Csak a lúzerek mobiloznak kabrióban
Szerző: (szem) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.22. 17:00 | Frissítve: 2011.05.22. 17:00
Ha valaki vagy, viselj öltönyt! Vagy vedd le, és dobd ki a mobiltelefont, hogy ne érjenek utol. Minden korban mást jelent valakinek lenni. Egyet nem lehet: stílustalanul viselkedni. Az üljön sportkocsiba Debrecenben is, aki nem siet sehova.
Gurul a lehajtott tetejű sportkocsi a forgalomban, araszol a Nyugati utcán a lámpa, a kereszteződés felé. Nem ez a rá jellemző tempó, ennyi lóerővel, ilyen ragyogó vörösben száguldania kellene. De délután van, csúcsidő, amikor nem az diktálja a divatot, aki a kormányt fogja, hanem a többiek, akik pont itt, pont most mind ugyanerre szeretnének menni. Azért sóvár tekintetek pásztázzák a formás karosszériát, az ívelt formákat, a ragyogó márkajelzést. Nagy pénz egy ilyen, dobbanhat sokak szíve.
Emberünk azonban határozott és gyors mozdulattal szertefoszlatja a varázst. Előrenyúl, marokra fogja mobiltelefonját, és füléhez emeli. Szinte halljuk, hogy beleszól: „nacsászivimizu”. Szinte szétesik már, annyira laza... A baj azonban az, hogy lehajtott tetejű sportjárgányban mobilozni rettenetes nagy stílustalanság, azaz stílusosan gáz. A sportkocsi a lazaságról, a szabadságról szólt mindig is. Az jár sportautóval, aki megengedheti magának, aki nem rohan dolgozni, hanem egyszerűen élvezi a száguldás lehetőségét, a dübörgő lóerők adta szabadságot.
Minden változik, a divat is, a „kúl”, meg a „sirály” fogalma is. Nem minden korban ugyanaz a „zsír”. Azon már túl vagyunk, hogy a mobil státuszszimbólum lenne. Az volt valaha, ma pedig nem az. Egykor az irigyelt trendi fazonok telefonáltak mindenütt: értekezlet, ebéd, szobabiciklizés meg szex közben is. Ma a rabszolgák eszköze a mobil, akiket este is, reggel is lehet hívni. Elérhetők, számon kérhetők, munkára foghatók általa. Az igazán menő csávók viszont eltekintenek attól, hogy ott csörögjön állandóan egy-két mobil a zsebükben. Akinek a szekere nagyon fut, az megengedheti magának a luxust, hogy ne hívják fel, ne érjék utol.
Egykor tipikusan ilyen volt az öltöny és a nyakkendő: a pénz szagát árasztották. A fontos emberek télen-nyáron öltönyt hordtak és nyakkendőt viseltek. Aztán eljött az az időszak, amikor eljutottunk oda is, hogy az igazán fontos embereknek nincsen szüksége ilyen egyenruhára. Olyan magasra jutottak már, hogy pólóban, halásznadrágban cirkálhatnak. Ha van órájuk esetleg, az persze drága. (Kerülhet annyiba is akár, mint egy kabrió.) De ezt már csak a beavatottak tudják. Ne tévesszen meg senkit tehát, ha jön szembe a Kishegyesi út felől egy borostás, pólós és szandálos fazon, mert lehet, hogy ott lapul a zsebében a legújabb okostelefon, rajta cége teljes költségvetése, minden kimutatás, projekt, stratégiai terv. Meglehet, Nyugatról (vagy Keletről?) érkezett befektető, aki áruházat akar építeni a város szélén, vagy közkórházat a hajléktalanoknak, mert annyira sok már a pénze, hogy karitatív célokra is fordíthatja.
Ha ez a tag beül a sportautójába, biztos, hogy nem fog telefonálni, mert az ma már nem trendi. Csak a lúzerek mobiloznak kabrióban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)