Így hatott a kényszerű bezárkózás időszaka azokra a debreceniekre, akik nemcsak olvasnak, írnak is
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2020.06.07. 15:00 | Frissítve: 2020.06.08. 09:07
Debrecen – Könyvhét nincs ugyan most Debrecenben, de azért akad kötet bőven, amit érdemes kézbe venni. Erről beszélgettünk az irodalmi élet helyi szereplőivel.
Ha éppen nem lett volna világjárvány, ezekben a napokban már a Csapó utcán válogathatnánk a 91. Ünnepi Könyvhét kínálataiból. A Csapón viszont nem állnak a standok, s az emberek sem várakoznak a könyvbemutatókra. A város nagy múlttal rendelkező, népszerű rendezvényéről a járvány megfosztotta a debrecenieket. Vagy mégsem?
Pogrányi Péter, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár által rendezett Könyvhét programszervezője finoman elhintette, talán nem kell lemondanunk idén sem a könyvillatban való korzózásról.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése már gondolkodik a program pótlásán,
terveznek egy, a Könyvhéthez hasonló rendezvényt, amihez Debrecen is örömmel csatlakozna.
- Egyszóval van egy ilyen elképzelés, de ennek a projektnek a megvalósulása több tényezőtől függ: a járványhelyzettől és a szeptemberi időjárástól is. Amennyiben ideálisak a körülmények, ez a program olyan lenne, mint az Ünnepi Könyvhét, csak rövidebb: könyvvásár, könyves programokkal kiegészülve, könyvheti hangulattal – magyarázta.
A Könyvhét sajátos atmoszféráját már most sokan hiányolják, köztük a Debreceni Egyetem doktorandusz hallgatója, a Szkholion folyóirat szerkesztője, Pótor Barnabás is, aki, ha módjában áll, minden évben kilátogat a Könyvhétre.
- A kitűnő programkínálat mellett kedves elfoglaltságom a könyvesstandok közötti bóklászás. A felfedezés izgalmával, örömével leginkább az antikváriumok pultjai kecsegtetnek, de minden alkalommal sorra kerülnek a FISZ, a Líra, vagy a Kalligram standjai is.
Egyelőre azonban nélkülöznünk kell a könyvheti hangulatot, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne nagyokat szippantani a régi és friss termésekből. A kényszerű otthonlét a kenyérsütési praktikák elsajátításán túl, lehetőséget teremthet arra is, hogy előkerüljenek azok a könyvek, amelyek már egy ideje a bakancslistán vannak.
S hogy mit érdemes olvasni, arról Debrecen professzionális könyvforgatóit kérdeztük, akik azt is elárulták, hogy ők maguk mivel tudják gyarapítani a könyvesboltok kínálatát.
A szigorú kritikusként is tevékenykedő Pogrányi Pétert legutóbb Kazuo Ishiguro Ne engedj el című regénye ragadta meg.
Pedig saját bevallása szerint nem könnyű lenyűgözni e téren, ha belelapoz egy könyvbe, s az első három sor nem győzi meg, inkább félrerakja az olvasmányt.
- Ez a kötet tényleg nem engedett el, végig kellett olvasnom, magnetikus hatást gyakorolt rám. Arra emlékeztetett, hogy saját múltunkkal, saját történeteinkkel is érdemes mindig gyanakvónak lennünk, hiszen előfordul, hogy egy-egy életesemény később új értelmet nyer, és akár teljesen más jelentést kap – ha nem is olyan radikálisan, mint ebben a nyugtalanító könyvben. Miután elolvastam a könyvet, szinte rögtön beütött a járvány, és azt éreztem, hogy az a furcsa érzés, amit a könyv kiváltott – voltaképpen annak a régi filozófiai kérdésnek a felbukkanása, hogy lehet-e az ember bizonyos bármiben önmagával kapcsolatban – visszaköszönt a karantén idején.
Barnabás a tavaly év végi, viszonylag friss kötetek közül legutóbb Barnás Ferenc Életünk végéig, Kukorelly Endre Cécécépé, illetve Solymosi Bálint Vakrepülés című regényeit olvasta nagy lelkesedéssel.
- Ezek a kötetek mind nyelvi összetettségükben, mind témaválasztásukban egyaránt meggyőzőek voltak számomra. Az idei megjelenések közül nagyon várom például Tompa Andrea, illetve Szilasi László legújabb regényeit, valamint Juhász Márió debütáló lírakötetét – árulta el.
Olvas és ír, ír és olvas
Lajtos Nórát írói, költő, irodalomtörténészi, kritikusi, szerkesztői tevékenységeiről ismerhetik a debreceniek. Szépirodalmi és tudományos munkáival gyakran találkozhatunk a könyvesboltok polcain, a különböző folyóiratok hasábjain.
Legfrissebb olvasmányélményei Mirtse Zsuzsa Tizenhárom bűvös tükör – Mesék felnőtteknek és Krasznahorkai László Mindig Homérosznak című összművészeti könyve volt, de már szemezget a friss kínálattal is.
- Lackfi János Száll a kakukk a fészre kötetének könnyed olvasmányaira és Szilágyi István Messze túl a láthatáron című regényére nagyon kíváncsi vagyok, Nyilasy Balázs Megérteni az irodalmat című kötetének két tanulmánya pedig irodalomtörténészként izgat – mondta.
A karantén időszaka a könyvtárak zárva tartása miatt ugyan gátolta a kutatómunkájában, elárulta, az alkotásban kifejezetten segítette az elcsendesedés.
- Elég termékeny periódusnak nevezném a vesztegzár alatti időszakomat: a Kossuth Rádió karantén-verspályázatára született egyik versem például bekerült az első 10 legjobb közé 5000 vers közül. Ha nem lett volna karantén, ez a versem meg sem születik – mesélte,
nem mellesleg azt is elárulta, hogy nagy izgalmak elébe néz, ugyanis ősszel megjelenik egy húsz novellát magába foglaló kötete is.
Megírandó novellák
Somogyi Tibor ujjait már régóta Debrecen kulturális ütőerén tartja. A gimnáziumi tanárként dolgozó, sokszínű tevékenységet folytató író legutóbb Novideóival hívta fel magára a figyelmet, amelyek alapanyagai reményei szerint, egyszer kötet formájában is napvilágot látnak.
Mint mondta, tervekből nincs hiány.
- Van egy Megírandó novellák című doksi a gépemen, amiben körülbelül negyven novellamagvacska vár további fejlődésre. Ezen kívül a Prae által hirdetett krimipályázatra, egy, a mai Debrecenben játszódó, Alszik a Falu játékon történt gyilkosság felderítéséről szóló bűnügyi regénnyel pályáztam, amelyet akkor is tervezek befejezni, ha esetleg nem jutna tovább.
Szintén pályázatra született két egyfelvonásosom, a Kuckólakó és a Bezárva, ezeket legalább felolvasószínház szintjén szeretném kipróbálni a korona után, amikor tényleg beindul az élet, és nemcsak sörözni meg fodrászhoz tudunk elmenni – mesélte nevetve.
S ha olvasásról van szó, ő a krimik mellett teszi le a voksot: legutóbb Jo Nesbo Kés című művét szorította magához sok más olvasmány mellett.
Ágyban, párnák közt
A versben és prózában is jeleskedő Juhász Tibor karantén-időszaka hosszabbra nyúlt, mint azt szerette volna, egy kisebb baleset következtében az utóbbi heteket ugyanis ágyban töltötte, így a korlátozások enyhítése után is csak az online áruházak virtuális könyvespolcain böngészhetett. Azokról viszont „leemelt” néhány dolgot.
- Jó ideje nagy szimpátiát érzek az úgynevezett ködlovagok iránt. Azokra a szerzőkre gondolok, akiknek ugyan időről időre előveszik a szövegeit, de újra és újra elfelejtik őket.
A magyar irodalom árnyékos szegleteiben megszámlálhatatlanul sok, már csak a különcsége okán is emlékezetes figura nélkülözi a figyelmet, a számuk pedig egyre csak nő.
Bólya Péter, Császár István, Kellér Andor, Marosi Gyula, Munkácsi Miklós, Zimre Péter – legutóbb az ő könyveiket hozta a futár.
Idén ősszel jelent volna meg az elmúlt öt év verstermését egybegyűjtő kötete, azonban a járványügyi helyzet a kiadói ütemtervek felülírását is szükségessé tette, így a kötet megjelenése a következő évre csúszik.
- Eleinte zavart, de már látom ennek az egyébként józan belátáson alapuló döntésnek az előnyeit. Olvasgatom, csiszolgatom hát a szövegeket, próbálok kényszerpihenő helyett nem várt ajándékként tekinteni a kapott időre.
Emellett ott van a négy éve íródó szociográfiám anyaga, amit az utóbbi hónapokban – ezredszerre talán – gyökeresen átalakítottam.
Kezdem elhinni, hogy hamarosan ebből is lehet valami. Szóval előrukkolni a közeljövőben biztosan nem fogok semmivel, dolgozni viszont annál inkább.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)