Egy város, egy csapat – ez a világ következik?
Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2013.06.03. 10:00 | Frissítve: 2013.06.04. 09:12
Debrecen - Városunk sporttörténészei aligha fogják a csapatsportok tündöklő esztendejeként emlegetni a 2012/13-as bajnoki szezont. Heti sportjegyzet.
A népszerű csapatsportok egyikében sem jutott arany Debrecen együtteseinek, ráadásul a rövidesen rajtoló új küzdelmeken már jóval kevesebb debreceni csapatért szoríthatunk az NB I-es küzdelmekben.
A debreceni tollaslabdázók és a berettyóújfalui futsalozók bajnoki ezüstérme mellett a DVSE vízilabdázóinak ötödik, és a DVSC-TEVA labdarúgóinak hatodik helye került a polcra az idényzáráskor – utóbbi két klub a nemzetközi porondon is megmérettetheti magát, akárcsak a most zárult idényben. A DVSC női kézilabdacsapata 33 esztendő után búcsúzott az I. osztálytól, a debreceni férfi kosárlabdázók sem tudtak megragadni a legjobbak között, miként a DEAC férfi röplabda együttese is az utolsó helyen végzett az NB I-ben. A DEAC futsalozói az utolsó pillanatban megmenekültek ugyan a kieséstől, de még vár rájuk egy osztályozó a Nagykáta gárdájával. A csapatsportok bizonyítványának elemzésekor pozitívum, hogy a jégkorongozók (immár nyolcadszor) kiharcolták a hazai elitbe való feljutást, ugyanakkor a legfrissebb hírek szerint ezúttal sem vállalják a magasabb osztályba jutással való megnövekedett terheket.
S ez a kulcskérdés – valamennyi csapatsport esetében: van-e (elég) pénze a tulajdonosnak, a szponzornak, a fenntartónak a sok tíz- vagy százmilliós, egy NB-es futballcsapat esetében akár a milliárdos kassza megtöltésére.
A főváros már elesett. Szinte alig akad olyan csapatsport, amelyikben még élne az egykori budapesti dominancia – egymás után kapituláltak a sportágak. A női röplabdán, illetve a kisebb presztízsű női labdarúgáson és jégkorongon kívül a csapatsportok egyetlen bajnoki versengésében sem avattak budapesti bajnokot idén sem, s ez tulajdonképpen már évek óta papírformának nevezhető.
A TAO-támogatást élvező öt látványsportot – labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, jégkorong, vízilabda – tekintve a kép méginkább egyértelmű, ugyanis mára odáig jutott Budapest, hogy csapatainak egy-egy dobogós helyezése is szinte bravúrnak számít. A kivétel a Ferencváros női kézilabdacsapata, s most meglepetésként a férfi futballbajnokságban a Honvéd bronzérme.
Kérdés, persze, hogy a vidéki városok mennyire tudnak talpon maradni. Debreceni nézőpontból pedig mindez úgy fogalmazódik meg, hogy a városi csapatsportok mostani szűk esztendeje egy balszerencsés idény, vagy a visszaesés törvényszerű kezdete.
Félő, hogy az utóbbiról van szó. Magyarán: aligha lesz tartható a többfrontos hadviselés. A legtöbb helyen már eljött a kényszerű szelekció ideje, az egy város, egy kiemelt sztárcsapat időszaka. Külföldön sincs ez másként – csak ezzel a módszerrel tudnak talpon maradni. Hazánkban Győr ugyan most másfajta útra lépett (női kézilabdában egyeduralkodó a BL-győztes gárda, labdarúgásban, és futsalban bajnoki címet ünnepelhettek, női kosárban ezüstöt nyertek), ezzel együtt az látszik, hogy még a nagyvárosok sem képesek egyszerre több elitcsapatot fenntartani. Győrött sem csupán az önkormányzati segítség, hanem a gazdag ipari háttér, az évek óta biztos hátteret nyújtó szponzorok segítsége ad lehetőséget a tündöklésre. Másutt azonban egy, maximum két sportágra korlátozódik a húzóerő. Ennyit tud „kigazdálkodni” az adott város kasszája, ennyi jön össze a településhez kötődő, a sport támogatásában fantáziát látó vállalatoktól, egyéni szponzoroktól. Ahol nagyobb a gazdasági erő, ott több a lehetőség a sport felszínen tartására.
A futball némileg kilóg a sorból – e sportágat nem csupán TAO-pénzekből lehet felszínen tartani, de presztízsokokból legtöbb kisebb-nagyobb település igyekszik legalább a focicsapat révén bennmaradni a körforgásban, „megmutatni” magát. A profi liga azonban már „más kávéház”, az NB I-es és NB II-es költségvetés nem hogy az önkormányzatok, de még a tehetős szponzorok számára is nagy falat. S tulajdonos nélkül megbukik a csapat – legújabb példa erre Eger, ahol a város (amely férfi és női vízilabdabajnokot adott az idén) csak bizonyos határokon belül volt képes segíteni még a labdarúgáson is, s amikor a szponzor kihátrált, minden dőlt, borult, így aztán a csapat szégyenteljesen zárta egy esztendős NB I-es kalandját. A kassza annyira üres a hevesi megyeszékhely klubjánál, hogy augusztustól még a második ligát sem tudja vállalni a csapat, marad az amatőr (?) NB III.
Az ezredforduló egyébként új korszakot nyitott a honi labdarúgás élvonalában: az addigi 97 idényből mindössze öt alkalommal győzött vidéki csapat, míg 2000 óta 14 szezonból tízszer nem budapesti együttes végzett az élen. Korábban az aranyérem szinte bizonyosan Budapesten maradt, de az sem volt ritka, hogy a dobogós helyeken, sőt, akár az első ötben kizárólag fővárosi gárda végzett. Mindössze a Nagyvárad (1944), a Győr (1963, 1982, 1983) és a Vác (1994) tudta megtörni a Ferencváros, az MTK, az Újpest, a Honvéd és a Vasas nagy ötösének hegemóniáját.
Az elmúlt bő évtizedben a Ferencváros és az MTK két-két bajnoki címe mellett hatszor lett első a Loki, egyszer-egyszer a Dunaferr, a Zalaegerszeg, a Videoton és a Győr.
Joggal kesereghetünk a DVSC-TEVA mostani hatodik helyén, nem öröm a címvédő halványabb szereplése – olyan nagy baj azonban nincsen. A Magyar Kupa ismételt megnyerésével továbbra is nemzetközi porondon szerepelhet a csapat, s július közepétől az Európa Liga selejtezőinek második fordulójában próbálkozhat korábbi sikereinek megismétlésével. A keret vélhetően együtt maradt, talán Coulibalyt is sikerül megtartani (a klub a jelenlegi anyagi lehetőségeihez mérten megtette ajánlatát az új szerződésre. A csatár elmondása szerint Magyarországról és külföldről is kapott ennél jobb ajánlatot, ennek ellenére nem zárkózott el attól, hogy Debrecenben folytassa pályafutását, de gondolkodási időt kért, és a nyári szabadságról való visszatérése után kíván végleges választ adni), s elképzelhető, hogy erősítésre is jut pénz.
A legfontosabb azonban a háttér, hiszen az erők egyesítésével, tudatos munkával erősödnek az alapok – az utánpótlás nevelése példa értékű Debrecenben, a klub egyike annak a néhány együttesnek, ahol a helyi játékosok beépítése tervszerűen folyik, s immár a pallagi akadémia is tovább segítheti az esztendők óta tartó folyamat szélesítését. A versenyeztetés „gúlája” is megfelelően egybeállt: noha a bajnokságok átszervezésével az NB I-es klubok tartalékcsapatait száműzték a profi NB II-ből, maradt második ligás együttese a megyének, hiszen a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő együttese nagyszerű szereplésének köszönhetően negyedik helyen zárt, s így osztályozó nélkül megszerezte a további részvétel jogát. Az NB III-ban pedig a Loki farmcsapata, a Létavértes képviselheti a megyét.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)