Élni, ahogy: új könyve jelent meg a debreceni művésznőnek
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.06.08. 08:10 | Frissítve: 2021.06.08. 12:46
Debrecen – Láng Eszter haikukkal és elektrográfiákkal teli kötete sajátos visszatekintés a múltra, oda, ahonnan nincs visszatérés.
Láng Eszter igazán sokoldalú egyéniség, aki ismeri, ezt pontosan tudhatja róla. Tevékeny alkotó több területen is. Fest, rajzol, grafikákat készít, verseit, művészeti írásait, tanulmányait hazai és külföldi folyóiratokban olvashatjuk – emellett lapszerkesztőként (Képírás) is sokat dolgozik. (Legutóbb férje, a tizenöt éve elhunyt Torok Sándor képeiből nyílott tárlat megnyitóján találkozhattunk vele.)
Nemrégiben új kötettel jelentkezett Láng Eszter, igazi művészkönyvvel: Élni, ahogy címmel. Ez a karcsú, haikukkal és elektrográfiákkal teli kötet
sajátos visszatekintés a múltra, utazás az eltűnt idő világába, oda, ahonnan nincs visszatérés. Olyan, mint valami merész és meglepő családregény – „a történelmi emlékezet ébrentartásához”.
Balladai tömörséggel írott versek sorakoznak a lapokon, töredékes, mozaikszerű szövegfoszlányok vázolnak elénk évtizedeket. Megjárjuk a frontot, zongora szól, a szerelem, a hétköznapok idilli hangulata mellett
Reininger Rozi / frissen sült almáspite / hamvas illatos
pedig a lágerek és a munkaszolgálat árnya vetül ránk. A rövid versek mellett Láng Eszter képei teszik teljessé ezt a sajátos kötetet, elektrográfiái maguk is szövegszerűen kínálják, hogy mélyedjünk el bennük, s legyünk részesei ennek az utazásnak, melynek állomásai többek között Amerika, Szeged, Nagyszombat, Auschwitz...
S hogy miért éppen a japán haiku formát választotta a szerző ehhez a zsidó-magyar hagyomány mentén született írásához? Nyilván azok tömörsége, sűrítő ereje miatt.
Hoffmann nagybácsi / Horvai Istvánként lett / színházi bérlet
Ezek a háromsoros versek egyfajta életvázlatok, nem is törekednek a teljességre, ám így is ott van bennük az is, amiről hallgatnak. A kötet sajátos oldalképe – fent a rövid sorok, alattuk a nagy, üres felület – márványtáblákkal teli temetőket is idéz, s olvashatjuk akár úgy is e verseket, mint sírfeliratokat, tűnődve, mit is hoztak a századok. Mit hoztak, mit vittek, mi maradt nekünk, akik itt élünk, e furcsa, szétszabdalt Kárpát-medencében, s akiknek adott a lehetőségünk arra, hogy emlékezzünk rájuk, akikhez közünk lehetett.
Cím | dátum |
---|---|
Ahol barátok vannak, ott jó az élet a debreceni festőnő szerint | 2015.05.17 |