Szupertanulók és vadméhek a debreceni középiskolákban
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.04.05. 08:39 | Frissítve: 2012.04.05. 18:02
Debrecen – A tehetséges diák nem mindig tűri a szabályokat és néha alulteljesít. Középiskolai módszerek, hogyan lehet kihozni a legtöbbet a diákból.
A tehetséggondozás Debrecenben kiemelt területnek számít. Ahogy korábban Pappné Gyulai Katalin, a város oktatási osztályának vezetője nyilatkozott a Dehir.hu-nak, nem elég felfedezni a tehetséges gyereket, hanem foglalkozni kell vele. Az országban egyedülálló módon felmérnek minden debreceni 4. osztályost. A tehetségfejlesztő programba beválogatott gyerekekkel két éven át a saját intézményükben foglalkoznak, s amikor kiderül, miben igazán jók, akkor jön a tudatos fejlesztés 7-8. osztály környékén, majd a középiskolában.
A pedagógia hosszú lejáratú váltó
A Medgyessy-gimnáziumban speciális helyi modell működik, amit a tapasztalatok tükrében aktualizálunk – vázolja Fekete József igazgató. – Megpróbáltunk egy olyan módszert kialakítani, ami minden tudományos eredményt felhasznál. Nem teljesen új dologgal akartunk előállni, hanem a meglévő eredményekből, irányokból szerettünk volna egy jól használható rendszert összerakni.
Az igazgató elmondta: fontosnak tartotta, hogy olyan környezet alakítsanak ki, ahol a hozzájuk járó sokféle tehetség tud és képes kibontakozni. Ezért eltértek az általános modelltől, mely egy adott területre koncentrál és általában egy-két óra keretében foglalkozik a tehetséges diákokkal.
- Mi ezzel szemben a délelőtti képzés során az orientációs csoportmunkát vezettük be, aminek az a lényege, hogy egy adott órán belül másképpen foglalkoznak a tanárok azokkal, akik jobban érdeklődnek, többet szeretnének tudni a tárgyból, és másképpen a kevésbé motivált diákokkal. Ez a fajta csoportbontás nem igényel plusz órákat. Ugyanakkor a Nemzeti Alaptanterv (NAT) tíz műveltségterületéhez kapcsolódva heti szinten minimum 2 órás fejlesztést valósítunk meg több tantárgy integrációjával, ami átmenet a hagyományos fakultáció, a szakkör és az önképzőkör között. A harmadik pillér pedig – ami szintén minimum heti 2 óra – a sport, a játék és a kalandpedagógia segítségével erősíti a gyereket. Az átélés a lényeg: elmegyünk és élvezzük a játék felszabadító erejét. Ilyen volt a tavalyi pusztai projekt is. A Hortobágyon jártak a diákok, s mindent vizsgáltak: megnézték a bikavásárt, az állatvilágot, a népviseletet, a hiedelmeket. A gyermek jóval tudatosabban vesz részt ezeken a programokon, mint egy átlagos kiránduláson: felkészül, vizsgál, tesztel, beszámol.
Kétféle tehetség van az igazgató szerint. Az egyik az elfogadott tehetségígéret, akiért szinte versenyeznek az iskolák. "A másik viszont olyan, mint a vadméhek: szorgalmas, gyűjtöget, de a rendszer nem mindig ismeri fel. Ezek a gyerekek alulteljesítenek, az elvárhatóhoz képest gyengébben. Úgy reagálnak arra, ha nem tudják a normákat felvenni, hogy elfordulnak azoktól és inkább nem teljesítik őket. A tehetséggondozás a pedagógus számára is egy tanulási folyamat: mi megtanultuk ezeket kezelni."
Az iskolák között versenyről Fekete József úgy gondolkodik, hogy az egy eszköz, amit nem szabad túlmisztifikálni. Szerinte nem is mindig lehet mindent összemérni, és Klebersberg Kunót idézi, aki azt mondta, hogy a pedagógia hosszú lejáratú váltó.
- 10-15 év, mire az eredmények beérnek, miközben a statisztikák meg félévesek-évesek, amennyi idő alatt a tanárok által hozzáadott érték nem minden esetben mérhető. Pusztán azért, hogy jobb legyen a statisztikai mutató, nem lehet lemondani ezekről a gyerekekről, akik egyébként később nagyon jó eredményeket érhetnek el. A város egyik legfiatalabb gimnáziuma voltunk, és miután az indulás minden nehézségével megküzdöttünk, ma már igen előkelő helyet foglalunk el Debrecen oktatási palettáján. Ez közös és eltökélt munka eredménye volt – a diákok, a szülők és a tantestület munkájával együtt értük el.
Ha nem látszik rajta, hogy tanulni fog, nem való ide!
Az Ady Gimnáziumban a két tannyelvű képzés is sikeresen működik, ám elsősorban a művészeti képzéssel szokás azonosítani az intézményt, országszerte erről ismertek.
- Nem mindegy, milyen gyerekek kerülnek ide, mivel ez a művészeti képzéssel együtt is mégiscsak egy gimnázium. Ezért fontos, hogy minden területen jól teljesítsenek a diákok – mondja Rózsavölgyi Gábor igazgató. – Olyan felvételi rendszert dolgoztunk ki, melynek segítségével igyekszünk elkerülni a végleteket. Hiába jó valaki minden elméleti tárgyból: ha nem átütőek a színészi képességei, a mozgás- és a beszédkultúrája, akkor nem való ide. Ahogyan az sem, aki a művészeti tárgyakban tehetséges, viszont másban nem mutat elég érdeklődést, munkamorált, nem látszik rajta, hogy tanulni fog a többi tárgyból is. Sok-sok tapasztalat juttatott el ide minket, és az idő azt igazolta, hogy jó döntéseket hoztunk: még a „leggyengébb” művészeti osztályunk is 4,2-es átlagot produkált tavaly, ami alig maradt el a két tannyelvű 4,4-es osztályátlagától. Ez azért is érdekes, mert míg esetleg a közgondolkodás szerint a művészetisek csak „ugrabugrálnak”, addig a két tannyelvi képzésben részt vevő diákjaink meg „szupertanulók”.
A tehetséggondozás része a felzárkóztatás is: fontosnak tartják, hogy a hátrányos helyzetű, egyébként valóban tehetséges gyerekeket felhozzák azokból a tárgyakból is, amelyekben nem olyan erősek. Hirtelenjében Hajdú Steve és Pető István nevét említi az igazgató, akiket a debreceniek is jól ismerhetnek, és akikkel annak idején sokat „küzdöttek”.
Az Ady tehetséggondozó programjának a része, hogy a tanórai foglalkozások mellett egyéni illetve közös produkciókkal is előállhatnak a diákok. Előadásokon vesznek részt, melyekhez az intézmény biztosít hátteret, közönséget szervez, lehetővé teszi, hogy a diákok találkozzanak a véleményekkel, a kritikával is. Nagyon jó a kapcsolat a Csokonai Színházzal, a diákok olyan produkciókban vesznek részt, mint a Mária vagy a Légy jó mindhalálig. Ott vannak a Deszka-fesztiválon is: nézik az előadásokat, kritikát írnak, tanulják a szakmát.
Amióta iskola az iskola, változatlanul az a lényeg, hogy a benne lévő tehetséget a gyerek megismerje, illetve a felzárkóztatás útján, az esélykiegyenlítés lehetőségeivel élve megtalálja a helyét, a boldogulását a világban.
- 25 éve folytatjuk a tehetséggondozást, azóta a rendszer is megváltozott, nemhogy a különböző irányelvek... – véli Rózsavölgyi Gábor, aki szerint az elmúlt években éppen a tehetséggondozás volt hátrányban. Szerinte nem szlogen az, hogy Debrecen iskolaváros, és nagy eredménynek tartja, hogy a százas listán most is öt debreceni intézmény szerepel. – Ne azt nézzük, hogy van 19 megye, meg a főváros, hanem azt, hogy Budapestről eleve több iskola kerül be egy ilyen listára. Egyébként pedig nem az olyan speciális területeket nézik, mint a sport vagy a drámatagozat, ahol esetleg egy-egy intézmény lehet kiugróan jó, hanem azt, ami mindenütt egyforma: az érettségiket, a központi magyar és matematika eredményeket.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)