Meglepő felfedezést tettek a kutatók a teknősökkel kapcsolatban
Szerző: MTI | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.08.23. 15:14 | Frissítve: 2018.08.23. 15:14
Egy 228 millió éves csaknem teljes, megkövesedett teknőscsontvázlelet azt bizonyítja, hogy a teknősöknek evolúciójuk korai szakaszában nem volt páncéljuk.
A délnyugat-kínai ásatáson előkerült fosszilis csontváz nagyobb, mint egy franciaágy. "Úgy néz ki, mint egy teknős, de a páncélja a hasán és a hátán is hiányzik" - írta le Nicholas Fraser, az edinburghi Skót Nemzeti Múzeum természettudományi részlegének vezetője.
A páncél váza a helyén van, de maga a páncél még nem alakult ki. Emellett nagyon jellegzetes csőre van az őshüllőnek - tette hozzá. A BBC News cikke szerint az ősteknős a Eorhynchochelys sinensis nevet kapta, ennek jelentése: "korai teknős csőrrel Kínából".
A teknősök számára a páncél védelmet jelent, egyúttal abban is segít, hogy tovább maradhassanak a víz alatt. Ugyanis a páncél kalciumot és magnéziumot tartalmaz, ami megelőzi a tejsav felhalmozódását. A páncél mintegy 50 csontból áll, bordákból, vállcsontokból és csigolyákból, amelyek összeolvadva kemény külső réteget alkotnak. Fraser szerint a teknősök nagyon különös állatok, "kényszerzubbony a páncéljuk". "Mintha a vállunk mellkasunkon belül lenne, ami eléggé korlátozná a mozgásunkat. Nagyon szokatlan állatok, de már több mint 200 millió éve léteznek" - magyarázta.
A teknősök páncéljának kialakulása régóta foglalkoztatja a tudósokat. Számos olyan primitív teknősnek találták meg a fosszilis maradványait, amelynek már kifejlődött a páncélja. Az eddigi legrégebbi teknőslelet, amely korábbi a mostaninál, az Odontochelys nevet kapta.
Ennek az ősteknősnek a hasán már kialakult a páncélja, de a hátán még nem volt csontos héj.
A kutatók szerint az új felfedezés segít megérteni a teknősök páncéljának evolúcióját. Mint Fraser rámutatott: a megkövesedett maradványon már látszik, hogy a bordái elkezdtek kiterjedni. De egy újabb leletre lesz szükség ahhoz, hogy kiderüljön, mi történt ezt követően. A tanulmányt a Nature folyóiratban publikálták.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)