51
Debrecen – A versek az internetre költöztek, novellát, regényt viszont még ma is papíron jó olvasni. Van, amit érdemes is.
Olvasunk ma még verseket? És novellákat? Vaskos, nagy regényeket? A válasz igen. Viszont nem úgy, vagy nem feltétlenül úgy, ahogy korábban. Ahogy a Dehir egyik korábbi cikkében is olvasható, a versek manapság mintha az internetre költöztek volna, szerzők, alkotások és olvasók ott, a virtuális térben is egymásra tudnak találni. A regény ehhez képest jóval inkább hozza a „papírformát”, mivel azt terjedelmi okok miatt sokkal kényelmesebb nyomtatásban, könyv formájában lapozgatni. (Más kérdés, hogy hihetetlen karriert futottak be az utóbbi években az elektronikus könyvek és könyvolvasók.) S hogy mi a helyzet a novellákkal? Van-e még létjogosultságuk a 21. században ezeknek a rövidebb-hosszabb írásoknak? A válasz igen. A novellák azonban valahol tényleg a határon vannak. Túl hosszú szöveget ugyanis nem annyira szeretünk számítógépen, laptopon olvasni. Az viszont elég drága mulatság, ha az olvasó talál valami számára érdekes szöveget, s kinyomtatja. Ha novellát olvasunk, meglehet, a legjobb megoldás, ha egy-egy válogatást vagy gyűjteményt emelünk le a polcról. Akár több, akár egy szerzőtől.
Utóbbira, hogy mennyire életképes, mennyire progresszív is lehet ez a műfaj jó példa Hegedűs Péter novelláskötete, A Nagy Hadronütköztető.
A műfordítóként is ismert szerző kötetében rövidebb és hosszabb írások sorakoznak. Akár már néhány buszmegállónyi úton is érdemes fellapozni a kötetet, de a fotelbe süppedve, vagy a kerti fák alatt is kellemes perceket szerethetnek az olvasónak. Hegedűs Péter ugyanis elsősorban rólunk ír, a mi világunkról, az általunk is ismert, vagy ismerhető valóságról. Futásról és egy különös, ám épp ezért mégis valószerű szerelemről egy egyszerű nő és egy egészen más világban mozgó férfi között (Őszi chanson). Taxisról, aki örökösen a nagy fogásról ábrándozik (A taxiajtó nyugatra nyílik). Muzsikusról, aki az iszonyatosan kemény bányamunka és a zene harmóniái, meg a kivilágos kivirradatig tartó nagy (párt)mulatságok között éli életét (Ifjabb Balog János nyugalmazott vájár igaz története). Közönséges, nyiszlett kisemberről, aki ezoterikus és személyiségfejlesztő könyvekben, újságcikkekben, lelki és szellemi pótszerekben keresi a megoldást élete, egyénisége problémáira (Reménykufárok). S mindezt szépen gördülő mondatokban, élvezetes írásokban tálalja Hegedűs Péter. Miközben írásait lapozgatva rájöhetünk: A Nagy Hadronütköztető valójában nem is egyetlen kötet. Legalább kettő. A könyv második felében ugyanis a mi valóságunktól kissé távolabbi világ körvonalai sejlenek fel. A legutolsó, a címadó novella például egyáltalán nem egy száraz, tudományos szöveg háttérben korunk talán legizgalmasabb technikai létesítményével, hanem egy vérbeli, sok szálon futó, ügyesen szőtt sci-fi, némi posztmodern tudományossággal fűszerezve, mely bátran helyet kaphatna a műfaj legjobb nemzetközi antológiáiban is. Ahogy visszafele haladva a Jón-rosszon túl vagy a Mókus és faszesz is a fantázia meredeken kapaszkodó világába röpíti az olvasót: ezeknél halványan a dél-amerikai szerzők (Borghes, Cortazar) hangulata villan fel. Az ügynök hal álla (e játékos, bár talán erőltetett címadással ellentétben) szintén sokkal komolyabb, merészebb szöveg: enyhén Philip K. Dick hangulatát idézi fel – anélkül, hogy bármi köze lenne persze hozzá az írásnak. De érdekes a Késkovács fiúk története is: az erősek és gyengék összecsapása, háttérben a részeg faterral, a nyers kamaszkori álmokkal, reményekkel, lehetőségekkel és lehetetlenségekkel.
Természetesen nem hibátlan, nem tökéletes a könyv, hiszen (főleg az elején) néha érzünk egy-egy döccenőt a történetekben (az Őszi chanson love-sztorija nem feltétlenül ér logikus véget), vagy marad bennünk kérdés, kétely, így kellett-e lennie valóban a taxis kalandjának, vagy kell-e ennyi szójáték (Kezit csonkolom – Késkovács fiúk). Ám összességében jó könyv A Nagy Hadronütköztető. A novellák többségénél az emberben felvetődik az egyik, olvasás közben talán legfontosabb mondat (Neil Gaimant idézve): és mi lesz azután...
(A kötet az Atlantic Press Kiadó gondozásában jelent meg.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)