Már megint itt van a szerelem Debrecenben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.12.17. 11:35 | Frissítve: 2017.12.17. 12:38
Debrecen – Ráckevei, Kubik és Örkény. S ezúttal nem Tóték, hanem Macskajáték. Játék az életről, az öregedésről, a szerelemről, az átverésekről, az emlékezetről és az emlékezésről. Meg persze arról, hogy egyszer minden véget ér.
Nagyon röviden így lehetne felvezetni ezt az előadást. Örkényt, aki örök, és ezt a tüneményes, sajátos hangulatú darabot Orbánnéról (Ráckevei Anna), aki itthon ragadt, Gizáról (Kubik Anna), aki külföldre szakadt, Pauláról (Oláh Zsuzsa), aki előbb összebarátkozott Orbánnéval, aztán átverte, és persze Csermlényi Viktorról (Jámbor József), aki odavan a hasáért és a nőkért is.

Örkény kicsit több, mint ötvenévesen, 1963-ban írta a Macskajáték című kisregényt, és pár évvel később, 1969-ben dolgozta át drámává. Sokan emlékezhetnek az 1972-es filmváltozatra, melyet Makk Károly rendezett, a főszerepekben Dajka Margittal és Bulla Elmával.
Akkoriban a mozi, de az irodalom és a színház is sokkal fontosabb volt a közönségnek, mint manapság. Ezt annyira nem jó leírni, de így van.
Ráadásul a Macskajáték olyan problémákat feszegetett, amelyek az adott korban teljesen aktuálisak voltak. Nem csak azt mutatta meg, mit jelent szembesülni az idő múlásával, hogy már semmi nem lesz olyan, mint egykor, és a fiatalság is szertefoszlik, minden és mindenki leépül, de a nézőre kacsintva korrajzot is kínált. Felvillantotta, mit jelent odaát élni, egy másik rendszerben, ahol egészen mások a lehetőségek, a jövedelmek – és mit itt, ahol minden kisszerű, nyomorúságos és a maga módján teljesen kilátástalan.

A piaccsarnokban arról folyik a vita, miért nem lehet fél deci (!) tejet kapni. A presszóban a nők is Hubertust isznak, és ha valaki mogyorószín dzsörzé kosztümben jelenik meg, simán megszólják, hogy túl fiatalos a korához képest. Mindehhez társbérletek vannak vékonyka falakkal, melyeken minden áthallatszik, így nincs igazi magánszféra sem. Sajátosan egyszerű, az elmúlt rendszer által szürkeségre ítélt emberek mozognak ebben a világban. Az operaénekes, aki számára az okoz örömet, ha a csirkemájat külön tálalják (és természetesen külön a húst, a zöldséget és a levest is), vagy Egérke (Majzik Edit), aki azért lépett le otthonról, mert a férje, az az agresszív állat verte és kínozta.

Erzsi és Giza, a pesti és a tolószékes testvérek leveleket írnak egymásnak, néha meg telefonálnak is. Az egyik nem fog hazajönni soha, a másik viszont nem tud, nem akar elmenni. Igazából mehetne, hiszen miért is ne élhetnének együtt, ha már ilyen szépen eltelt velük az idő, de nem akar. Nincsenek racionális érvei, miért. A megszokás nagy úr. Meg az emberi kapcsolatok is.

Paula, a régi barátnő, aki olyan hatást gyakorol rá, hogy elkezd egy kicsit adni magára. Figyel a frizujára és arra, mit vesz fel. S kiderül, hogy az a bizonyos Csermlényi Viktor, akit korábban egy dagadt haspóknak írt le Orbánné, bizony több annál, mint egy állandó csütörtöki vacsoravendég. Orbánné, azaz Erzsi szerelmének a tárgya is, és akkor lesz igazán fontos, mikor Paula szépen elcsavarja Viktor fejét és lecsapja Orbánné kezéről. Más presszókba kezdenek járni, és kiderül az is, hogy össze fognak házasodni. Orbánné meg ott marad egyedül, végtelenül magányosan. Kiürül az élete, akkor is, ha ott a lánya, akivel folyton vitázik és Egérke, akit meg alaposan kioszt.
Sok-sok apró részletből áll össze ez a mozaik.
Fontos minden, a mozdulatok, az arcjáték, a hangok. A díszlet (Horatiu Mihalu munkája) kifejezetten izgalmas. Míg a nézőtéren várjuk, hogy kezdődjön az előadás, gyanakodva nézzük, micsoda szegényes, lepusztult helyszín tátong előttünk. Aztán kihúnynak a nézőtéri fények és a színpad, a díszletek, a kellékek mind-mind élni kezdenek. Ragyog a kanapé, a nyomorult ablakkeret pazar és nagyvilági lesz.

Szép és szomorkás történet a Macskajáték, melyet mintha a két Annára (Ráckevei és Kubik) szabtak volna. Oláh Zsuzsa harsány Paulája és Majzik Edit szürke, bizonytalan Egérkéje sokunknak ismerős lehet, Jámbor József pedig megnyugtató magabiztossággal mozog a falánk és vélhetően nem túl sikeres énekes (és hősszerelmes) szerepében. Újhelyi Kinga kosztümös, kicsit férfias, az anyjával igen kritikus tolmácsnője és Janka Barnabás pincére is képes arra, hogy megidézze azt a kort, amire egyébként egyre kevesebben és egyre kevésbé emlékszünk már.
Kár, hogy igazából sem Ráckevei Anna, sem Majzik Edit nem tudnak úgy nyávogni, mint a macskák. Mindent elhiszünk nekik, a nyávogást viszont nem... De hát nem ezért mentünk színházba, ne is nyafogjunk tovább a nyávogásért...
Annál inkább nyafoghatnánk azért, hogy ez a darab a fiatalok évadának címkézett szezonba nem passzol. Egyszerűbb lenne nem címkézni, vagy – Örkönynél maradva – nem dobozolni...
Az előadás ugyanis jó. Gyönyörű korrajz a huszadik század hatvanas és hetvenes éveink magyar valóságáról.
Örkény ezt a mára már letűnt kort finom képekkel, éles párbeszédekkel mutatta meg, Szabó K. István, a rendező pedig egyszerre realistán és költőien festi elénk.

Viszont áthallások, párhuzamok, a jelenre való utalások és összekacsintások nélkül. Kérdés persze, kell-e mindenben aktualitást keresni. Nem, de azért azzal sem árt számolni, hogy annak híján csökken az érthetősége. A világ ma nagyon más, mint a hetvenes években volt. Minden megváltozott, és valójában arról sincs igazából fogalmunk, milyen lesz öt vagy tíz év múlva. Shakespeare-nek könnyebb dolga volt, ő ugyanis a kamaszok szerelmét írta meg, a fiatalok pedig több mindenkit érdekelnek, mint az idős emberek. A fiataloknak szóló lapokat, filmeket, sorozatokat, zenéket az idősebb generációk is inkább átlapozzák, megnézik, meghallgatják (legfeljebb azt mondják, nekik nem jön be), fordítva viszont ez nincs így. Ők nem tudnak mit kezdeni a ”nyuggerekkel”.

S hogy mi lesz ennek a vége? Jósolni nem könnyű. Örkény valószínűleg maradni fog, a Macskajáték a szerelmes hatvanasokkal talán nem. Hacsak nem jön divatba, hogy a hatvan az új ötven, ahogy az ötven az új negyven, ami az új harminc...
Részletes szereposztást, további fotókat, valamint információt arról, mikor nézhetik meg a darabot, itt, a színház honlapján találnak.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)