Csak nem a Mikulás szórta szét a csikkeket a debreceni buszmegállók közelében?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.06.29. 08:03 | Frissítve: 2015.06.29. 17:52
Debrecen – Mi az undorítóbb? Az ausztrál cigisdobozok, vagy a régi reklámok, amelyek azt sugallták, hogy cigizni baromian jó? Jegyzet.
Egységes csomagolás bevezetését tervezi a kormány a dohánytermékeknél. A változás nyomán minden dohánytermék külseje azonos lenne, és így nem lenne mód a reklámozásra – szaladt körbe a hír a sajtóban Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentését követően.
Az ötlet nem eredeti magyar találmány, ez a rendszer Ausztráliában már működik, és tervezik Franciaországban és Írországban is bevezetni – jelezte Lázár, aki úgy látja, az erről szóló javaslat ősszel kerülhet a törvényhozás elé.
Nos, a hír mellé több helyen felzárkóztak azok a vélemények is, milyen drámai helyzetbe kerülhetnek ezáltal a trafikosok. S mindjárt kaptunk is az arcunkba néhány undorító fotót, hogy néznek ki az ausztrál cigisdobozok. Valóban nem a szép, vagy az esztétikus szó az, ami az embernek elsőre beugrik, ha megnézzük a csomagoláson szereplő, tényleg gyomorkavaró fotókat. De hát az életnek az árnyoldalai, a betegség, a halál valóban nem feltétlenül szépek. S hogy perverzió lenne ezeket az undorító képeket egy élvezeti cikk mellé társítani?
Lehet természetesen arra hivatkozni, hogy annak a trafikosnak nem lesz könnyű helyzete, aki a munkaidejét ilyen környezetben kell majd, hogy eltöltse, de fordítsuk meg. Ha a dohányzás tényleg káros az egészségre – mert azt talán nem vitatja senki, hogy az –, akkor talán nem volt kevésbé durva és perverz az, ahogy évtizedeken át "meghintáztatták" a fogyasztókat a cigireklámokkal. Tény és való: esztétikusak voltak. Jóképű férfiak, gyönyörű nők, olykor „orvosok” hirdették, hogy cigizni jó, kellemes, ez egy olyan életérzés, amit nem érdemes kihagyni, amiről nem érdemes lemaradni. Ne mondja senki, hogy nem ez az üzenet jött át! Még olyan reklámot is láthattunk, amelyen maga a Mikulás cigizett.
Csoda, hogy nemzedékek nőttek fel cigifüstben? Úgy, hogy természetes volt: füstölt a nagyapa, a fater, aztán persze a srácuk is. Mi több: az egyenjogúság jegyében idővel az anyu is, a nővér is. Mindenki. S a plakátokon szereplő hölgyek és urak kapcsán senkinek nem jutott eszébe, hogy lehet ebből még olyan sokféle nyavalya. Közvetlenül vagy áttételesen okozója, előidézője lehet például koszorúér-betegségeknek, stroke-nak, cukorbetegségnek, meddőségnek, érszűkületnek, szívinfarktusnak a cigizés. A tüdőrák mellett pedig több más, szintén rosszindulatú daganat – húgyhólyag, vese, gége, szájüregi, nyelőcső, gyomor- és hasnyálmirigy – kialakulásában is szerepet játszhat a dohányzás. (Ha már itt tartunk, tudjuk, hogy a tüdőrákban szenvedő páciensek 90-95 százaléka dohányos? S megvan az is, hogy Magyarországon pedig évente 8000 ember hal meg ebben a típusú daganatos betegségben?)
Nincs szó arról, hogy most itt egy verseny lenne, mi az undorítóbb: azt megmutatni, milyen következményei lehetnek a dohányzásnak, vagy az, hogy ezeket a következményeket dizájnos fotókkal, reklámokkal leplezték évtizedeken át. De azért mutatunk valamit, ami szintén nem szívderítő.
Ízlés dolga, milyen jelzőt használunk. A fotó egy buszmegállótól készült körülbelül 4-5 méterre. A buszmegállóhoz vezető út, a fű tele csikkekkel. Van fogalmunk róla, kik szórhatták szét ezeket? Nyilván nem azok, akik nem dohányoznak. Tehát szóba sem jöhetnek a kutyák, macskák, de gyaníthatóan még a(z igazi) Mikulás sem.
A megálló mellett egyébként van szemetes is, de odáig nem jut el minden dohányos. Egy részük ott hajítja el a cigit, ahol éppen áll, ha jön a busz. (Meg ha nem jön, akkor is.) A csikkek pedig itt hevernek – és csak szaporodnak, sokasodnak... S gyanítjuk: nem egyetlen ilyen megálló van a városban...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)