Zoé csodája: Enikő küzdelme kislányáért karácsonykor kezdődött el
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@mcdb.hu Közzétéve: 2019.12.25. 10:00 | Frissítve: 2019.12.25. 10:10
Debrecen – Ivanek-Nagy Enikő teljes odaadással vallja: csodák márpedig vannak. Aki ismeri az ő küzdelmét, el is hiheti ezt neki...
Ivanek-Nagy Enikő kálváriája 2014-ben kezdődött, ekkor diagnosztizáltak nála rosszindulatú petefészek daganatot. Már akkor is nagyon keményen küzdött, meggyógyult, de eltávolították az egyik petefészkét és az orvosok azt mondták: soha nem lehet gyereke.
Együtt a család a karácsonyfa alatt
Enikő azonban a rák elleni küzdelem után ezt a harcot sem adta fel. Úgy fogalmaz: a sors megajándékozta őket nem is egyszer, 2016 és 2017-ben is. Ám az élet kegyetlen volt: az első babát a 11. hétben veszítették el, a második baba a 21. hétben halva született meg. Iszonyatos volt ezeken a tragédiákon túllépni, de sikerült. 2017-ben Enikő újra babát várt.
"2017 karácsonyát míg élek, el nem felejtem. Ekkor derült ki, hogy be kell feküdnöm a klinikára, ahol folyamatos megfigyelés alatt voltam, állandó fekvés következett számomra. 2018. február 16-án aztán megszületett 780 grammal és 33 centivel, a terhesség 26. hetében Zoé."
De a megpróbáltatások ezzel korántsem értek véget. Amikor megszületett, nem is ölelhette magához babáját, mert azonnal intenzívre került, hogy aztán hónapokat feküdjön a kórházban. A 780 grammal született Zoé több héten át volt lélegeztetőgépre kötve, minden nap minden perce tele volt aggodalommal.
Enikő azt mondja: pokoli volt az első hét, ameddig a kezébe se foghatta kislányát – amikor végre megtehette, akkor érezte először igazán, hogy anya lett. Az aggodalom és a félelem persze vele és férjével maradt, hiszen például a baba légzésének támogatását csak apránként lehetett csökkenteni, majd megszüntetni.
"A koraszülés és az intenzíven eltöltött idő megtanított értékelni mindazt, amink van. Rávilágított arra, mi az igazán fontos és megmutatta: mindezt, hogyan lehet néhány perc, óra alatt elveszíteni."
De az odaadó orvosoknak és ápolóknak hála három hónap intenzív osztály és majd baba-mama részlet után május végén elérkezett a mindennél jobban várt pillanat: a hazatérésé. Azóta persze járniuk kell koraszülött utógondozásra, fejlesztésre és egyéb kontrollvizsgálatokra, ám úgy tűnik,
"Zoé szépen, rendben fejlődik, hiszen már 22 hónapos mosolygós, játékos, barátságos, huncut kislány. Minden nap tud valami újat mutatni a számukra, mi is rengeteget tanulunk általa nap mint nap."
Enikő pedig immár tényleg azt vallja: soha, senkinek nem szabad feladnia a reményt. Azt tanácsolja mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, hogy minden nap bízzon a gyermekében még akkor is, ha esetleg rosszabb híreket kap az állapota felől. Azt mondja: rengeteget kell énekelni, beszélni az inkubátor mellett, hiszen az anya adja a biztonságot, az erőt a babának. Sokat kell kenguruzni. És minden nap minden percéért hálát adni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)