Pünkösd ünnepe, a Szentlélek valósága nem elvont tanítás
Szerző: Felföldi László | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.06.08. 08:59 | Frissítve: 2014.06.08. 14:58
Debrecen – Saját élethelyzetében mindenki látja, ha valami nem jó, s azon változtatni kéne – de nincs hozzá ereje, bátorsága. Felföldi László plébános pünkösdi jegyzete.
József Attila kiáltásában ma is sok ember vágya szólal meg. „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / hogy melegednének az emberek... / Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / hisz zúzmarás a város, a berek, / fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni / és rakni, adjon sok-sok meleget...” – írta Tél című versében a költő.
S ahogy a Bibliában (Apostolok Cselekedete 2,1) olvashatjuk: „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszoló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek megadta nekik, hogy szóljanak.”
Pünkösd előtt az apostolok és az első tanítványok lelki állapota nagyon hasonlított a ma élő emberek, családok, keresztények helyzetéhez. Minden rendben volt húsvét után, találkoztak Jézussal, megbizonyosodtak arról, hogy él, feltámadt. Megértették, hogy küldetésük van, de nem tudtak mozdulni, menni, nem tudtak szólni.
Boldogságunk, életünk megváltoztatásának, szebbé tevésének nagyon sokszor ez az akadálya. Saját élethelyzetében mindenki látja, hogy amiben van, ahol van az nem jó, azt nem szabad így tovább csinálni, azon változtatni kéne, de nincs hozzá ereje, bátorsága és marad az általa is rossznak érzett, fájdalmasnak megélt helyzetben. Miért? Mert nincs ereje, lelki ereje, hogy kövesse a szép, tiszta, világos, jó lelkének a hangját. Hiányzik az életünkből Pünkösd, a Szentlélek. Pünkösd ünnepe, a Szentlélek valósága nem elvont tanítás, hanem a hétköznapjaink ereje és biztonsága. Nélküle nem tudunk az életünkben jó irányba haladni, új és szép célokat megvalósítani.
A világban az emberek mindig azt sugallják, hogy valami másban, vásárlásban, dolgokban, másik emberben, mások jó gondolataiban van a megoldás, illetve található meg a boldogságunk. Amikor életünk boldogságát, békéjét keressük, valójában mindig magunkat keressük, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, a sorsunkban. De magunkat sohasem találhatjuk meg máshol, másban, csakis egyedül önmagunkban. Ezért nagyon igaz ma is a költő, Angelus Silesius gondolata: „Ember, térj magadba / Mert a bölcsek kövét / Idegenbe utazva /Hiába keresnéd”
Pünkösdkor a Szentlélek leszállt külön mindenkire, hogy eltöltse őket, hogy tüzes lelkületű legyenek. Ha vágyunk valóban, őszintén erre az erőre a Lélek gazdagságára akkor kérnünk kell Istentől, ki kell nyitni a szívünket és hinnünk kell, hogy nekünk is megadja, mert a mi sorsunkban is azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben legyen.
„Kiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a Fogadott fiúság lelkületét kaptátok, melyben ezt kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,14-15).
Kérjük az Urat, hogy a Lélek ajándéka győzze le félelmeinket, bizonytalanságainkat, még a nyugtalan, türelmetlen lelkünket is, és tegyen bennünket az Isten és örömteli szeretete tanúivá. Közben imádjuk az Urat igazságban és felebarátaink szolgálatában, szelíden, olyan mosollyal, amit a Szentlélek ad nekünk örömmel.
Ahogy Túrmezei Erzsébet is írta Pünkösd után című, gyönyörű versében: "Pünkösd előtt – sóvárgás titkos mélye. / Pünkösd előtt – ígéretek zenéje. / Pünkösd előtt – esedezés, esengés. / Pünkösd előtt – halk hajnali derengés. / Pünkösd előtt – szent vágyak mozdulása. / Pünkösd előtt – koldusszív tárulása. / Csendesen várni – várni, hinni, kérni! / Aztán – boldog pünkösd utánba érni! / S pünkösd után – szent égi erőt-vetten, / Pünkösd után – lélekkel telítetten. / Pünkösd után – bátor tanúvá lenni, / Pünkösd után – régit kárnak ítélni. / Krisztusnak élni és másoknak élni, / Minden mennyei kincset elfogadni, / És pünkösd után – adni, adni, adni!"
Felföldi László, a debreceni Megtestesülés templom plébánosának írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)