Debrecen nem csak a szabadság őrvárosa, hanem a természetvédelemé is

---

Debrecen – Így látja az ökológus, aki felidézi, hogy a parkerdőt az 1930-as évek fejlesztési tervében is pihenő és vigalmi területként jegyezték be.

---

Szokták mondani, hogy a Nagyerdő a város tüdeje: nem ok nélkül, hiszen az itt található fák nem csak oxigént termelnek, de védik a várost a porszennyezés ellen is. Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója elmondta: nagyon hosszú és megszívlelendő történetre tekint vissza ez a terület. Hozzátette: a cívisek mindig is büszkék voltak erre az erdőre, és nagy gondot fordítottak gondozására, ápolására.

Az ország első természetvédelmi területe is itt jött létre 1939-ben. „Így azt is mondhatjuk, hogy Debrecen nem csak a szabadság őrvárosa, hanem a természetvédelemé is” – jegyezte meg az ökológus. A Nagyerdőn kívül a Hortobágyra, mint hazánk első nemzeti parkjára is büszkén tekinthetnek a helyiek, hiszen a park szintén az ősi debreceni birtokon jött létre.

Mint azt a szakértő kifejtette: a városlakók nemcsak csodálták, hanem használták is az erdőt, ez pedig bizony az értékek rovására ment. Egykoron a mai Bem térig húzódott a Nagyerdő. Az erdőtől elég nagy területeket vett el a város terjeszkedése, az egyetem, a strand, a klinikatelep, a Biogal megépítése és egyéb fejlesztések egyaránt.

A Nagyerdő tájhasználati elemeire kitérve azt is elmondta a szakértő, hogy három nagyobb övezetre lehet bontani a területet. A Pallagtól a TEVA Gyógyszergyárig terjedő terület – ez foglalta magába az első védett területet – az 1990-es évek eleje óta teljes egészében természetvédelmi oltalom alatt áll. Ez a biológiai sokféleség megőrzését, a valamikori gyöngyvirágos-tölgyesek, valamint a homoki tölgyesek védelmét szolgálja. A mai feladatok közé tartozik a megmaradt idős, 200 év közeli fák maradéktalan megőrzése, ugyanis ezek száma az utóbbi években igen lecsökkent. Folytatni kell a megkezdett munkát, a természetvédelemnek és az erdészetnek közösen kell munkálkodnia az eredeti gyöngyvirágos-tölgyes erdőtípus rehabilitációján.

A második zóna, amely a Klinikatelepet, a Vízművet, a Köztemetőt foglalja magában, és a körútig, valamint az állatkertig terjed, nevezhető fejlesztési övezetnek is. A terület további funkciókkal is gazdagítható, erdei futó- és tornapályák alakíthatók ki itt. A terület mint védőzóna helyezkedik el a város és a szigorúbb őrzésre „érdemes” erdőrész között.

Ezeken belül helyezkedik el a villamosvonallal határolt Parkerdő, amely a pihenést, a rekreációt szolgálja. Ezt az 1930-as évek fejlesztési tervében is pihenő és vigalmi területként jegyezték be – mondta Aradi Csaba. A Vigadó, a csónakázótó és a szabadtéri színpad mind helyet kapott itt, és hosszú éveken át jelentős szerepet töltött be a város kulturális életében. A ma is díszlő több százéves fák emlékfaként idézik fel a terület múltját. A szakember azt is hozzátette: ökológiai értelemben erdőnek nem nevezhetjük, találóbb az „őspark” név használata.

A jövőben esedékes fejlesztésekkel kapcsolatban Aradi Csaba kifejtette, hogy vigyázni kell arra, hogy az öreg fák lehetőleg a biológiai kor felső határáig élhessenek. Fontosnak tartja azt is, hogy a fák utánpótlásáról, a kocsányos tölgy tőszámának megtartásáról is gondoskodjanak a fejlesztők, hogy a „Nagyerdő-jelleg” megmaradjon. Az ökológus szerint lényeges az, hogy az eredeti adottságokra építve fejlesszék ezt a területet. „Akár szép lombszíneződésű, vagy szép virágbontású növényeket is lehet ide telepíteni. Már ma is díszítik öreg erdei fenyők, mocsárciprusok, liliomfák a Parkerdőt. Az őspark jelleg megőrzését nem sérti, ha színezőelemekkel gazdagítjuk, s ezzel hangulatában, esztétikai hatásában is fejlesztjük a területet” – mondta el konkrét javaslatait a szakember.

Hozzátette: bár vannak, akik kritizálják azt, hogy túl sok a beton a Békás-tó környékén, a nagyközönség kétséget kizáróan nagyon szereti a parkot. „Érdemes kimenni egy hétvégén, és szétnézni, hányan töltik ott a szabadidejüket. A stadion környékére is vonatkozik ez: sokan futnak ezen a pályán. Színvonalas programok szervezésével tovább lehet növelni a terület vonzerejét. Tömegrendezvényekben is megmérette magát a helyszín, és úgy tűnik, hogy gondos utómunkálatokkal bírta a terhelést. Ez a tapasztalat további fejlesztések alapja lehet” – jegyezte meg Aradi Csaba.