Volt egyszer egy Li–2-es repülőgép a debreceni vidámparkban
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.11.29. 11:00 | Frissítve: 2014.11.30. 10:46
Debrecen – A céllövöldék, az átfordulós hajóhinták és a többi egykori játék varázsa mellett sokan gondolnak még nosztalgiával a Nagyerdei Kultúrpark legendás gépmadarára. Némelyek állítják: ma is az orrukban érzik a jellegzetes szagát.
Az 1960-ban – Barta Károly tanácselnök-helyettes kezdeményezésére – megnyitott vidámpark kialakítása példátlan összefogásnak köszönhető. Az eszközök és létesítmények elkészítésében ugyanis nemcsak az akkori vállalatok működtek közre tevékenyen, hanem a lakosok is társadalmi munkával segítették a beruházást. A Kádár János pártfőtitkár által felavatott úttörővasút, illetve vidámpark területén egyébként korábban huszárlőtér volt, és annak dombjait is beépítették a vadregényes komplexumba.
Az egyik ilyen halomból alakították ki azt a magaslatot is, amin aztán később a csillogó Li–2-est felállították – idézte föl Nagy Sándor Tibor ügyvezető a Dehir.hu érdeklődésére. A szakember által rendelkezésünkre bocsátott felvételek arra az érdekességre is rávilágítanak, hogy a dombon eleinte egy kisebb repülőgép volt, sőt a névadó Ludas Matyi szobra is ott fénylett (napjainkban a kapunál látható egy ilyen mű). A Li–2-es a saját szárnyain repülve érkezett Budapestről Debrecenbe, és csak a helyi reptérről szállították a Nagyerdőbe. A munkát a műszaki vezető Nagy Sándor Ambrus (későbbi igazgató), az ügyvezető édesapja irányította.
A géptípust az amerikai DC–3 licence alapján, 1936-tól gyártották a Szovjetunió üzemeiben, például a taskentiben. A fesztávolsága 28,81 méter, a hossza 19,65 méter, a hasznos terhe pedig 5–6 tagú személyzet és 14–21 utas. A maximális sebessége 300 km/h, míg az utazómagassága 5600 méter. Ma már csak egy ilyen üzemképes gép van a világon, ráadásul éppen hazánkban. 1946-ban, amikor Debrecen is bekapcsolódott a polgári repülésbe, még nem lehetett drágább egy repülőjegy, mint ugyanazon az úton egy első osztályú vonatjegy. Ennek megfelelően például a Budapest–Debrecen-vonalon 120 forintba került a légi utazás a Li–2-esen.
A Debrecenbe került repülőgépnek két – háromtollú – légcsavarja volt, és a nyugdíjazásáig polgári szolgálatot töltött be; a fennmaradt információk szerint a főváros, Győr és Szeged között közlekedett. A fotók alapján a vidámpark Li–2-ese a Malév-felirat és a nemzeti trikolór mellett a „HA-LIR” lajstromjelet is viselte. A fedélzetébe lépcsőkön lehetett bejutni, és eleinte a pilótafülkéje is nyitva állt a látogatók előtt. Az volt csak a csoda, s ma is sokan emlegetik lelkendezve, ahogy „vezették” a repülőgépet! Idővel azonban sajnos ezt a részt le kellett választani, mivel egyes alkatrészei megrongálódtak, eltűntek.
A játékeszköz népszerűsége az amortizálódás mellett abban is lemérhető, hogy évente több tízezren váltottak jegyet a Li–2-esbe. De tömegek álltak sorban a domb körüli játékoknál is, hiszen ott működtek a céllövöldék, a hajóhinták, a biciklis forgó, a „Lökd meg a Holdat!”, a pecás medence és az elvarázsolt kastély, valamint a ma is meglévők között a lovas forgó, az óriáskerék, a kisvonat és a dodzsem és is. Ezek fölött pedig ott ragyogott a magasban a repülőgép, ami a szikrázó, széttárt szárnyaival mintegy mágikus erővel vonzotta magához a kicsiket és a nagyokat.
A boldog idők 1987-ig tartottak, amikor is a városatyák úgy döntöttek, hogy a gépet új helyre, a Hármashegyi-tónál kialakított haditechnikai parkba költöztetik, más harci eszközök társaságába. A Li–2-est az akkor még Debrecenben állomásozott szovjet katonák segítségével emelték le a dombjáról. A szárnyait leszerelték, a géptestet pedig helikopterrel emelték át az Ady úton várakozó teherautóra. A gépről az egyik utolsó fotót Lőrinc János készítette 1989-ben.
Az akkor már meglehetősen megfakult repülőt pedig aztán idővel széthordták az arra járók. Olyannyira, hogy a Magyarországon lévő öt Li–2-es egyike sem a debreceniek HA-LIR-ja. A nyilvántartásban szerepel egy géporr is, de arról is csak feltételezhető, hogy a vidámparki gépé volt. Nagy Sándor Tibortól azt is megtudtuk, hogy a repülő elköltöztetése után az is tervben volt, hogy vesznek egy nagyobbat (amiben presszó működött volna), ám végül elvetették ezt az ötletet, mivel sokallották a költségeit.
E szomorú végtől függetlenül a Nagyerdei Kultúrpark ma is Debrecen büszkesége, sőt unikum hazánkban. Töretlen léte az eredeti szándékot igazolja – hangsúlyozta Nagy Sándor Tibor –, hiszen jó helyen, a városhoz közel található: a gyönyörű, védett nagyerdei környezetben. A nevezetes dombot egyébként ma is megtalálhatják a látogatók a vidámpark kapujával szemben. A fái már megnőttek, de aki felsétál a sokat megélt lépcsőkön a kies fennsíkra, az a Li–2-es gép kerékhelyeit is felfedezheti még a növények között...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)