A dagadt madár Debrecenben is úgy döntött: Afrikába utazik
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.06.20. 09:18 | Frissítve: 2016.06.20. 13:21
Debrecen – Nem mai mesehős Gombóc Artúr, de azért be tudta lopni magát a gyerekek szívébe. Kritika.
Egy igazán túlsúlyos költöző madárnak nincs más választása az ősz beköszöntével, mint gyalog elindulni Afrikába. Ha közben talál magának néhány útitársat, akkor már egy szórakoztató előadás is kialakulhat.
A Játékszín Gombóc Artúr, a nagy utazó című előadását hozta el a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra a vakáció első napjaiban. A gömbölyded madár történetét Csukás István maga dolgozta át színpadra, és bővítette ki. Már nemcsak Gombóc Artúr kalandjait ismerhettük meg, hiszen csatlakozott hozzá Esernyőmadár és az öröme, ami egy cserépben lapuló mag, Sipirc cica, a tisztázatlan körülmények között eltört tejesköcsög szemtanúja, Téglagyári Megálló Kutya, a legjobb nyomozó, valamint Nulla Kilométerkő. A sofőrről, a masinisztáról, a pilótáról és a füttyrakéta vezetőjéről nem is beszélve.
Szerintem minden felnőttnek öröm volt ennek az előadásnak a díszleteivel szemben ülni. Ugyanis a Gombóc Artúr rajzfilm stílusában volt megfestve az egész, így hívva elő az emlékeket a szülőkből. A nosztalgia nem is maradt el. Ezen az előadáson kicsik és nagyok is jól érezhették magukat.
A darab elsősorban azonban mégis gyerekeknek szólt. Néha a pedagógia túlságosan is szembetűnő volt, de szórakoztatóan. Egy problémát viszont nem lehetett kivédeni: a poénok többsége inkább az idősebb generációt nyerte meg. Már Gombóc Artúr története sem mai, így a viccek is olyan ismereteken alapultak, melyeket a szülők birtokolnak. Így akadt olyan pillanat, hogy a szülők kacagás közben próbálták elmesélni csemetéiknek, hogy mi volt annyira vicces. A magyarázat viszont nem vont le az előadás értékéből.
Szerencsére volt elég humor a gyermekek számára, melyek nem szorultak magyarázatra. A kiszólások és szójátékok mindenkinél betaláltak. Természetesen Gombóc Artúr megformálójától, Vida Pétertől ez nem is állt távol. Jól hozta a telt kék madár figuráját és a gyerekekkel is sikerült kapcsolatot teremtenie a színpadról. Sőt a jelmezét is ki tudta használni és humort kovácsolni belőle. Az azonban érdekes volt, hogy az előadás végére szinte mellékszereplőnek tűnt. Annyian voltak a színpadon, hogy már nem volt kiemelkedő egyéniség Gombóc Artúr, de ekkor lett igazán felszabadult az előadás. A színészek együtt táncoltak és énekeltek, bevonva a közönséget, és így érték el igazán a felhőtlen szórakozás érzését. A Nagyerdő pedig füttykoncerttől lehetett hangos, pedig már befejeződött a magyarok számára oly fontos meccs is.
A többi színész is hozta a karakterének megfelelő stílusjegyeket. Erdélyi Tímeának igazán jól állt az Esernyőmadár szerepe: őszintén játszotta, nem gügyögött le a gyerekeknek a színpadról, hanem partnernek tekintett mindenkit. Szőlőskei Tímeánál is hasonló volt a helyzet, aki Nulla Kilométerkőként még tartást is adott szerepének.
A dalok nagyon fülbemászóak voltak. Egy-két perc elég volt hozzá, és a közönség együtt énekelt a szereplőkkel. Kérnie sem kellett Vida Péternek, hogy folytassák a dalokat. A gyerekek segítség nélkül, míg a felnőttek gyermekkorukat felidézve követték a ritmust és daloltak. Így már senkinek sem volt különös, hogy a közönség soraiban felhangzó kérdésre: hogy megyünk haza? Ritmussal és dallammal ezt a választ lehetett hallani: egy, kettő, bal és jobb. Hogy megyünk? Hát gyalog!
A Nagyerdei Szabadtéri Színpad következő előadása a Jutalomjáték című vígjáték lesz június 20-án és 21-én.
Frissítés: az esős idő miatt a Kölcsey Központban tartják meg az előadást.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)