Vasban a jövő
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.10.15. 11:58 | Frissítve: 2011.10.18. 08:21
Kibernetikus gladiátorok szedik szét egymást a Vasököl szorítóiban, amihez a színész Hugh Jackman és a rendező, Shawn Levy asszisztál. A Steven Spielberg bábáskodása mellett született robot-boksz mese egy igazán kellemes mozi, tele gyermeki lelkesedéssel és a jobb jövőbe vetett hittel. Kritika.
A popkultúra legolvasottabb írója, Stephen King a példaképei között emlegeti Richard Matheson írót, akinek többek közt a Legenda vagyok alapötletét is köszönhetjük. A rendkívül termékeny szerző Steel című elbeszélése 1956-ban jelent meg, az Alkonyzóna egyik epizódjaként 1964-ban láthatták az amerikai nézők. Shawn Levy Vasököl című filmjéhez kötődik ugyan, de csak lazán. Don Murphy és Susan Montford producerek hét éven át törték magukat a történet megfilmesítéséért, és azért, hogy Steven Spielberg is részt vegyen a projektben. Amikor végre dűlőre jutottak, kiderült, hogy különböző irányba vinnék az adaptált forgatókönyvet: Murphy és Montford a Steel baljós elemeit is beépítette volna, Spielberg viszont egy könnyed, pozitív végkicsengésű mesét képzelt el. A Vasököl végül furcsa hibrid lett: sportfilm, sci-fi és családi dráma egyszerre, melynek magját a Spielberg elgondolását tükröző robot-boksz mese adja.
A ringben acélosodott öklök már kimentek a divatból 2020-ra, az erőt emberek helyett már acélrobotok képviselik. Charlie Kenton (Hugh Jackman) a Vasökölben középkorú férfi, akinek karrierje épp a hatalmas robotok miatt tört derékba. Amellett, hogy presztízsveszteséget szenvedett el, egyenesen a társadalom peremére került: egy régen levitézlett hulladékfém-robottal lép fel vásári komédiának is beillő mérkőzéseken. Amikor egy időre még a fiát is rábízzák, vonakodva bár, de belemegy abba, hogy ketten együtt edzenek egy robotot. A 11 éves Max (Dakota Goyo), akit Charlie annak idején az anyjával együtt magára hagyott, kemény jellem, fiatal kora ellenére képes kitartóan küzdeni azért, amit a fejébe vett. Pártfogoltjára, egy második generációs G2-es robotra egy roncstelepen talál rá. S bár első ránézésre úgy tűnik, Atomnak, Max-nek és Charlie-nak már nem teremhet babér, az összetartás és a szeretet végül csodát művel.
A felkapott rendező, Shawn Levy újrahasznosított elemekből építkezik ugyan, de képes előhívni a nyers erő keltette örömérzetet. Robot harcosai egyediek, s mint azt a hozzáértők állítják, mozgáskoordinációjuk és ütéseik szakmailag rendben vannak. Leginkább mégis a szeretet és a jó érzés működteti a Vasöklöt.
Bár inkább szeretőnek tartja magát, mint verekedőnek, Hugh Jackman tökéletesen helytáll a filmben; szinte minden percben nyilvánvaló, hogy örömében játszik. Pedig a karaktere meglepően összetett, s az élethelyzet, amiben Shawn Levy ábrázolja, különösen nagy kihívásokat tartogat. A lecsúszott bokszoló semmi több, csak egy nemtörődöm alak, a jobbra, a szebbre nem törekszik már, s még a fia gyámság alá helyezésében is csak üzletet lát. A pitiáner figuráról azután lassan kiderül, szíve is van: a fiával együtt töltött idő nem csak az önmagába vetett hitét adja vissza, hanem az egész személyiségét formálja, alakítja. Bár kezdetben furcsa érzések kavarogtak benne, a gyakorló bokszoló Hugh Jackman végül mégis megkedvelte a forgatókönyvet – mint mondta –, az apa-fiú viszony ábrázolása miatt. Miután az ausztrál színész a fián is letesztelte az írást, tudta, hogy ezzel a munkával nem fog mellé: azonnal aláírta első családi mozijára szóló, 9 millió(!) dolláros szerződését. Ma már tudjuk, hogy jól döntött: játékával még a szőrös szívű Mathesont is lenyűgözte. A mostanában egyre többet foglalkoztatott kanadai gyerekszínészre, Dakota Goyóra sem lehet panaszunk, aki viszonylag szűk játékterében, érzelem gazdag megnyilvánulásaiból profitál a legtöbbet.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)