Kit érdekelnek a könyvek? És mi közük van a kutyákhoz? – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.06.14. 08:58 | Frissítve: 2019.06.14. 10:17
Debrecen – A választ a kérdésekre az emberek adják meg Debrecenben is. Olyan ez, mint a puding: kóstoljanak bele.
TweetCsorog rólunk a víz, hőség van, rekkenő. Egészen nyersen tűz be a nap a Csapó utcára, ám a sátrak, pavilonok, a növényzet rendesen tagolja a teret és némi árnyékot is ad. Könyvünnep van. Mondhatnánk, kit érdekelnek a könyvek? Kit érdekelnek ebben a digitális korban, mikor ott a zsebünkben az egész internet a mobilunkon, a Google mindent tud (rólunk is), és az idő pedig sokkal gyorsabbnak tűnik, mint tíz vagy akár száz éve. A választ a kérdésekre az emberek adják meg Debrecenben is. Már délután háromkor is erősödik a mozgás, öt körül pedig már kifejezett tömegről beszélhetünk. A forgatagban összefutok Nórával és az édesanyjával, ott van Tünde, Mónika, Teri, a pultoknál Emőke és Éva, Zsombor és Ákos.
Ahogy Jön Tibi, aki a feleségét és a gyerekét keresi egy másik Tibi Leventével érkezik, András Erikával beszélt meg itt randit, de látom Istvánt és Vikit, Imrét, Bélát és gyarapodó családját. És persze Ákost is, aki egy ifjú hölgynek azt mondja, ha erre járna egy amerikai producer, aki A francia hadnagy szeretőjéből forgatna új filmet és itt keresne hozzá főszereplőt, megkérném a barátomat, fordítsa le neki, hogy ne is menjen tovább, magánál alkalmasabbat erre a szerepre úgysem találna…
Jön Tamás és Gabi, feltűnik Gergő, Artúr és János is. Péterrel Jánosról beszélünk, aki már nem lehet itt, ő már csak a könyvek lapjain él, emlékét Emesével is megidézzük (mert ő is itt van). Ahogy Zoli és Andrea is, Meg Veronika és Szabolcs, Katika, Erzsike, Géza, Nelli, Zsolt, Niki, Gabi, Attila, János, István és még egy Zsolt és László is – alig győzöm magamban is felidézni, kikkel akadtunk össze, szorítottunk kezet, váltottunk szót vagy csak intettünk oda egymásnak bő óra alatt. (Amibe belefér még egy levendula ízesítésű fagylalt is.)
A könyvek – a kutyákhoz hasonlóan – szocializálnak, összehoznak minket. Itt van könyv is bőven, van miből válogatni. A friss, fiatal magyar irodalomtól a lektűrökig, a zenei témájú kötetektől a történelmi munkáig, versek, prózák, kalandregények – betűk tengere hullámzik a debreceni Csapó utcán, abban a városban, ahol az ország legrégebbi könyvnyomtató üzeme ma is sok száz embernek ad munkát. Ha kérdés még, kit érdekelnek a könyvek, talán mindez elég válasz rá. Egyébként pedig, tudják, mi a helyzet a pudinggal. Van egy próbája, az evés. Menjenek ki és kóstoljanak bele.
Címkék: könyv, könyvhét, Csapó Utca
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)