Szotyi, liba, béke – az élet Kismacson
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.11.26. 08:39 | Frissítve: 2014.11.26. 16:04
Debrecen-Kismacs – Az Árpád-korban még Szabolcs vármegyéhez tartozott Kismacs, aztán tanyavilág is volt a helyén, ma pedig rendezett, nyugodt lakóövezet. Van, aki azért szereti, mert itt mindenki barátságos és segítőkész.
A cívisváros Füredi útjától öt kilométerre lévő településrész határában birkákkal és libákkal találkoztunk, a zöldsávban duzzadt csipkebogyók vöröslöttek, az egyik kapun pedig kedves csengettyű figurái mosolyogtak ránk. Az országút mentén húzódó Kismacson ott már nem annyira hangos a forgalom, és nyugodtan lehet nézegetni az épületeket, a sok-sok növényt és a feliratokat is. Utca nem sok van, a neveik azonban beszédesek: Napraforgó, Nefelejcs, Orgona, Virágos, Vihar, Zápor és Zöldmező. Nemkülönbül elgondolkodtató a község históriája is.
Egy Szücs Ernő által szerkesztett helytörténeti munka szerint „a környező terület tatárjárás előtti településtörténeti viszonyainak vizsgálatából arra következtethetünk, hogy Macs, vagy későbbi nevén Kismacs, melyben a Szent György vértanú tiszteletére emelt templom állott, a XII–XIII. században már megtelepedett volt. Ezt azon kívül, hogy a falu neve is korai – puszta személynévből vált helynévvé – az támasztja alá, hogy a mellette fekvő másik Macs (később Nagymacs, Hosszúmacs) 1219-ben már említve van, amikor is dobokai várnépek laktak benne.”
– 1958 óta lakom Kismacson, akkor költöztünk át Balmazújvárosról. Abban az időben még csak egy-két tanya volt itt, aztán az 1970 évektől épült ki a falu – idézte fel Varga Mihály, akivel a kapujukban elegyedtünk szóba. A nyugdíjas – ahogy mondta – meg van elégedve, és szereti az ottani életet. Úgy véli viszont, hogy az utakat időszerű volna felújítani, ugyanakkor az állattartási szabályok betartására, vezetékes internetre és tévékábelre is szükség volna.
A régi időkben még a dűlőutak voltak természetesek, mint például a Péterfia, a Görbe és a Veréb nevűek – ma már azonban más időket élünk. A vezetékes internet és a tévékábel iránti igényt más megkérdezettek is megerősítették, és rámutattak arra is, hogy szerintük kerékpár út is kellene Debrecen és Kismacs közé. Akadt olyan (autós) falubeli is, aki úgy gondolja, hogy az autóbuszokat ki kellene tiltani Kismacsról, mivel nagyon rongálják az utakat. Azt azonban egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a csend és a nyugalom is a településrész fő előnye.
Kismacson orvosi rendelő és óvoda is van. Az utóbbi intézményben (amit 1978-ban adtak át) ma két csoportban negyven gyerekről gondoskodnak. A helyi nebulók mellett látóképiek és nagymacsiak is élvezhetik a csodálatos környezetet. A szomszédban található közösségi ház ugyancsak nem mai „darab”: 2013-ban ünnepelték az átadása ötvenedik évfordulóját. Ez a falu központja, ahol például a könyvtári szolgáltatás mellett hagyományőrző és kézműves programokat is rendszeresen tartanak. Ezek között messze földön híresek a csigatészta- és a kenyérkészítő összejövetelek is.
Látogatásunkkor – Juhász Józsefné gondnok tájékoztatása szerint – már készültek a Márton-napi vigasságra is, amelyen eszem-iszom, állatsimogatás, zene és tánc is szokta várni a mulatozókat. A kertben bekukkantottunk a kemencébe is, amiben isteni bukták és pogácsák készülnek, és nagyon közkedveltek a benne sült kenyérlángosok is. Távozóban újabb novemberi csodát is felfedeztünk: mintha csak eleven dekorációi lennének a Napraforgó utcának, a járda mellett aranysárga szirmú „szotyitányérok” tündököltek.
A kultúrházban egyébként a kismacsiak gondolatait összegyűjtő „almafát” is érdemes tanulmányozni, a kis terméseiről ugyanis az is megtudható, hogy miért szeretik a lakóhelyüket. Íme néhány válasz: itt születtem, kedvesek az emberek, családias a környezet, sok a közös program, béke van és harmónia. Mások azzal is magyarázzák a szeretetüket, hogy: „Kis Macs cukibb hely, mint Nagymacs”, valamint, hogy „jó volt pónit simogatni”.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)