A gonosznak ezer szolgája és ezer arca van
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2010.11.06. 14:05 | Frissítve: 2010.11.06. 14:05
Újra jó ember válik egy gonoszból a filmvásznon, s ugyan sablonos gonosz ő, és sablonosan lesz belőle egy elbűvölő fickó, mégis szórakoztató az átalakulása. Mozikban a Gru. Kritika.
A Jégkorszak 3, a Shrek 4 és a Toy Story 3 amolyan válságfilmek, a bevált franchise-okkal nincs rizikó. Mindahányból le is jött, hogy a kockázat minimalizálása volt a cél, így felüdülés végre látni, hogy egy nagy stúdió – jelen esetben az Universal – van olyan bátor, hogy egy új sztorit enged az animátorok keze közé. Persze azért akkora kockázatot nem vállaltak ők sem; a Gru címen futó új animációs mese nem forradalmasította, még csak igazán nem is frissítette fel a műfajt, de azért óvatosan megmozgatja a pállott levegőt.
No, persze mindezt nem azzal éri el, hogy egy gonosz, mogorva embert tesz meg a főhősének. Ma, többek között a Shrek vagy a nem túl beszédes című, de annál kiválóbb Fel! után már inkább ez a közhely. Címszereplőnk, Gru egy Mr. Beanből, az Addams Family tetszőlegesen kiválasztott tagjából és Gyurcsány Ferencből összegyúrt démoni fazon. Mivel veszélyben a főgonoszi státusza, új tervet eszel ki; ellopja a Holdat, aztán nézhet a megszeppent emberiség. Segítségére van apró, de meglehetősen jópofa és meglehetősen sárga szolgáiból álló hatalmas csapata, a minyon hadsereg, akiknek plüss reinkarnációjából bizonyára több százezret adnak majd el a játékboltokban, de sajnos a filmben az ezernyi kis lény ezernyi poénjának lehetősége vész el. Valahogy sokkal többet várnánk tőlünk, minthogy folyton megbotlanak saját lábukban, beverik a fejüket és édesen néznek a „kamerába”. Gru tervének emellett része, hogy örökbe fogad három szupercuki árvát, akik persze meglágyítják a kőkemény szívet, így lesz az akasztófáravaló, hitvány alakból szerető apa.
Az szinte biztos, hogy nem a két elsőfilmes rendező, Pierre Coffin és Chris Renaud tették a sablonos sztori és a sablonos karakter ellenére kifejezetten szerethetővé a Grut. Ez akkor válik száz százalékig biztossá, amikor feltűnik a stáblistában Ken Daurio neve, aki az utóbbi évek legokosabb animációs meséjének, a Hortonnak a forgatókönyvét írta. Rögtön ismerősek lesznek az elrejtett – egyébként igen kiváló – poénok (a Gonoszok Bankja telitalálat), a bújtatott utalások, amik igazából életre keltik a történetet. Persze nem könnyen érkező kikacsintások ezek, a film talán legnagyobb hibája is ebből fakad; túl távol áll egymástól a felnőtteknek és a kicsiknek szánt humor, a gyermeki és a felnőtt kacaj szinte soha nem találkozott össze a moziban. No, de bánja a franc, ha mindkét népség fülig érő vigyorral idézi fel az utcára lépve, hogy hogyan is volt ez meg az.
(A Gru című animációs filmet az Apolló mozi jóvoltából láttuk, ahol november 17-éig még önök is megnézhetik.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)