Francia kapcsolatokat épít, de sosem hagyná el Debrecent a díjnyertes festőművész
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.02.17. 10:00 | Frissítve: 2018.02.19. 15:09
Debrecen – Uzonyi Ferenc termékeny művész, otthonában egymást érik a festmények, s más művészek bemutatkozását is nagyban segíti. Párizsi útjai előtt látogattunk el otthonába. Interjú.
Kavargott a hó, mikor megérkeztem Uzonyi Ferenc otthonához: korábban meséltek már arról, hogy egy nem mindennapi világba lépek be, ha kinyílik a kapu. Nem ért csalódás: a toszkánai vidéket idéző kertben, ahol a fák között megbúvó szobrok haján és vállán friss hó ült, különleges hangulat uralkodott. Régóta él-e itt, kérdezem befelé menet, mire a nemzetközi szinten is elismert művész szerényen mondja, hogy 2002-ben költözött be. Egy pillanat alatt otthon érzem magam nála, ahol bárhova nézünk és lépünk, régebbi és új képek, vásznak, festékes tubusok, állványok ontják magukból a szakma iránti elhivatottságot. Szóba kerül a Louis Vuitton, a Balaton, na meg persze a Dehir.hu választása, amelyen az év művésze kategóriában Uzonyi Ferenc kapta a legtöbb szavazatot. Párizsi indulása előtt néhány nappal kerestük fel a művészt.
Uzonyi Ferenc otthonában
Dehir.hu: A szavazáson olyan művészekkel versengett, mint Varga Klári vagy a Kodály Filharmónia: őket gyakran látni a színpadon, egy festőművész viszont kevesebbet van szem előtt.
Uzonyi Ferenc: Igen, nekik személyes kapcsolatuk van egyszerre akár több száz emberrel, én viszont ritkán találkozom a közönséggel: az emberek látják a képeimet, meg esetleg tudják, hogy van ilyen név, sokan az arcomat sem ismerik. Nem tudom, hány szavazat érkezett, az arányok leptek meg. Sokan gratuláltak utána, volt, aki azt mondta, megérdemeltem. Talán a kívülállók ezt jobban látják.
A díjátadón kapott plakettet és oklevelet átvittem édesapámhoz, nagyon boldog, hogy elértem ezt a sikert.
Sajnos ezt már édesanyám nem láthatja, tavaly hunyt el.
Dehir.hu: Tavaly nagy sikereket ért el Párizsban, hogy emlékszik erre vissza?
Uzonyi Ferenc: A múlt év teljesen varázslatos volt, hihetetlen dolgok történtek: a zsűri elfogadta a képemet, amely több fordulón átjutva bekerült a Párizsi Szalonba.
Fő helyre állították ki a képet, a bejárattól öt méterre. Nem akartam elhinni, amikor megtudtam, hogy én nyertem a különdíjat.
Amikor a díjat átadta a szalon elnökasszonya, azt mondta, hogy a következő évben Magyarországot szeretné vendégül látni náluk. Akkor indult el a szervezési folyamat, amelybe nagyon sok munkát fektettünk a lányommal. Február közepén nyílik a szalon, pénteken indulok, segítek az előkészületekben. A magyar kortárs művészet egy vékony szeletét mutatjuk majd be: olyan embereket igyekeztünk hívni, akik díjnyertes festők. Fehér László, Aknay János, Tenk László, Lugossy László, Franyo Aatoth, Radák Eszter, Nyári István. Szobrászok és fotósok műveit is kiállítják.
Dehir.hu: Hogy kell elképzelni ezt a rendezvényt?
Uzonyi Ferenc: Minden évben van egy igen kemény zsűri. 600 francia művész lehet a Párizsi Szalonban. Továbbá van a függetlenek csoportja, ők a világ minden tájáról érkeznek, és kétezren vannak. A Grand Palais-ben a jobb oldalon a francia szekció található, a többi részen pedig a külföldiek művei, igazán hatalmas rendezvény. A franciák részén van egy dísztér, ahol a meghívott vendégek alkotásait állítják ki. Korábbi években az oroszok, a koreaiak és a németek voltak a meghívottak. Arra, hogy valaki újra odakerüljön, ötven évet is kell akár várni, ezért is nagy esemény. Sokan szeretnének ide eljutni, nehéz bejutni, és igazi rangot jelent.
Dehir.hu: Milyen megkereséseseket kapott a kiállítás után?
Uzonyi Ferenc: Három párizsi galéria is megkeresett, az első kiállítás az Eiffel-torony torony mellett, egy elegáns galériában volt. A többi galériával megvan a kapcsolat, de a sok elfoglaltság miatt tolódik.
Londonból is megkerestek időközben, de most mindennél fontosabb, hogy a magyarok ott lehessenek a Párizsi Szalonon.
Dehir.hu: A nemzetközi siker ellenére is ragaszkodik Debrecenhez. Nem gondolkozott el azon, hogy külföldön folytatja az alkotást?
Uzonyi Ferenc: Épp Fehér Lászlóról beszélt egy orosz gyűjtő, mikor megemlítette, hogy ha nem egy ilyen pici országból származna, sokkal nagyobb művész lehetne.
Valóban hátrány lehet az, ha az ember egy kis országban él és dolgozik.
Külföldön sokkal nagyobb az esélye annak, hogy kiugrik, és rendszeresen aukciókon szerepelnek a képei. Például a Párizsban élő Reigl Judit képeit százmillióért ütik le. Egészen más a kinti fogadtatás, ott jobban megvan iránta az érdeklődés, a gyűjtőkör, a kereslet. De én szeretek Debrecenben élni.
Dehir.hu: Mi az, amiről egy magyar, egy debreceni festő álmodhat a karrierje kapcsán?
Uzonyi Ferenc: Nagyon várom ismét a Párizsi Szalont: kíváncsi vagyok, lesz-e visszhangja, a kiállításunknak, lesznek-e olyan galériák, ahol felfigyelnek ránk. Úgy érzem, többet érnek a képeink, mint amennyiért most a piacon vannak – ha összehasonlítom például az Amerikában alkotó kortárs művészek alkotásaival. Az interneten már annyira nemzetközi minden, hogy ha sikerül elérni azt, hogy külföldön megismerjék az ember nevét, az hozza a további sikereket. De szerintem nem is a pénz a legfontosabb dolog. Van Gogh is igazán a maga örömére festette a képeit. Ha nem kapott érte semmit, akkor is festett. Sokszor, ha behunyom a szemem, kész festményeket látok. Ha aznap nem kezdek hozzá, elfelejtem, elveszik.
Jó lenne, ha mindig csak nyugalom lenne, és az a megszentelt csend, amiben a képek születnek. Ha jó képet festek, az nekem már épp elég.
Dehir.hu: Úgy tűnik, szeretik a műveit, hiszen sokan szavaztak önre.
Uzonyi Ferenc: Amikor 28 éve elkezdtem festeni, meg kellett tanulnom mindent lépésről lépésre. Először hét évig fejből festettem, majd kijártam a természetbe tájat, alakokat festeni. Aztán a legnehezebb, a portré következett. Amikor már mindent megtanul az ember, felteszi a kérdést: mi is tesz engem boldoggá? Az, amit annak idején elkezdtem. Nem akarom a tájat másolni, csupán a benyomásokra, érzésekre figyelni. Belső látomásokat szeretnék festeni.
Dehir.hu: A képei hangulathoz, élményhez, tudatállapothoz kötődnek?
Uzonyi Ferenc: Addig jó, amíg az ember behunyja a szemét, és lát is valamit. Az a jó állapot, amikor színek és formák kavarognak, és végül kialakul a kép. A festészet célja az, hogy úgy álljunk neki egy képnek, hogy az fejben már kész legyen, csak le kelljen festeni. Az építészet is ilyen. Az építész egyben látja az épületet, és nem tégláról téglára tervezi meg.
Dehir.hu: Több stílusban is alkotott már, melyik áll a legközelebb a szívéhez?
Uzonyi Ferenc: Mindig a legutolsó (mosolyog). Mindig az új dolgok inspirálnak, hiszen azért készülnek, mert új kihívásokat, izgalmat hoznak.
Ilyenkor teljes lázban égek, és valahol ez az értelme az egésznek.
Ez az egész olyan, mint egy utazás, egy felfokozott életérzés. Sok mindent kellene bejárni, sok mindent kipróbálni. Szeretem a vizet, a víz látványa mindig megnyugtat. A Balatont is szeretem.
Dehir.hu: Egy balatoni utazása is inspirálta. Mi más van még önre ilyen hatással?
Uzonyi Ferenc: A vízfelület minden formájában. Lehet az jég is, a jégvirágokat órákon át tudom nézni az ablakokon.
Érdekel, hogy milyen rendszer szerint nőnek az ágak, mi irányítja a fák növekedését, mi az, ami a természetben a végtelen harmóniát sugallja.
Például a jégvirágban semmilyen sejt vagy tudás nincs, mégis fantasztikus formákat hoz elő. A hó, az eső, a tenger is érdekel, a hullámzásban inkább a felület csillogása, ritmusa, dallama fog meg. Ha erre figyelünk, összhangot érezhetünk a természettel. Ezt a természetes érzést akarom átadni az absztrakt képeimmel: erő, ritmus, harmónia is kell legyen bennük.
Dehir.hu: A lányai, Noémi és Enikő szintén szép sikereket értek el a művészet területén.
Uzonyi Ferenc: Míg gyerekek voltak, nem rajzoltam velük, csak néha, egy-két alkalommal nyáron. Viszont a miliő, amiben felnőttek, hatott rájuk. Noémi most végezte el a harmadik egyetemet, Párizsban, a Champs-Élysées-én dolgozik Louis Vuittonnál. A márka egyik irányvonala az, hogy a művészetet igyekszik összekapcsolni a divattal, például sálakra, táskákra festmény részleteket tesznek. A lányomnak a Louis Vuitton karácsonykor megjelent szőrme kollekciójáról kellett egy előadást tartania 150 ember előtt.
Viszont nem a mellényről beszélt igazából, hanem felnagyíttatta Leonardo Hermelines hölgy című képét, s a kettőt hozta össze.
Óriási tapsot és sok dicséretet kapott. Enikő pedig angol nyelven jelentette meg könyvét, most épp Los Angelesben van.
Dehir.hu: Milyen tervei vannak az idei évre?
Uzonyi Ferenc: Több is van, viszont babonás vagyok, nem szeretnék róluk előre beszélni. Ha már megvalósul valamelyik, jelentkezem, és leülhetünk egy újabb beszélgetésre.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)