A szerelem börtönéből rigófütty hallatszik a Kálvin téren
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.03.01. 08:11 | Frissítve: 2016.03.01. 09:47
Debrecen – Tavaszt hozott Rigócsőr király: az elkényeztetett királylány és a kitartó király történetét madárcsicsergés kísérte a Vojtinában. Kritika.
A klasszikus mese egy szépségéről messzi földön híres királylányról szól, akinek fejébe szállt a dicsőség. Nagyon öntelt lett, így senkit sem tartott magához méltónak. A kérőket sorra kigúnyolta, annyira, hogy az egyik királyon még a gúnynév is rajta maradt. Rigócsőr király azonban így sem adta fel. Álruhát öltött, hogy meghódítsa a királylányt, de nem a megszokott módon. Mivel a királylány apjának is elege lett lánya viselkedéséből, megígérte, hogy az első koldushoz hozzáadja. Így a királyból koldus lett, aki különböző próbák segítségével vezette helyes útra a királylányt. A királylány teljes reménytelenségében tudta meg, mi számára a legfontosabb, és azt, hogy ki is valójában a férje. A állhatatosságnak pedig szerelem lett a jutalma.
A történetet a Vojtina Bábszínház kicsit leporolta, és üdítő változtatásokkal tette színesebbé. Az egész előadást két rigó indította, akik a leghamarabb vették észre a szerelmet a királylány és Rigócsőr király között, így elhatározták, hogy segítenek nekik. Nem is értették, hogy az emberek miért bonyolítják folyton ennyire túl a dolgokat.
A rigópár kiváló ötlet volt. Nagyon hasonlítanak az egész0estés rajzfilmek vicces mellékszereplőire, de ez senkit sem zavarhatott. Az előadást gördülékennyé tették, és ami még fontosabb, ők ketten voltak a fő humorforrások. Telenkó-Oláh Tímea és Schneider Jankó könnyen játszották a főhősök tollas barátait, és kísérték végig útjukon őket.
Hell Krisztina sem maradt el tőlük, sőt nagyon jól állt neki a szerep. A finnyás királylányt pontosan játszotta, és a humort is könnyen csempészte az előadásmódjába. A kérők felsorakozásakor oly természetesen viccelődött a bábuk felrúgásával, ezzel a kérők kikosarazását szimbolizálva, hogy a felnőttek arcára is mosolyt csalt. A koldus és a királylány utazása közben pedig méltó partnere volt Hajdú Péternek, aki igazi „szívtörőt” játszott. Rigócsőr király kitartása mindenkit meghódított, ahogy a játék is.
A történet talán kegyetlenebb lett, mint az eredeti mesében, de a színpad ezt elbírta, hiszen meg kellett leckéztetni azt a királylányt, aki gúny tárgyává tett egy tisztességes királyt, csak azért, mert nem volt eléggé jóképű. Majd a koldus oldalán való utazás közben mégis mindig Rigócsőr után vágyakozott, amit a férj nem tűrhetett. Háztartást nem tudott vezetni, hazugsággal akart koldulni. Rigócsőr ezt nem hagyhatta, tisztességre akarta nevelni a királylányt, hogy az levetkőzze gőgjét. Látta, hogy ehhez nem elég a kétkezi munka és a nyilvános megszégyenítés. Végül börtönbe záratta egy ezüstkanál ellopásáért, és kivégzést helyezett kilátásba – természetesen ezt mind álruhában, hogy a végén már a rigók könyörögtek kegyelemért. Tudták, nekik is jelentős szerepük van a királylány szenvedéseiben, hiszen ők csicseregték a király fülébe a terv ötletét.
A királylány viszont szenvedései közben rádöbbent arra, hogy férje, a koldus számított rá és gondoskodott róla. Így kivégzése előtt utolsó szó jogán a királylány csak a férje miatt aggódott, mert tudta, csak neki fog hiányozni. Apja öntelt viselkedéséért kitagadta, de férje türelmes volt hozzá és megbocsátott neki, mert őszintén szerette.
Rigócsőr király látta, hogy megtanulta a leckét, így ő nyert a rigókkal kötött fogadásban, mert kihozta a jót a királylányból. Így azonnal üzentek a királylány apjának, hogy jöjjön a lakodalomba együtt ünnepelni. Reschofsky György az öreg király szerepére ideális, csak azt sajnáltam, hogy ebben a szerepben kevés időt töltött a színpadon.
Az előadás érdekessége, hogy voltak ugyan bábok a színpadon, de mégsem ezeken volt a hangsúly. Játszottak velük, de az érzelmeket úgy tették kifejezőbbé, hogy élőszereplőkre váltottak. Ez az előadásmód kicsit osztotta a figyelmet, de játékosabbá is tette.
A díszlet ismét ötletesre sikeredett: olykor Csodaország-szerű színességet mutatott, olykor pedig az egyszerűségével hódított. Rigócsőrök mint vártornyok?! Ötletes húzás volt, az áthallás miatt is.
A kikeletet idéző rigófütty emlékével jó volt várni az igazi tavaszt. Csak egy kis kitartás kell még és ilyen előadások, s ismét zöldbe borul minden.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)