Legyen Ön is milliomos! Irány az egyetem, jelentkezzen népművelőnek!
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.02.07. 15:36 | Frissítve: 2014.02.08. 09:32
A világ leghíresebb népművelője biztos, hogy Simon Gábor. Annyi pénzt keresett, hogy azt sem tudja, melyik százmilliót hova tette. Jegyzet.
Mi szeretnél lenni, kisfiam? Milliomos? Nem, ennyivel ne érd be. Legyél inkább milliárdos. Az orvosit felejtsd el. Kell neked az, hogy az arcodba tüsszentsenek a betegek, vagy belekben turkálj? Ugyan már. És nem akarok a jogról sem hallani, sem arról, hogy építész szeretnél lenni. Az a lúzerek világa, fiam. Ha biztosra akarsz menni, akkor legyél népművelő. Annál jobb a világon nincs. Nem érted? Majd én elmagyarázom neked!
Ugye tudod, ki a világ leghíresebb népművelője? Nem, dehogyis József Attila, aki egész népét akarta nem középfokon taní-tani! Hanem Simon Gábor! Tudod, az MSZP elnökhelyettese, aki 2008-tól mai árfolyamon 240 millió forintot tárolt osztrák számláin. Érted? Majdnem negyedmilliárdot. És gondolj bele, valójában mennyi pénze lehet ennek a Simonnak, ha eszébe sem jut, hogy ott van az osztrák bankban 240 milliója. Betette, elfelejtette. Annyi dolga volt. Mint ahogy anyád is megvette húsvétkor a féláras fakanalat a nagymamának karácsonyra, betette a bugyis fiókba, aztán meg elfelejtkezett róla. Csak a negyedmilliárd egy kicsit több. De ha a Simonnak ennyi pénze van, akkor nyilván meg sem érezte, hogy most éppen nincs a keze ügyében. Hát van ilyen, nem? Elfelejtkezett róla. A népművelők így keresnek, ilyen jól, annyit, hogy azt sem tudják, mit csináljanak vele. Dolgoznak, jönnek-mennek, utazgatnak. Ha már ott volt a mi emberünk is az osztrákoknál, akkor nyilván eszébe jutott, hogy csak nem fog ő cipekedni, nem azért tanult. Minek hurcolna magával ennyi pénzt? Betette a bankba. Aztán ment a dolgára. A pénz meg ott maradt, ott fialt. Ráért, nem? Hát mi más dolga van a pénznek, mint hogy szaporodjon és sokasodjon?
Azt kérdezed, mi az a népművelés? Az fiam, nagyon komoly tudomány, ha olvasod a sajtót és figyelemmel kíséred a Simon-sztorit, akkor láthatod, hogy az a pénzcsinálás szakterülete. Amikor Simon Gábor főiskolára járt, akkor így hívták ezt a szakot. Később, valamikor a rendszerváltozás után keresztelték át közművelődésnek. (Azért mennyivel szebben hangzott az, hogy köz, mint nép, nem?) Most meg itt az utód, az andragógia, a felnőttképzés tudománya. Ha rajtam múlna, fiam, én minden egyetemen megerősíteném az andragógia tanszékeket. Csuporral önteném bele a pénzt, hogy vödrökkel vegyem ki belőle aztán. Gondolj csak bele, micsoda világ az, ahol a diákok ilyen pályát futnak be, ilyen ívet írnak le, hogy csak úgy kerülgetik a 240 milliókat... Micsoda képzést kapnak ott, milyen tartalmas felkészítést az életre! Ráadásul nem lesznek holmi szakbarbárok, pénzgyártó gépek, hanem emberek maradnak a legnagyobb vész és vihar idején is. Mint Simon, igen, ő is az, ember, akinek hite van. Mert mit is mondott az adóhatóságnak? Hogy nem akart ő semmi rosszat, pusztán jóhiszemű volt. Látod, fiam, még én is elérzékenyülök erre. (Az persze más kérdés, hogy amikor napokon keresztül főtt a saját levében a bukás után, magvasabb magyarázatot nem bírt kiizzadni, de ezt tudjuk be annak, hogy valami front lehetett a levegőben...)
Tudod, fiam, azért ha andragógusnak jelentkezel, nehogy elfelejts venni egy szép nagy füzetet, amibe aztán írj majd fel mindent. Mert az ember könnyen felejt, bármilyen nehezen tanul is. Ami régen volt, arra nem biztos, hogy emlékszik. Kell az neked, hogyha majd te is népművelői pályára lépsz és beteszel ide is, meg oda is pár száz milliót, majd hirtelen ne ugorjon be, melyik bankban mennyid is van? Vagy ha nem tetszik a nagy füzet, nősülj meg. Hidd el, egy jó feleség többet ér mindennél. Az tudni fogja, hol a pénzed...
A jelentkezési lapot pedig el ne feledd! Február 15-ig még van pár nap, addig feltétlenül add be. S addig talán többet is megtudunk arról, mit felejtett még el Simon Gábor – vagy éppen mi jut az eszébe.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)