Ennyit tudunk!? – román-magyar sokadszor
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2013.09.09. 08:36 | Frissítve: 2013.09.09. 16:46
Sokan, sok mindent írtak már a pénteki román-magyar világbajnoki selejtezőről. Kaptak hideget-meleget a fiúk, pedig reálisan szemlélve a dolgokat, papírforma vereség volt ez.
Persze a magyar szurkolónak elsősorban nem az fáj, hogy kikapott a nemzeti csapat, hanem az, ahogy kikapott, és még inkább az, hogy melyik ország válogatottja ellen kapott ki. A magyar-román meccsek mindig többről szólnak, mint az aktuálisan megszerezhető 2, vagy 3 pont, és ez valószínűleg már örökre így marad, ezért nehéz megemészteni a történteket.
Pedig – és ez a sportkrónikákban is így szerepel majd – csak annyi történt, hogy az esélyesebb csapat hazai pályán legyőzte az esélytelenebbet. Ezt bizonyítja az is, hogy Európában igazából nem okozott meglepetést az eredmény. A BBC sporthíreiben is a Csehország - Örményország (1-2), a Grúzia - Franciaország (0-0) és az Észtország - Hollandia (2-2) volt a „surprise”. A Románia - Magyarország 3-0-nál még csak fel sem emelte a hangját a hírolvasó.
Elszálltak az esélyek – hangzik mindenfelől, de vajon milyen esélyekről beszélünk? Volt nekünk esélyünk a továbbjutásra egyáltalán? Tisztán emlékszem arra, mikor a selejtezőcsoport kisorsolásakor a most habzó szájjal kritizáló „szakértőink” azt mondták: reálisan a harmadik, vagy a negyedik helyen végezhet Magyarország, ha a román, vagy a török válogatottat sikerül legalább hazai pályán megtréfálnunk, de nagy bravúr kellene ahhoz, hogy Hollandia mögé felzárkózzunk a selejtezőt érő pozícióba és aztán még nagyobb bravúrral lehet kiharcolni a világbajnoki kvalifikációt.
Ezt felejtettük el időközben, mert ha reálisan szemléljük a csoportot, Hollandia fényévekre van tőlünk, Törökország mondjuk fényhónapokra, Románia pedig legalább fényhetekre. Ez igazolódott be pénteken is.
Más kérdés, hogy az Egervári-féle válogatott ismét csalfa, vak reményt adott a magyaroknak azzal, hogy itthon megverte Törökországot, majd idegenben szerzett egy pontot ellene, hogy idegenben verte Észtországot és hogy hazai pályán majdnem legyőzte az ellenfélből ilyenkor mindig ellenséggé váló Romániát.
Ezeket az eredményeket kellene értékelni és itt kellene elgondolkodni azoknak is, akik azt mondják, a válogatott cseppet sem lépett előre az elmúlt két évben. Igenis előrelépett, ha nem is óriáslépésben, de apránként halad előre és azért még mindig jobb kis lépésenként, stabilan haladni, mint egy nagy lépés után pofára esni.
De hát ilyenek vagyunk mi, magyarok. Szeretünk nagyot álmodni, amivel nincs is baj, csak a törtetés közben olykor meg kellene állni egy pillanatra és elgondolkodni azon, hú, milyen jó, hogy már eddig eljutottunk.
Szóval kedden újra ott a helye minden igaz szívű magyarnak a Puskás Ferenc Stadionban, mert lehet, hogy egyelőre ennyit tudunk, de legalább ezt becsüljük meg…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)