A zsinagógáktól a kóser vágodáig: a debreceni zsidó negyedben kibiceltünk
Szerző: Szilágyi Szilvia | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.06.02. 08:55 | Frissítve: 2019.06.02. 14:49
Debrecen - Zsinagógák, imaházak, Beit Hamidras, kóser vágoda, rituális mikve és a Zs-Faktor. Egy séta erejéig bepillantást nyerhettünk a helyi zsidó közösség hitéletébe.
A Debreceni Zsidó Hitközség Magyarország legnagyobb vidéki zsidó közössége. Mint élő, aktív gyülekezet, szerves része a város életének. De vajon mennyit tudunk róluk? Hogyan élik mindennapjaikat, milyen szokásaik és törvényeik vannak: egyáltalán ki számít zsidónak?
Felmerülő kérdéseinkre Kreisler Gábortól, a Debreceni Zsidó Hitközség képviselőjétől kaptunk választ, aki egy sétára invitált minket a zsidó negyedbe. Első utunk a Pásti utcai ortodox zsinagógába vezetett.
Mint megtudtuk, a zsinagóga 1893-ban épült fel. A háború során megsérült épület homlokzatát és tetőszerkezetét 2001-ben hozták rendbe, de a teljeskörű tatarozás 2012-ig váratott magára. A 600 fő befogadására alkalmas épület 2015-ben nyerte el mai pompáját. Jelenleg több funkciót is ellát.
˗ A zsinagóga épülete nem csupán szakrális tér, de turisztikai látványosság és közösségi hely is egyben: filmkluboknak, kiállításoknak, koncerteknek, konferenciáknak ad otthont. Ezek a kulturális események mindenki számára nyitottak – mondta Kreisler Gábor.
Az ortodox zsinagóga nem éppen hagyományos zsinagóga: padok helyett székek szolgálnak ülőalkalmatosságként, így a berendezés könnyen az esemény jellegéhez igazítható. Az ünnepi imádkozás során a férfiakat a nőktől egyszerűen egy függönnyel választják el.
A második világháború előtt 12 ezer zsidó élt Debrecenben. Akkoriban még zsidó iskolában tanulhattak a gyerekek és több kóser üzlet is rendelkezésre állt a nagyszámú debreceni közösség számára.
A soát megközelítőleg hatezrenen élték túl, közülük viszont sokan Izraelbe, Amerikába vagy más országokba költöztek. Az 1956 táján bekövetkezett kivándorlási hullám miatt a debreceni zsidóság száma mára hatszáz főre csökkent, közülük viszont csak két-háromszázan élnek hitéletet.
A kis közösségre való tekintettel imáikat (minjen) rendszerint a zsinagóga melletti kis imateremben (Beit Hamidras) tartják. Napi kétszer, reggel és este zajlanak az imádkozások. A zsidó vallásjog szabálya szerint 10 nagykorú, azaz 13 év feletti zsidó férfi szükséges ahhoz, hogy minden imát el lehessen mondani. A debreceni zsidó közösség egyelőre még abban a szerencsés helyzetben van, hogy sor kerülhet teljeskörű imára. A samesz (segítő) gondoskodik róla, hogy meglegyen a kellő létszám.
- Előre be kell jelenteni, ha valaki nem tud részt venni az imák egyikén, „jelenléti ív” van, akár egy munkahelyen – mesélte Kreisler Gábor.
Ki tekinthető zsidónak?
- A rabbinikus zsidó vallási hagyomány (halakha) szerint a zsidóság kizárólag anyai származással öröklődik – árulta el Kreisler Gábor. Ugyan vannak közösségek, akik ehhez nem ragaszkodnak túlságosan, az ortodox közösség tartja magát a hagyományokhoz és törvényekhez.
A zsinagóga alapos körbejárása után az udvaron található különleges építménynél, a Holokauszt Emlékhelynél időztünk. A 2015-ben felállított emlékhelyen hatezer név áll, a soá debreceni áldozatainak neve.
- Mindig megható jelenetek zajlanak az emlékhely előtt, a világ különböző pontjairól jönnek el emberek, hogy megkeressék a holokauszt során elhunyt szeretteik nevét – mondta Kreisler Gábor, akinek a felmenői szintén megtapasztalhatták a soá borzalmait.
Édesanyja a budapesti gettót, édesapja az ukrajnai munkatábort, míg nagyapja a mauthauseni koncentrációs tábort vészelte túl szerencsésen.
- Csak azok élhették túl a történteket, akik nem hagyták el magukat. Nagyapámat a híres színészművész és komikus, Kabos László karolta fel, a humor segített rajtuk a halál küszöbén.
Az emlékhely után a kóser vágodához, majd a mikvéhez, azaz a rituális fürdőhöz vezetett az utunk. A kóser vágodát 1980-ig használták rendeltetésszerűen. A vágodában a sakter, a sajchet (metsző) kóser módon, a lehető legélesebb késsel, egyetlen szakszerű mozdulattal vágta el a baromfiak nyakát, hogy azok lehetőleg minél kevesebbet szenvedjenek.
- Régen az emberek hajnalok hajnalán kimentek a piacra baromfit választani. A kósersághoz alapos ellenőrzés is hozzátartozik: megvizsgálták, egészséges-e az állat, aztán vásárlás után elvitték a baromfit a metszőhöz. Egyfajta közösségszervező erővel is bírt a procedúra, hiszen amíg az emberek a Pestről érkező metszőre várakoztak, addig is társalogtak egymással, esetenként kialakult egy kis zsidó vircsaft is akörül, hogy ki volt ott előbb. Az emberek általában több állattal érkeztek, így késő estig is elhúzódhattak a vágások – árulta el Kreisler Gábor.
Manapság persze már nincs így, a vágoda csak muzeális jelleggel működik, ahogyan az imaház pincéjében található mikve, rituális fürdő is, ahol kóser borozót alakítottak ki.
A közösség nem maradt ugyanakkor kóser ételek vagy fürdő nélkül: a Pásti utcában lehetőség van az edények esővízzel történő rituális megtisztítására, a megfelelő étkezést pedig a kóser konyha biztosítja.
Zs-Faktor és fejlesztések
A Pásti utcai ortodox zsinagóga szomszédságában található a Kápolnás utcai zsinagóga, amelyet ugyan 2014-ben újítottak fel, most újabb restauráció elébe néz, ezúttal kívülről hozzák rendbe. A 1910-ben felépült zsinagógát főként a nagyobb ünnepek alatt használják, de a Pásti utcai zsinagógához hasonlóan kulturális események színhelye is. A szintén 600 férőhelyes zsinagóga egybenyitott udvarán működött régen az elemi iskola.
- A második világháború előtt még rengeteg zsidó fiatal élt Debrecenben. Manapság viszont alig vannak. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára bar-micvó. Aggasztó, hogy mi lesz néhány tíz év múlva a közösséggel – fejtette ki.
Mivel nincsenek fiatalok, akik különleges alkalmakkor felléphetnének, szerepüket a Nőegylet tölti be. Minden fontosabb zsidó ünnep alkalmával zenés műsorokkal készülnek, megalapították saját kórusukat, amit tréfásan Zs-Faktornak neveztek el.
- Összességében nincs okunk panaszra, egy élő, aktív közösség a miénk, Asher G. Ehnrenfeld személyében pedig egy remek rabbit tudhatunk a magunkénak. Ortodox, ugyanakkor világias, egy ember, akire a zsidó közösség felnézhet – mondta Kreisler Gábor.
Panaszra valóban nincs ok, a zsidó negyed folyamatos fejlesztés alatt áll. Céljuk, hogy Közép-Kelet-Európa egyik legmeghatározóbb zsidó oktatási és kulturális központját hozzák létre.
Jó úton haladnak, hiszen néhány éve készült el a Debreceni Zsidónegyed épített örökségének felújítása és tervezik, hogy felépítik a Kárpát-Medence Zsidóság Történetét Bemutató Emlékközpont is.
A napokban pedig újabb látványosságként megnyitja kapuit a zsidó közösség székházában létrehozott Rabbiszoba és Kóser Kiállítóhely is, mely Debrecen önkormányzatával, pályázati forrásból közösen megvalósuló projekt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (2)
Gémesi Gábor
Debrecen tapasztalataim szerint nagyrészt toleráns és befogadó világváros. Nincs érzékelhető antiszemitizmus. Itt nem kell félnie egyetlen kisebbség vagy vallás képviselőinek sem. A zsidókkal is nyitottak és segítőkészek. Támogatják őket és jól teszik! Ahogy a helyi zsidó közösség is sokat tett és tesz a Városért.
Gémesi Gábor
Nagyon szép és hangulatos zsinagóga, számos kulturális és más rendezvénnyel. Nemcsak a zsidók felé nyitottak. Befogadóak, nem válogatnak és nem zárkóznak el senki elől. Szimpatikus nyitott humoros rabbi és világi elnök vezeti őket. Érdemes meglátogatni templomukat! A fiatal és középkorú zsidóknak is csak ajánlani tudom, hogy csatlakozzanak! Vegyenek részt közösségi életükben! Kevés az igazi közösség, ez az.