Biciklivel jár a debreceni festő-tanár, és a kertjét csalánlevéllel permetezi

---

Debrecen – Én egy tanár vagyok, aki fest, és az a jó számomra, hogy megtalálom magam ebben – mondja Buka László, aki nem szeretné egy képernyő előtt élni az életét.

---

Buka Lászlót ismerhetjük, mint tanárembert, aki annak idején matematika és rajz szakon végzett, s most a Dóczy Református Gimnázium tantestületét erősíti. Tevékeny festőként is, aki képeivel a szerves műveltség világában van jelen, a többek között Makoldi Sándor és Pap Gábor nevével is fémjelzett világban. De hagyományőrzőként is, aki életben tartja, tovább viszi a regölést, s aki ezért 2008-ban megyei Prima Primissima díjat kapott.

Hogy élte meg az elmúlt heteket, hónapokat, hogy van, mi újság vele a tanítás és az alkotás világában? – erről faggattuk.

– Az nem az én világom, amikor valaki ül a gép előtt, s megrendel mondjuk egy fürdőkádat…

Az számomra az emberi élet teljes pusztulása, amikor szinte kizárólag egy monitor, egy sík felület előtt éled az életed. A világ ennél több, amikor kimégy, akkor látod, hogy süt a nap, éled a világ, szólnak a madarak…

Arra viszont tényleg jó az internet, hogy lássuk, mi történik, figyeljünk egymásra, tudjuk, milyen kiállítás nyílik, milyen előadásokon vehetünk részt. Vagy képben legyünk, hogy ezen a héten vasárnap egy portréfilmet láthatnak az M5 nézői Földi Péter festőről, akinek nagyszabású tárlatát megnézhettük Debrecenben is.

Sorolja, hogy tanárként már lassan a tizedik hét, amióta így kell tanítani, online módon. Bár – teszi hozzá – bizonyos értelemben számára majdnem hasonlóan telnek a napok máskor is. (Kivéve persze, hogy akkor nem az internet előtt, hanem személyesen találkozik a diákokkal.)

Buka László gyakorlatilag folyamatosan tanít és fest.

- Az iskolában van egy rajzterem, előtte egy széles folyosó, ott egy nagy asztal, ahol én öt hónapon át általában ugyanúgy festek, mint most, itthon, amikor egy színállásban dolgozom, mert a nap alatt nem lehet festeni. Márciustól októberig itt dolgozom a képeimen.

Mint mondja, 63 évesen számára ez olyan, mint „amikor megiszol egy kávét”. Elválaszthatatlan része az életének.

- Én egy tanár vagyok, aki fest, és az a jó számomra, hogy megtalálom magam ebben. Nem kínlódom, ha esetleg rossz a kép, hogy akkor most mi lesz - hanem megyek a következőre. Nincs konfliktus, annak még a lehetősége sem, nem olyan ez, mint ha kilépsz az utcára, meg bemégy egy munkahelyre, ahol meg lehet bármi.

Amikor az online világról, a mai pörgésről beszélünk, úgy fogalmaz, látja, tudja, mennyire másképpen élnek a mai fiatalok. Három gyermek édesapjaként meg is tapasztalja, milyen, amikor a gyerekei utaznak: az egyik mondjuk Norvégiába megy tanulni, a másik pedig Franciaországba a munkája miatt.

- Én biciklivel járok – mondja mosolyogva. – Boltba is, a szüleimhez gyógyszerrel, vagy a barátomhoz kenyérhéjjal (amit a kutyájának viszek) ezzel megyek. Van egy kis kertem, csalánlevelet szedtem már kétszer is idén, azzal permetezem a tetűket. Esténként a feleségemmel mindig sétálunk egy nagyot, kell az, hogy lejárjuk a napot.

Amikor a testmozgás mellett a lélek dolgaira térünk, Buka László úgy fogalmaz magáról:  elégedetlen, türelmetlen, de békességre törekvő ember.

- A türelmetlenségből sok feszültség jön létre, s ezt észrevéve le kell csillapítani.

S hogy mi viszi a festés felé?

- Egy automatizmus ez számomra. Szükségszerűség. Beépült az életembe. Gimnazistaként úgy gondoltam, hogy nem lehetek festőművész, ezért matematika-rajz szakra jelentkeztem akkor. Régen volt, jövőre lesz negyven éve, hogy diplomát kaptam – tűnődik el. – Ha most lennék fiatal, talán belevágnék. De talán nem is ez számít. A tanárra, a művészre, a papra nagyon nagy szükség van, illetve lenne ma – akkor is, ha az internet megy, a számítástechnika, a nyelvtanulás. Úgy hiszem, csinálni kell. Nem is mindig az a kérdés, jó-e, hanem az, hogy jó érezd magad, boldog legyél. Nem a cél, hanem az út a lényeg. Amikor csinálsz valamit, az öröm legyen. Megelégedettség és békesség. Ahogy a Biblia is írja: boldogok a békességre igyekezők mert ők az isten fiainak mondatnak.