Zac Efron piros fürdőgatyában menti meg a világot és a strandolókat
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.07.22. 10:30 | Frissítve: 2017.07.23. 10:15
Debrecen - Az ikonikus Baywatch-sorozat után több évtizeddel megérkezett a moziváltozat is: örüljünk ennek, vagy kétségbeesetten meneküljünk a mozipénztártól? Kritika.
Teljesen érthető, miért érezték úgy a film készítői, hogy pont most jött el az idő az egykoron mérhetetlenül népszerű Baywatch sorozat moziváltozatának elkészítésére. Egy olyan korszakban élünk, ahol a közönség kellőképpen nyitott az abszurd, sokszor hihetetlenül idióta, szókimondó komédiákhoz, ahogyan azt az elmúlt évek legnagyobb vígjátéksikerei bizonyították is. A Baywatch ennek megfelelően a pár évvel ezelőtti 21 Jump Street stílusában készült, és be kell ismerni, hogy az alapanyag tökéletesnek bizonyul az ilyesfajta mozihoz: az akkoriban teljesen komolyan vett lassítva rohanást a tengerparton, valamint a sorozat bújtatott szexizmusát kacsintgatósan kiforgatni egyszerű feladatnak tűnik. A végeredmény azonban ennél összetettebb.
Mint ahogyan a sorozat esetében, itt sem beszélhetünk túlbonyolított történetről: életmentők mentenek életet a tengerparton, ruhának csak jó indulattal nevezhető bikinikben, miközben bűnözőkkel ütköznek össze. Mivel itt egy filmről van szó, valamennyi történést bele kellett erőltetni a műbe: megkapjuk hát az elhivatott életmentőt, Mitch Buchannont (Dwayne Johnson), aki összetűzésbe kerül egy újonccal, miközben együtt lepleznek le egy tervet, mely veszélybe sodorhatja az öböl sorsát. De pontosan úgy, ahogyan az elődnél, itt sem ez a lényeg, hanem a viccek, a pörgés, valamint a tengerparton rohanás.
Hogy mennyire fogjuk élvezni a filmet, az teljesen attól függ, mennyire vagyunk nyitottak az ilyesfajta humorra. A Baywatch ugyanis padlógázzal száguld az őrületbe, és szinte az összes mutatót kiakasztja. Már az előzetesek is egy frenetikus, bolondos filmet ígértek, ami nem fogja magát túlzottan komolyan venni. És talán éppen ez az, ami megadja a varázsát, hiszen sokkal könnyebben tudjuk ezt a kissé őrült és érthetetlenül sikeres koncepciót úgy élvezni, hogy valamennyire a filmkészítők is kikacsintanak felénk. Ez megnyilvánul a viccekben, az akciók őrületességén, na meg persze a két főszereplőn. Dwayne Johnson már egy ideje ügyesen lavírozik a különféle műfajok között, és ezúttal újfent bebizonyítja, hogy van tehetsége az őrült komédiákhoz. Jelen filmben azt a stílust hozza, amit a pár évvel korábbi Pain and Gainben, valamint a pár hónappal ezelőtt debütáló Vaianaban már megmutatott, és őszintén, ez sokkal élvezetesebb, mint a kifáradt Halálos Iramban-beli, túlzottan komolykodó figurája. Mellette Zac Efron, az egykori tinisztár pedig úgy látszik, megtalálta a számára megfelelő és leginkább kényelmes karaktert: az úgynevezett egyetemi “frat boy”, vagy partiarc, aki még akkor is iskolásként viselkedik, amikor köze sincs ehhez a korosztályhoz. Az ő jelenléte is kiváló iránymutató ahhoz, hogy milyen filmre fogunk beülni: ha szerettük a Nagyfater elszabadul!-t, vagy a Rossz Szomszédságot, akkor itt sem fogunk unatkozni, vagy éppen túlzottan meghökkenni.
Persze mindezen pozitívumok csak akkor fognak működni, ha úgy állunk hozzá a filmhez, ahogyan az megköveteli. Nem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a Baywatch jó film, ugyanis még éppen hogy nem lépi át azt a határt, ami után már nézhetetlen lenne. Igen, a film őrületes, mániákus sebességgel halad előre, és a játékidő nagy részében nem igazán tudja eldönteni, hogy mi szeretne lenni, vagy hogy hogyan is közelítsen a választott témájához. Éppen ezért sokszor olyan érzése van a nézőnek, mintha egyszerre nézne két-három különböző filmet. A mozi azzal is küszködik, hogy intelligens vicceket tálaljon a néző elé, többnyire nem lép túl az infantilis, altesti humoron. Ami mégis megmenti a mozit, az a hajlandósága arra, hogy ezt a fajta idiotizmust beismerje magáról, sőt, büszke legyen rá. Éppen ezért képesek vagyunk megbocsátani neki minden hibáját, és elfogadni, hogy jelen esetben nincs többről szó, mint egy izgatott, néhol kicsit túlzó, mégis szerethető feldolgozásról, amit a moziból kijövet már el is fogunk felejteni. A nyár közepén azonban lesznek olyan emberek, akiknek ez jól fog esni, és ez nem kis mértékben a színészek érdeme, akik egyszerre tudnak dilinyósok és szerethetőek lenni.
Nem fogja megváltani a világot a Baywatch, és nem is fogjuk a legnagyobb vígjátékok között emlegetni az évek múlásával. Még csak azt sem lehet kijelenteni, hogy a nyár jobb filmjei közé tartozik, ugyanis már vannak olyanok, amik messze lehagyják, még a saját műfajában is. Van azonban valamiféle bája a filmnek, ami legfőképp azoknak a nézőknek fog tetszeni, akik nyitottak az ilyesmire. Így még ha nem is látunk újabb klasszikust, élvezni fogjuk a filmet.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: július 26-ig 20 órától. Augusztus 2-ig 17.15-től (július 27-én nem adják). Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)