Verseket szaval és meséket mond a debreceni felszolgáló
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2021.07.24. 13:25 | Frissítve: 2021.07.26. 09:34
Debrecen – Első látásra nem gondolnánk, de a vendéglátás területén dolgozó, kitetovált Mezei István élete sokáig a szavaló- és mesemondó versenyekre való felkészülésekről szólt. Interjú.
Pestet, Pécset, Hajdúszoboszlót és Debrecent is megjárta már Mezei István, sokat költöztek édesanyjával az évek során, de akárhova is vitte az élet, a szavalás és mesemondás iránti szenvedélye nem kopott meg. Sok versenyt megjárt, és jó eredményeket ért el a területen. Jelenleg felszolgálóként dolgozik a Mokkában, amire szintén egyfajta megmutatkozási lehetőségként tekint.
Mezei István (fotó: Szilágyi Szilvia)
Dehir.hu: Hogyan és mikor jött a felfedezés, hogy tehetséges szavaló, mesemondó? Mindig is szeretett szerepelni?
Mezei István: Már kisgyerekként is imádtam, ha körülöttem forog a világ, sokat beszéltem, hiperaktív voltam és az önbizalmammal sem volt gond. Másodikos koromban Losonczi Etelka magyartanárnőm volt az, aki egy osztálytermi szavalás alkalmával rájött, hogy van érzékem a szavaláshoz. Rögtön be is nevezett egy szavalóversenyre, amit egyből meg is nyertem. Ezt követően szinte minden szavaló- és mesemondó versenyen részt vettem. Felsőbb osztályban Erdeiné Szép Zsuzsanna vett a szárnyai alá. Ekkor történt, hogy egy versenyen ugyan nem értem el helyezést, a tanárnő mégis úgy gondolta, engem indít el a következő, megyei szintű fordulón, ahonnan végül szintén az első hellyel távoztam.
Kilencedik osztálytól már rangosabb versenyekre is neveztem, jobbnál jobb szavalókkal mérhettem össze a tehetségemet, és úgy gondolom, megálltam a helyemet. A Szép Ernő Regionális Vers- és Prózamondó Versenyről például egy különdíjjal térhettem haza.
Dehir.hu: Melyik eredményére a legbüszkébb?
Mezei István: A már említett különdíjamra, illetve a püspökladányi megyei szintű próza- és mesemondó versenyen nyújtott teljesítményemre, ahol szintén első helyen végeztem.
Dehir.hu: Zsigerileg érezte, hogyan kell hitelesen előadni, vagy sok munka előzött meg egy-egy versenyt?
Mezei István: A zsűritagok rendkívül sok tényezőt figyelembe vesznek a pontozásnál, egy rossz kézmozdulat is nagyon sokat számít a végeredménynél, nem beszélve a mimikáról. Ösztönösen tudtam, hogyan kell előadni, de a felkészítő tanárok is rengeteget segítettek, külön kiemelném Majoros Csaba tanár urat, aki a versek értelmezésénél látott el tanácsokkal.
Dehir.hu: Jelentett gondot valaha az, hogy ki van tetoválva, érte emiatt rosszindulatú megjegyzés, hátrányos megkülönböztetés a versenyeken?
Mezei István: Mindig inget vettem fel, így nem láthatták a tetoválásaimat, de legutóbb, amikor Kozák Viktor, a Debreceni Egyetem Közművelődési Titkárságának szakmai témavezetője meghívott a Galéria Estek Irodalmi Sorozatába, rákérdeztem, takarjam-e el a karomat. Az ő alapelve azonban az, hogy mindenki képviselje szabadon a saját egyéniségét, engem is erre biztatott, úgyhogy egy pólóban jelentem meg.
Dehir.hu: A munka mellett van még ideje versenyekre járni?
Mezei István: A tanáraim mindig arra biztattak, induljak el a színészi pályán, de az az igazság, hogy nekem sohasem voltak ilyen ambícióim, a vendéglátásban akartam kiteljesedni. Elvégeztem a vendéglátó szakot, s mióta a Mokkában dolgozom, rájöttem, hogy ez az én színpadom, szeretem szórakoztatni a vendégeket, itt élem ki a szereplésvágyamat.
Úgy gondoltam tizenkét év után ezzel vége is szakadt a szavalásoknak, de ez nem így történt, mintha az élet, a sors mindig efelé az irányba lökne,
a Galéria Estek például igazi meglepetésként ért, s úgy néz ki, a jövőben is folytatjuk a munkát valamilyen formában Kozák Viktorral.