Csodás helyek, melyek neve: Dalmácia
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2011.08.23. 10:55 | Frissítve: 2012.04.17. 16:55
Cavtat, Korcula (Horvátország) – Egyes feltételezések szerint az Adria egyik legszebb szigetén, Korculán született Marco Polo. Igaz vagy sem, a helyiek nagyon jól megélnek a Polo-kultuszból. Már ha ki nem derül, hogy híres „szülöttük” mégsem volt olyan nagy utazó. Mindettől függetlenül Korculát látni kell!
És Cavtatot is, sőt: mindkettőt. „A világ legszebb helyére fogtok menni, higgy nekem!” – mondta barátunk, amikor értesült horvátországi utunkról. Persze mi már annak is örültünk, hogy a kissé ősziesre sikerült idei nyáron jól választottunk, amikor Dalmácia mellett döntöttünk. Pontosan 1200 kilométernyire Debrecentől zavartalan napsütés és kellemes tengerhőmérséklet várt ránk Cavtatban. Hogy ez lenne a legszebb hely a világon? Azért ez némi túlzás, de annyi bizonyos, hogy a Dubrovniktól jó húsz kilométernyire fekvő kétezer lelkes település kialakításakor nem spórolt a természet szépségeivel az Alkotó.
A dél-dalmáciai kisvárost a hatodik században a görögök alapították, Epidaurus néven. A Rat félszigetet öleli körül, öbleivel és házaival ma is középkori hangulatot áraszt magából. Míg hajdanán bizánciak, avarok és szlávok voltak az első hódítók, ma főként oroszok és angolok lepik el szállodáit. Tengeri kikötőjében luxushajók horgonyoznak, mindegyiken a brit (nemzet)közösség egy-egy lobogójával. De a turisták a hajókon kívül más érdekességet is találhatnak: ilyen például a helyi vízilabda egyesület „medencéje”, ami gyakorlatilag egy, a tengerben kijelölt pálya. Ennek a pólójátéktérnek igazán nem lehet költséges a fenntartása...
Az egyébként spanyol érdekeltségű tengerparti szállodánk szolgáltatásain érződik, hogy Horvátország egyik legnagyobb bevételi forrása az idegenforgalomból származik. Kiváló ételek, figyelmes felszolgálók, komfortos szobák állnak a vendégek rendelkezésére. A hotel medencéit napágyak százai veszik körül - a reggeli nagy „napágycsatát” mégis mindig elvesztettük.
Rendkívül rossz szokássá vált Európa nyaralóhelyein, hogy a szállóvendégek reggelente leballagnak a medencéhez, és ledobják egy-egy napágyra törölközőjüket, mintegy jelezvén, hogy az adott hely foglalt. Aztán lehet, hogy délig (délutánig?) igénybe sem veszik. A mi szállodánk udvarán legalább 300 napágy volt, fele árnyékos tető alatt. Reggel hét óra után viszont már nem volt egyetlen szabad hely sem. Kedvencünk két orosz család volt, melyek családfői váltva foglalták le a számukra szükséges napi 15-20 „ágyadagot”. Becsületükre válik, hogy reggel hatkor egyikük legalább ott ült egy széken, és őrizte a megszerzett kontingenst.
Természetesen már akkor is teljes a nyaralás, ha kiváló időnk van, jó az ellátásunk, kellemes (és közel van) a tenger. De aki egyszer elautózik Cavtatig, és onnan nem mozdul ki, hibát követ el. No jó, egyértelmű, hogy a közeli Dubrovnik kihagyhatatlan (Dalmácia legszebb városát majd külön is bemutatjuk!). Érdemes azonban kissé többet is „visszajönni”. Cavtattól kétórányi autóútra találjuk az Adria legzöldebb szigetét, Korculát. Állítólag itt látta meg a napvilágot a híres világutazó, Marco Polo.
Útközben más „híresség” képmásával is találkozunk. A horvátokra oly’ jellemző nemzeti büszkeség egyik bizonyítékaként (is) értelmezhetjük azt az óriástáblát, melyen Ante Gotovina képmása néz szigorúan a távolba. A horvát hadsereg egykori altábornagya a horvát-szerb háború helyi hőse. Még akkor is, ha éppen idén tavasszal a Hágai Nemzetközi Törvényszék - háborús bűnei miatt - 24 éves börtönbüntetésre ítélte. Maga a bírósági döntés óriási tiltakozást váltott ki Horvátországban – mi ebből egy ilyen óriásplakátot kaptunk.
Szóval Korcula. Tengeri taxival, vagyis egy kisebb hajóval közelítjük meg a „kis Dubrovniknak” is becézett szigetet. Dombra épült, várfallal körülvett városka vár bennünket. Az 1650-ben épített déli városkapun araszolunk föl az óvárosba. A Szent Márk katedrális mellett árnyékba húzódva hallgatunk bele egy ausztrál turistacsoportot kalauzoló idegenvezető mondókájába. ”Észak-déli irányban körbejárható város ez, ellipszis alakú, utcái elrendezése alapján halcsontváz formájú” – tudjuk meg. Meg azt is, hogy nyugati és keleti szelek járják át az utcáit, melyek állandóan hűtik. De ezek az utcák nem szelik át teljesen az óvárost, hanem „elcsúsztatva” épültek, így sosem erős a szél. „Pedig amikor ezt kitalálták, még nem volt komputer, csak okos emberek” – emeli fel mutatóujját az idegenvezető, az ausztrál vendégek helyeslő fejbólintásaival kísérve.
Csodálatos városkát szorítottak be a falak közé építői. Szűk árnyas utcák, melyek a középkort idézik a látogatóban. Takaros boltok, minden másodikban ékszer. Elsősorban a horvát tenger kincséből, korallból készült csecsebecséket kínálnak, meglehetősen magas árakon. No jó, néhol van olcsóbb típus is, ám az már nem annyira korall, és nem is annyira horvát. Sokkal inkább színezett műanyagféle, és „made in China”. Azt azért jó érzékkel kiírják mindenhol, hogy aki „igazi” korallt mer gyűjteni a tengerben, kerékbetörésre számíthat.
A minden második melletti „minden többi” boltocska a város nagy szülöttéről, Marco Polóról szól. Nos, önmagában az sem biztos, hogy Polo itt született, de a helyiek töretlenül hiszik, és manapság jó üzletet csinálnak belőle. A másik probléma viszont újkeletű: olasz archeológusok – távol-keleti régészeti leletek alapján – úgy vélik, hogy Marco Polo sosem járt Kínában. Oda a nagy világutazó mítosz? A velencei kalmár csupán a Fekete-tengerig jutott, és az ott hallott történetekből rakott össze „utazásairól” egy mesét? Azért ez a hír a horvátokat nem izgatta fel: boltocskáikban olyan természetességgel kínálják a méregdrága „utazós” replikákat, mintha azokat valóban a nagy Marco használta volna útjai során.
Miután egyetlen helybéli arcán sem láttuk a „lebukott leghíresebb szülöttünk” döbbenetét, sőt az áru is jól fogyott, megnyugodtunk. A következő években sem kell attól tartani, hogy lebontják, vagy átépítik Korculát, ezért aki még nem járt ott, nem veszíthet semmit. Csak akkor, ha sohasem megy el. Akkor viszont rengeteget…
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)