Üzenet Svédországból: Debrecen megvár, most a neten tartjuk a kapcsolatot
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.05.02. 11:00 | Frissítve: 2020.05.02. 11:07
Strömstad, Debrecen – Tényleg nyitva vannak az éttermek? Kötelező a maszk? A norvég határhoz közeli svéd kisvárosban élő Szeles Judittal a koronavírus okozta helyzetről beszélgettünk.
Évente csak egyszer jön Debrecenbe, ám az itt töltött napok alatt annyi élményhez jut Szeles Judit, mint Svédországban talán két év alatt – írtuk tavalyi cikkünkben a Strömstadban élő költőnőről, aki számára a haza Debrecent is jelenti.
Szeles Judit lakása ablakából a tengerre lát ki, szereti nézni a hullámokat. Általában sokat olvas és örül, ha a természetben járhat. Ez utóbbira az elmúlt hetekben valamivel kevesebb lehetősége volt, a koronavírus-járvány ugyanis nem kerülte el Svédországot sem.
Dehir.hu: Milyen az élete azóta, hogy Svédországba is betört a járvány? Sokat változott a korábbihoz képest?
Szeles Judit: Köszönöm a kérdést, a körülményekhez képest jól vagyok. Tavasz van Svédországban: a nyírfának egérfülnyi már a levele, és elkezdtek virágozni a korai azáleák a völgyben itt, a szomszéd utcában. Semmi nem utal arra a természetben, hogy megállt volna az élet. Éppen ellenkezőleg. Ez reménnyel tölt el. De azért tudjuk, milyen komoly a járvány és az azt követő válság.
A norvég határ melletti kisvárosban, Strömstadban, ahol élek, hagyományosan a norvég vásárlókra, turistákra alapozzák a megélhetést. A határzár miatt a norvégok nem tudnak átjönni, ezért a városkánk nagyon kihalt. A kisvállalkozások tönkre mennek.
Az üzletekben alig vannak emberek, az utcák üresek, a kikötőben nincsenek hajók, jachtok. Nem járnak a tengerjáró kompok sem Norvégia és Svédország között. A gépjárműforgalom jelentősen csökkent.
Kevesebbet találkozom az ismerőseimmel, óvatosabbak vagyunk. Egyedül élek, és a szociális távolságtartás engem nagyon megvisel. Korábban sokat voltam a barátaimmal, jó néhányuk norvég. Most erre nincs lehetőség. A hétköznapi szokásaim, a napirendem nagyon sokat nem változott ugyan, csak egyfajta ürességet, hiányt érzek. Nálunk például a maszk nem ajánlott, de néha mégis látok pár maszkos embert. Olyankor kicsit egy katasztrófafilmben érzem magam.
Dehir.hu: A svédek mennyire veszik komolyan ezt a helyzetet? Április elején például még nyitva tartottak az éttermek, kocsmák.
Szeles Judit: Vegyes tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Én vidéken élek, itt könnyebb a távolságot tartani a boltokban, éttermekben. A svédek szeretnek utazni. A tervezett kül- és belföldi utakat azonban elhalasztották az emberek. Nincs ugyan kijárási korlátozás, de a szakemberek ajánlását mindenki komolyan veszi. Nálunk kevesebben vannak a szórakozóhelyeken, a nagyvárosokban viszont nem. A hatóságok a hétvégén öt éttermet bezártak például Stockholmban, mert nem tartották be a szabályokat, mi szerint nem lehet, csak az asztalnál kiszolgálni, és másfél méter távolságot kell betartani a vendégek között.
Dehir.hu: Személy szerint otthon van, bezárkózik a lakásba és nem megy sehova, vagy azért kimozdul néha-néha?
Szeles Judit: Nem zárkózom be teljesen, csak kevesebbet mozgok emberek között. Mivel nálunk, Strömstadban nagy tömegekről nem lehet beszélni sem az üzletekben, sem az utcán, ezért ott bátrabban mászkálok. Magam vásárolok be, eljárok gyógyszertárba, könyvtárba, postára. Szerencsére a hivatalos ügyeket az interneten és telefonon el lehet intézni. Sokkal inkább digitalizált a világ Svédországban, mint például Magyarországon.
Nagy bevásárlóközpontba, étterembe nem járok, nem utazom tömegközlekedési eszközzel, elhalasztom, amit lehet.
Dehir.hu: Írt már a koronavírusról? Hat a jelen a témaválasztására?
Szeles Judit: Nehéz szavakba önteni egyelőre ezt a helyzetet, az érzést, amit kivált a járvány mindannyiunkban. De bizonyára meg fog jelenni a téma a kortárs irodalomban, ez elkerülhetetlen. Én egyelőre nem írtam semmit a témában, most igyekszem mással elfoglalni magam, s ebben segít a jó zene, a filmek, a sorozatok, a könyvek.
Dehir.hu: S mi lesz az esedékes debreceni látogatással. Nem tart tőle, hogy az idei esetleg elmarad?
Szeles Judit: A nagyobb utakról nem álmodhatunk. Szerintem örülni fogok, ha ősszel a lányomhoz, Uppsalába eljuthatok, szeptemberben lesz ugyanis a születésnapja. Ősszel szoktam Magyarországra is menni általában, de most nem tervezhetek semmit. Sajnálom, ha nem lesz rá lehetőségem, de reálisan kell gondolkodni most. Nagyon hiányoznak a családtagok, és aggódom miattuk. A neten tartjuk a kapcsolatot, ahogy sok magyarországi barátommal is. Nem teljesen olyan, mint a személyes találkozás, de be kell érnem ezzel. Debrecen megvár!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)