Nagy sikere volt a debreceni színésznek Hollywoodban
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.09.08. 09:00 | Frissítve: 2018.09.08. 18:08
Debrecen – Nemcsak Petőfi és Arany levelezését vitte el a tengerentúlra, de beszállt egy látványos zenés-táncos produkció létrehozásába is.
Tizenhat éve változatlanul nagy sikerrel fut a Petőfi Sándor és Arany János levelezése nyomán született előadás, az Olvastam, költőtárs. A Csokonai Színház művésze, Dánielfy Zsolt nemcsak játszik benne, hanem rendezőként is jegyzi a produkciót, ami nemrég különleges jubileumhoz érkezett: tavasszal már századjára idézték meg a két költőóriást. Erről a darabról, a luxemburgi és az amerikai útjáról beszélgettünk a debreceni színésszel.
Dehir.hu: Szereti ezt az előadást?
Dánielfy Zsolt: Nagyon. Bakota Árpáddal, egyik legkedvesebb színész kollégámmal, akivel együtt csináljuk az előadást, küldetésnek érezzük, hogy értékes irodalmat juttassunk el minél több emberhez, ennek kapcsán született meg ez a darab. Jó tíz éve Nagyszalontán, az Arany János Múzeumban filmet is készítettünk belőle a Debrecen Televízióval. Különleges élmény volt Arany székében, Arany asztalánál ülni, kézbe fogni a könyvét. De azt sem felejtem el soha, amikor egy józsai általános iskolában, a tornateremben adtuk elő, ahol vagy háromszáz gyerek nézte meg. Volt bennünk némi aggodalom, mi lesz most, mert azért nem olyan egyszerű szöveg ez, tele körmondatokkal, régies kifejezésekkel.
A háromszáz gyerek hang nélkül ülte végig a közel egy órát, látszott rajtuk, hogy élvezik és értik is
– mert mint kiderült, a tanárok felkészítették őket. Beszéltek a két költőről, elmondták a gyerekeknek, mit várhatnak ettől az előadástól. Mi két hús-vér embert mutatunk be, akiknek ugyanolyan gondjaik, örömeik voltak, mint nekünk, ugyanúgy szerelmesek voltak, ugyanúgy szerették volna minél jobban élni az életüket, mint mi, voltak barátaik, ellenségeik, álmaik, vágyaik, mint nekünk.
Dehir.hu: A századik előadás helyszíne Luxemburg volt. Hogy kerültek oda?
Dánielfy Zsolt: Az ottani magyar közösség meghívására. Nem is első ízben, mert korábban már elvittük hozzájuk ezt az előadást. Megható volt számomra, amikor azzal lépett oda hozzám egy házaspár, hogy ők itt voltak az előző alkalommal is, és most újra eljöttek, mert szerették volna látni, hallani, megtörténik-e újra a csoda, a megtisztító katarzis. S mint mondták: megtörtént...
Dehir.hu: Nem érzi azt, hogy elszállt volna az idő Petőfi és Arany felett? Hiszen annyi minden megváltozott.
Dánielfy Zsolt: Az igazán nagy dolgok és nagy érzelmek, amiket megéltek és megírtak ezek a géniuszok, örök érvényűek. Shakespeare a Rómeó és Júliát az 1500-as évek végén vetette papírra, mégsem lett idejét múlt, mivel vannak alaphelyzetek, melyeket minden generáció ugyanúgy él meg. S milyen csodálatos a színház:
mindenki tudja, hogy a darab végén meghal Rómeó és meghal Júlia, de a néző beül az előadásra és szurkol, hogy hátha ma nem…
– mert együtt alkot a néző is a színészekkel. Ezért nem hiszek az olyan színházban, amely kihagyja a nézőt. A néző a színpadi szituációkat a saját élményanyaga alapján éli meg, és akar jönni velünk. De ha én elszállok, elvonulok a saját elefántcsonttornyomba és túl lila dolgokat mutatok neki, akkor kiesik, nem tud követni, unatkozni kezd. Ha egyszer elveszítem a figyelmét, nagyon sok munka újra visszaszerezni. Ha én egy verset mondok, a költő gondolatához hozzáteszem a saját gondolataimat és érzéseimet, a néző pedig hozzáteszi a sajátját az én interpretációm alapján, így születik meg a mű, közösen alkotunk. A nézőt nem csak azt érdekli, hogy mit mondok, hanem az is, hogy mi lehet mögötte, ettől varázslatos a színház.
Dehir.hu: Petőfi és Arany levelezését elvitték Amerikába is.
Dánielfy Zsolt: Igen, San Diegóban, San Franciscóban és Los Angelesben adtuk elő. Sajnos, a Petőfit játszó Bakota Árpád kollégám nem tudott jönni, helyette Mercs János ugrott be. Nagyon izgalmasan játszott, pedig igen sok szöveget kellett roppant gyorsan, két-három hét alatt megtanulnia.
Dehir.hu: Milyen volt az ottani közönségük?
Dánielfy Zsolt: Nagyon hálás. Akik ott járnak a magyar közösségekbe, tényleg ki vannak éhezve a magyar kultúrára, öröm volt szolgálni őket. Az elmúlt időszakban többször megfordultam Amerikában, s óriási élmény volt látni, hogy maguk is mennyire fontosnak tartják a magyar kultúra megőrzését még tízezer kilométerre hazánktól is. Van egy színházuk, a Szoboszlai Sándor Dél-kaliforniai Magyar Színház, mely rendkívül sokat tesz a magyar kultúra ápolásáért. Rendezőjük, művészeti vezetőjük, Antal Tímea hívására érkeztem Los Angeles-be (vele csináltunk egy emlékezetes Mátyás király emlékműsort is) és együtt mutattuk be a Charleston vagy csárdás című operettet, melyet Kálmán Imre Chicagói hercegnője alapján hoztunk létre Hollywoodban. Külön erénye volt, hogy nemcsak magyarok, de született amerikai színészek és táncosok is dolgoztak benne, és színpadra léptek amatőrök is.
Az amatőr jelző senkit ne tévesszen meg, a produkció végtelenül színvonalas volt, a társulat nagyon lelkes és tehetséges emberekből állt, akik nagy elszántsággal vetették magukat a munkába.
Bármely hazai szabadtéri színpadra befért volna az előadásuk, olyan profin mozogtak, táncoltak, játszottak. Zsúfolásig telt ház előtt, hatalmas sikerrel mutattuk be a hollywoodi közönségnek az előadást. A legnagyobb élmény számomra az volt, hogy érezhettem a színház közösségteremtő erejét. Azok az emberek, akik a próbák kedvéért naponta 50-100 kilométert is hajlandóak voltak oda meg vissza utazni munka mellett, a bemutató után azt kérdezték: most mi lesz, hétfőn? Tényleg nem lesz próba? Lehet, hogy azelőtt csak laza kapcsolatban voltak, de mire megszületett az előadás, igazi közösséggé kovácsolódtak össze.
Dehir.hu: Luxemburg és Amerika után milyen tervei vannak? A két költőóriásról szóló előadás után készül valami újra?
Dánielfy Zsolt: Szeretnék tovább dolgozni Amerikában, további nagyoperetteket színre vinni, itthon pedig egy olyan előadást létrehozni, ami a magyarság sorskérdéseivel foglalkozik: jelentős gondolkodókat, hősöket, tudósokat, művészeket megidézve – Szent Istvántól Bocskain keresztül Petőfi Sándorig, Jászai Mariig –, ők hogy látják, mi is a magyarság múltja, jelene, s ebből kifolyólag a jövője, mi is a dolgunk, nekünk, magyaroknak a világban. Hiszem, hogy nem véletlenül vagyunk itt a Földön: az a küldetésünk, hogy valamit hozzátegyünk ehhez a nagy egészhez, és a lángunk hevével megváltoztassuk a világot.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Csokonai-díjas: Dánielfy Zsolt | 2016.10.21 |
Jantyik Zsoltot és Dánielfy Zsoltot is kitüntette az államfő | 2014.03.15 |
Dánielfy Zsolt filmet készített Hajdúböszörményről | 2012.01.18 |
Dánielfy Zsolt: Lételemem, hogy körülöttem mindig történjen valami | 2011.11.10 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)