Egyedülálló könyv Földes történetéről
Szerző: Nyírő Gizella | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.10.24. 12:30 | Frissítve: 2010.10.24. 12:30
Az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulójára jelentette meg Karacs Antalné „Földesiek, az ötvenes és a hatvanas évek diktatúráiban” című könyvét.
A könyvbemutatót a Karácsony Sándor Általános Művelődési Központ aulájában tartották, mely zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A Kovács András református lelkipásztor moderálásával zajló könyvbemutatón a lelkész méltatásában kiemelte: ahhoz, hogy egy könyv megjelenjen, nemcsak óriási kutató munkára és pénzre van szükség, hanem hitelességre és felelősségtudatra. – Nem minden munka hiteles, ami megjelenik, mert pl. nem volt hiteles az a könyv, melynek szerzője a volt dadogós párttitkár, Földes egyháztörténetének megírására vállalkozott, ami nevetségessé tette a kezdeményezést. Márpedig a múlt történéseiről beszélni kell, s ebben rejlik Karacs Antalné felelősségtudata.
A jelenlévők köszöntése után az Művelődési Központ énekkara elénekelte a Magyarország című dalt. Pécsi Miklós helybeli tanár elszavalta Pesti József Forradalom című versét, majd Filep Tibor újságíró és történész mutatta be a nemcsak Hajdú-Biharban, hanem az országban is egyedülálló könyvet.
Elöljáróban leszögezte: a múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni. 1947 óta nem az történt, amit az emberek akartak, hanem egy politikai párt – nevezzék azt Kommunista Pártnak, Magyar Dolgozók Pártjának, vagy MSZMP-nek – határozta el, hogyan lehet élni, Moszkva hűséges alattvalói és kiszolgálóiként. Az egy párti diktatúrában nem lehetett kimondani az igazságot, azt, hogyan fosztják meg az embereket, vagy hogyan verik el őket. Mindez ’56 őszén 24 óra alatt összeomlott, az emberek kivonultak az utcára, pontokat fogalmaztak meg, elkezdtek építeni egy új világot. Nem voltak harcok, ám a forradalom leveréséhez behívták a világ legnagyobb hadseregét, míg itthoni kiszolgálóik, a karhatalmista martalócok összeverték az embereket, amiről nem lehetett beszélni. A kulákok keményen megsínylették azokat az éveket. Az 1963-tól enyhébb diktatúrába az emberek beletörődtek, míg a börtönből kiszabadultak úgy érezték, Kossuth forradalmi népe Kádár szolgahadává züllött.
Filep Tibor a forradalom történetének kutatása közben mindig hiányolta a magyar falvak forradalmát. Éppen ezért érte meglepetés és öröm, amikor Karacs Antalné felkérte a könyv lektorálására. – Olyan értékmentést végzett az anyagok, fájó emlékek összegyűjtésével, amivel megmentette a földesi történéseket az utókor számára. Őszinte szavakat olvashatunk a magyar falu kálváriájáról, pontos elemzést a falu változásairól, a községet vezető félművelt, erkölcsileg labilis, alkoholista személyekről, hogyan vertek agyon vagy félholtra 1957-ben embereket – méltatta az amatőr könyvszerző, volt gyógyszertári asszisztens munkáját a történész.
A hiteles levéltári kutatások után visszaemlékezés gyűjteményt tartalmaz a könyv, melyből a magyar falu emberi tragédiáinak sora tárul elénk. Pércsi Lajos honvéd őrnagyról is olvashatunk, aki mártírhalált halt a forradalom leverése után. Megdöbbentő a földesi tanár sorsa, akinek el kellett menni a faluból. Rengeteg dokumentumot közöl a könyv, ami külön érdeme a kiadványnak, s amelyet legalább 1500 példányban újra kellene nyomtatni, s a végzős nyolcadikosoknak ajándékozni – ajánlotta a jelenlévő polgármester figyelmébe Filep Tibor.
Kérdésre válaszolva, Karacs Antalné elmondta: két, két és fél év munkája van benne a kiadványban. Voltak, akik hozzájárultak a nyilvánossághoz, míg mások csak név nélkül mondták el emlékeit. Úgy érezte, az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy elmondjuk unokáinknak mindazt, ami pár évtizede Földesen történt, mert „amiről nem beszélünk, az nincs” – indokolta az inspirációt a könyv elkészültére. Pécsi Miklós azt kérdezte, megkereste-e a szerző a barikád másik oldalán állókat, tehát a pufajkásokat. Nem, volt a válasz, hiszen ez nem róluk, a rendszer kiszolgálóiról szól. Antós Gyuláné óvodapedagógus hozzászólásában elmondta: nagyszülei kulákok voltak, ő maga 1962-ben született, s a történelmet egészen másképp tanították, mint ahogy otthon hallotta. – Akitől a múltat elveszik, attól a jövőt is – jelentette be, hozzátéve, hogy nemcsak a pedagógusoknak van nagy felelőssége, hanem a szülőknek, nagyszülőknek is abban, hogy megismertessék családjuk múltját gyermekeikkel, unokáikkal.
Horváth István nyugdíjas pedagógus, a Forradalmi Bizottmány egykori tagja, köszönetet mondott a könyv megírásáért, hiszen már egyedüli élő tagja a FB-nak, időközben társa, Kiss Zsigmond elhunyt. – Elvártam volna a falu vezetőitől, hogy bocsánatot kérjenek elődeik bűneiért, de ez eddig elmaradt. Pedig a 4 évvel ezelőtti közmeghallgatáson is kértem, hiába – mondta csalódottan.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)