Debrecen könyvekben: titokban, a pad alatt olvasta ezt a regényt a helyi legendakutató
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2022.02.06. 16:25 | Frissítve: 2022.02.06. 17:07
Debrecen - Horog Máté mióta az eszét tudja, odavan a város történelme iránt, közel 200 debreceni vonatkozású könyve van otthon, kíváncsiak voltunk, akad-e közöttük meghatározó szépirodalmi olvasmány is.
Horog Máté és felesége, Horogné Szatmári Alexandra több mint öt éve dolgoznak együtt összművészeti projektjükön. Ismerhetik őket a még egyszemélyben, Máté által 2012-ben indított City-Legends.Com programról – amelynek 2014-ben született meg a honlapja – és annak blogjaként működő Facebook-oldalról, és az azóta két fősre bővült csapat borzongató szellemes sétáiról, nemrég megjelent, Alföldi „Szellemes” Históriák, avagy képtelenségek képes gyűjteménye című kötetükről és kiállításaikról is.
Horog Mátét kisiskolás kora óta izgatja Debrecen történelme, a városban élő emberek, és annak környékéhez köthető legendák. Otthonában közel kétszáz helyi vonatkozású könyv található, pedig mint mondta, nem gyűjti őket monomániásan. Így alakult, hogy amikor felkértük, hozzon magával egy meghatározó debreceni olvasmányt, egyből hárommal állt elénk.
A Kálvin téren, Csokonai szobra előtt találkoztunk vele, minthogy a költő személye az, ami összeköti a választott köteteket, s persze a személyes élmények sem hiányoznak. Végh Antal Akkor májusban esett a hó című regényéhez például két érdekes története is fűződik – árulta el.
- Végh Antal a felkavaró, odamondogatós írásairól ismert, s ahogyan a Miért beteg a magyar futball? című műve, úgy az Akkor májusban esett a hó is nagy botrányt kavart. Gondolkodtam azon, mennyire fognak megütközni azon az egykori refis tanáraim, ha épp ezt a könyvet említem, hiszen az egykori tanárokról rossz fényt vetett Végh, a diákok pedig egyesen kanördögökként jelennek meg a regény lapjain. A beszámolók szerint egyébként 1952 májusában valóban havazott Debrecenben – ez ihlethette meg Végh Antalt. A regény egyes szám első személyben íródott és a Rákosi-rendszer lenyomatát őrzi, ugyanakkor van egy erotikus irányvonala is, hiszen egy, az ötvenes években élő refis kisdiák szüzességének elvesztését ismerjük meg.
Mint mondta, a kötet megjelenése után nem csak pereskedések egész sora következett, de be is tiltották – igaz, csak a refiben – ezt az olvasmányt.
- Refisként még a 2000-es évek elején is a pad alatt olvastam ezt a regényt, generációm egyfajta szamizdat-kiadványa volt, amit azért is fontos megemlíteni, mert ez az élmény kezdte el velem igazán megszerettetni az olvasást.
Éppen hetven éve játszódik a regény, s ha lefejtjük róla az erotikus mázt, észrevehetjük, hogy tulajdonképpen egy egész nemzedéket szólaltat meg a szerző a tehetetlenség hangján. Minek tanulni, minek másra gondolni, mint a szex, ha úgysem veszik fel az embert egyetemre, mert mindenki vagy egyházi, vagy nemesi körökből került a refibe. Olyan társadalmi feszültség volt akkoriban, amit a szerző szerint nem lehetett máshogy túlélni, csak az élvhajhászattal, az aranyifjúi életvitellel – magyarázta.
Benne van a 70-es évek könnyed levegője, szexuális forradalma, és egyfajta vádaskodás is, hiszen a regény ténylegesen akkor született meg – fogalmazott.
- Azért is szeretem, mert nem csak azt mutatja be, hogy az ország nagybetűs iskolájának milyen érdemei vannak, de annak negatív olvasatát is nyújtja. Nemrég újraolvastam, kíváncsi voltam, mit üzen most. Számomra a csalódottság is kiolvasható belőle, aminek persze megvan a lírai feloldozása is: elkezd hullani a hó, halotti lepelként vonva be a várost. A pad alatt olvasás mellett azonban van egy másik emlékem is a regénnyel kapcsolatban. Szeretek „hallgatózni”, fülelni az utcán, s amikor tizenöt évvel ezelőtt olvastam a regényt, a Fényes udvarban, a trolira várva két idős ember épp az 1952-es májusi hóhullást idézte fel. Ez az emlék élénken él bennem – mondta.
Jókai És mégis mozog a föld című kötetéhez is érdekes személyes szál fűzi, a regény legelső fejezetéhez legalábbis mindenképp, ahhoz, amiben a szerző egy bizonyos Csittvári Krónikát emleget...
- Több mint tíz évvel ezelőtt vendégségben jártam Miskolcon, ahol megismerkedtem a helyi és a selmecbányai diákhagyományokkal, a szakestek világával, azzal, hogy egy régi hagyomány életben tartása milyen, akár az egyén élete végéig tartó közösségi élményt és összetartozást nyújthat. A cserkészbarátaimmal ezt követően elindítottunk egy kutatást, arra voltunk kíváncsiak, vajon a debreceni diákságnak voltak-e hasonló hagyományai, olyanok, amiket akár fel is éleszthetnénk.
Volt bennem akkoriban egy debreceni bezzegség, a BTK egyetemi újságjába írtam is egy cikket, amiben nemtetszésemet fejeztem ki: szakestezünk és hozunk mindenféle idegen szokásokat, ahelyett, hogy a saját, 500 évre visszavezethető hagyományainkat ápolnánk.
Kiderítettük a kutatások során ugyanis, hogy Csokonai nem véletlenül járt ki a Nagyerdőre „farkasokkal harcolni”, botanizálni, borozgatni és pipázni a diákjaival. Találtunk arra is nyomokat, hogy egykor úgynevezett symposionokat vagy conviviumokat, azaz diákesteket tartottak a debreceniek. A kutatások nyomán mostanra összeállt egy négyszáz oldalas, A debreceni diák dalos- és anekdotáskönyve címre hallgató kézirat, amelyben tulajdonképpen megfogalmaztuk, mit jelent debreceni diáknak lenni. Ennek nagy ihletője volt a Jókai által emlegetett Csittvári Krónika, ami alatt az író egy olyan titkos könyvet értett, ami kézről kézre járt a diákok között, s mindenki beleírhatott.
Horog Mátéék arra gondoltak, mi lenne, ha ők is megírnák a maguk Csittvári Krónikáját, vagy legalábbis összegyűjtenék, amit csak lehet a debreceni diákéletről, és kiadnák.
- Ha sikerül megjelentetni, akkor akár minden debreceni diáknak lehetősége lesz megkapni ezt az anyagot.
Azt szeretnénk hangsúlyozni a kötetben foglaltakkal, hogy több rétege is van a debreceni diáklétnek azon túl, hogy mindenki ugyanarra az 1-es villamosra száll fel, tanul, majd esetleg távozik a városból, különösebb, maradandó „Debrecen-diákélmény” nélkül.
2011 óta szervezünk is ilyen symposionokat, két éve a járvány miatt ugyan rendre elmaradtak, de ha minden igaz, februárban tartunk egy újabb alkalmat, ez lesz a tizenkilencedik. Megfőzzük Csokonai kedvenc ételét, a savanyú vetrecelevest, többek között Pálóczi Horváth, Arany és Csokonai dalokat éneklünk.
Ugyan nem szépirodalmi munka, de Horog Máté magával hozta a beszélgetésre A debreceniség mintázatai című, 2020-ban megjelent tanulmánykötetet is.
- Nagyon szerencsés helyzetben van az, aki Debrecen történetét vagy lakóit kutatja, hiszen mindez jól dokumentált. Azért is hoztam magammal ezt a tanulmánykötetet, hogy felhívjam erre a figyelmet, akit érdekel egy debreceni vonatkozású téma, az biztosan meg is találja. A kulturális örökségre nagy hangsúlyt kellene fektetni, hiszen Debrecen ezzel bír igazán. Azon túl, hogy sokféle álláspontot felvillant, az a nagy érdeme ennek a kötetnek, hogy a nagyközönséghez is szól, ez pedig rendkívül fontos, hiszen ők azok, akik fenntartják ezt a kulturális örökséget.