Mi emlékezni és ünnepelni akarunk márciusban
Szerző: Filep Tibor | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.03.15. 08:02 | Frissítve: 2012.03.16. 07:56
Debrecen – Itthon és a nagyvilágban forgolódnak a hazájukat gyűlölő Rideghváry-klónok. Nekünk azonban nincs szükségünk rájuk. Nélkülük ünnepelünk. Filep Tibor írása.
Jókai A kőszívű ember fiai című regényében Rideghváry Bence, a szabadságharc leverésére érkező cári seregeket kalauzolva mondja: én gyűlölöm hazámat. Gyűlöli hazáját. Vesztét kívánja a szabad Magyarországnak. Siratja elvesztett pozícióját, fél, nem hajlonghat az osztrák uralkodó előtt. Mert számára a hatalom, a megszerzett és az anyagi jólét volt fontos. A haza, az ország, a nép? Ugyan, üres szavak! A veszni látszó éden miatti aggódása gyűlöletté transzformálódik. Rideghvárynak nem volt köze több millió ember hazájához, szabadságvágyához.
Ma a Rideghváry Bencék újjászületnek. Mindig ott vannak, ahol szükség van a rablott gazdagság és hatalom őrzésére. Napjaink Rideghváry Bencéi már hajlongva sorakoznak, hogy elkaphassák a hazaárulás Judás-ezüstjeit. Sokan vannak ma Rideghváry Bencék. Sohasem voltak talán ennyien. Itthon, Európában, Amerikában, Brüsszelben, és a nagyvilágban forgolódnak. Gyűlölik hazájukat. Nem volt soha, és nincs közük hozzá. Undorodnak tőle, az újjáéledő magyar fasizmusról beszélnek, hirdetik, üldözik, „munkatáborokba” gyűjtik a romákat.
Az egyik mai Rideghváry édesapját életfogytiglanra ítélték ’56-után, s őt pedig diákkorában egyik tanára megalázta nap mint nap. De ez már régen volt. Azután ott van az író Rideghváry, aki magyarul írta könyveit, s a minap azt nyilatkozta: Magyarországnak nincs értelme! Hozzátehette volna: én gyűlölöm hazámat, pusztuljon el. Mert miért legyen egy olyan haza, amelynek nincs értelme? Ő megmarad, a Nobel-díj örök! A másik ismert literátor a magának hazát teremtő magyarságot támadja, Európa legalja népének nevezi. A harmadik ítész hallott valamit Móricz Zsigmondról, aki az írók legfontosabb feladatának tartotta, hogy színt valljanak, s megmondják, mi az igazság és a kötelesség. Ő aztán megmondja. Mert egyedül ő tudja, hiszen ő immár hosszú évek óta távolról nézi Magyarországot. Távolról és távlatból, és csakis neki lehet igaza. Az Európa Parlamentben a bukott pénzügyminiszter, a szocialisták által delegált képviselők Rideghváry Bence szellemiségének reinkarnációi és a gyűlölt haza polgárainak pénzéből élik fényűző életüket. A Rideghváry-klónok nem felejtik a leckét. Sokan vannak, írók, filozófusok, volt funkcionáriusok, Brüsszelbe küldött magyar szocialista képviselők. Akadnak, akik a korábban az annyit szidott imperialistákhoz dörgölődznek, hogy lángra lobbantsák a rágalom tüzét.
Rideghváry megjelenik álmaikban, s hallják őt: „Én gyűlölöm hazámat.” De a márciusi fiatalok egyikének, Jókai Mórnak a szavait nem hallják: „Lehet-e ennél súlyosabb, véghetetlenül iszonytatóbb mondás? Lehet-e ennek a mondásnak megfelelő érzés? Lehet-e tett, mert ez az érzés megtestesülhet. Ismer a történelem óriási alakokat, kik e szót kimondták, de mind összeroskadtak alatta. Ez lesz az ő sorsuk.” – Úgy legyen.
Március a magyar szabadság hónapja. Mi, akik itt élünk e hazában, amelyhez, miként az anya szavunkhoz örök jelzőként az édes szó tapad, élni, emlékezni és ünnepelni akarunk. Nélkülük. Mert mi itt, az ő gyűlöletük, csúszva-mászva elgagyogott hazugságaik ellenére megmaradunk. De rájuk nincs szükségünk.
A legszentebb magyar forradalom és szabadságharc igazságaival, 1848/49 mítoszával győztes csatáira, hőseire emlékezve örök és tiszta eszméivel válaszoljuk ezt a sereggé szerveződött Rideghváry-hadnak.
(A szerző író, történész)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)