Szex, trágárság és romantika: anyázással megdönteni Tímeát?
Szerző: Zsupos Ágnes | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.02.23. 14:17 | Frissítve: 2014.02.25. 08:53
Erről a filmről mindenhol úgy lehet olvasni, mint az újjászülető magyar vígjátékról. Pedig csak annyira magyar, hogy Budapesten forgatták, meg magyarul beszélnek benne. Kritika.
Lehet intelligens humorral és szarkazmussal nevetni a hazai valóságon? Vagy jobb bevált módon ugyanazokat a poénokat tolni a néző arcába, melyeken univerzálisan – nem, kor és nemzeti hovatartozás nélkül is – röhögni fog, mivel a vígjáték dolga nem a valóságábrázolás? A romantikus vígjáték nem szólhatna arról, ami ma Magyarországon a harmincas szinglik, vagy házasság előtt állók viccesen frusztrált hétköznapjait jelenti? (Ez azért az Üvegtigrisnek sikerült!) Igazi hazai poénokkal, úgy, hogy a menyasszonynak nem a floridai nagyijáért kell kimenni a reptérre, hanem a kisközértbe, hogy felhozza őt, ha hangosan szitkozódik a kapott párizsi mennyisége és a kifizetett összeg aránytalansága miatt? Ehhez képest persze a Megdönteni Hajnal Tímeát akár Namíbiában is játszódhatna, a forgatókönyvbe ugyanis úgy helyettesítették be amerikai nevek helyére a magyarokat, mint két ismeretlenes egyenletbe a megoldásokat. Teljesen mindegy a körítés, az lesz a néző érzése, hogy ezt a filmet tavaly már egyszer levetítették karácsony környékén a tévében, csak Szabó Kornél helyett talán Csányi Sándor volt a főszereplő...
Viszont itt legalább nincs túlbonyolítva semmi, ez a film nem akar hazudni arról, hogy eredeti a forgatókönyv és eszében sincs fajsúlyos tartalommal megtölteni a karaktereket. Ami persze néha a másik végletbe szalad, amikor szinte előre szól a narrátor, hogy figyelj, na most jön egy poén. A néző meg kötelező jelleggel térdét csapkodva nevet olyan szakállas vicceken, amiket egy stand up-on kifütyülnének. A film összes mozzanatát percekkel a jelenet előtt meg lehet jósolni. Ha pedig véletlenül végignéztük az előzetest, tulajdonképpen láttunk mindent.
Osvárt Andrea gyakorlatilag saját magát játssza Hajnal Tímea szerepében. (Bizonyára megfeszített munkatempóban kellett dramaturghoz járni a felvételek előtt.) Külföldről hazatért sztár, akinek egyetlen jelmondata, hogy ő nem akar sztereotípia lenni, mint a többi sikeres modell és színész. Gyorsan a film elején kétszer is beleharap egy nagy hamburgerbe, hogy megmutassa, őt nem érdeklik a fölös kilók. Szóval akkor most már nem is klisé. Ráadásul Tímea a legdögösebb nő a vásznon, aki csinos is, és enni is szokott. Ez a főhős, Horváth Dani jövendőbeliéről viszont nem mondható el. A vőlegénye bajszáról sem hajlandó lepuszilni a tejszínhabot, mert ő egyáltalán nem eszik cukrot. Egészen hihetetlen, mennyire igyekeznek a karakterek egyik kliséből a másikba táncolni.
A történet elbeszélője Bögöcs (Szabó Simon), aki mindenáron meg akarja fektetni Hajnal Tímeát. (Ahogy mindenki más is.) Alig hihető módszereket is bevet annak érdekében, hogy Tímea végre önszántából is az ágyába bújjon. Vagy ha önszántából semmiképp, akkor jó lesz zsarolással is. De mindez csak egy mellékszál, ahogy ő is elmondja. Mert nem róla szól a film, hanem Horváth Daniról, aki még a gimiben szerelmes volt a Hajnal-lányba, és végeláthatatlan-renyhe évődés kezdődik a jelenlegi párja és a gyerekkori szerelme között. (Ez a lélekőrlő folyamat kilencven perc múltán sem nagyon akar véget érni.) Éppen ezért a film közepe felé már egyre zavaróbb, hogy olyan ember meséli el a történetet és káromkodik céltalanul, akinek igazából semmi köze a "lényeghez". Vagyis az, hogy Bögöccsel mi lesz, csak egy olyan extra, ami egyáltalán nem baj, ha a végén a felfutó szöveg alatt hangzik el.
A két főszereplő egymásra találásában sem kell katarzisra várni, noha mindenki ismeri az érzést, amikor évekkel később egy régi gimnáziumi szerelem sétál be az osztálytalálkozóra, és hirtelen megáll az idő. Ettől bájos az a dimenzió, amibe könnyen át lehet lépni. Legalábbis ezt hisszük, egészen addig, míg a mellékszerepek megint le nem alázzák a főszereplők ürességét: Jordán Adél és Lengyel Tamás párosa ugyanis fantasztikusan működik a vásznon. (Tizenöt év nagyon hosszú idő, míg végre elcsattan egy várva várt csók a régi osztályteremben. Lehet ennek nem szurkolni?) A mellékszerepekből kötelező még kiemelni Szandtner Annát, aki Nikkit, a prostituáltat játssza. A nagy igazságok olyan emberek szájából hangoznak el, akikről azt hinnénk, semmit sem tudnak a világról. Például az, hogy önmagunknak ne hazudjunk (ezt Bögöcs is Coelho után idézi szabadon, ha épp nem pornót forgat), illetve mit érdemes értékelni ebben a világban. A felszínes kapcsolatokat, vagy a valós érzelmeket. Utóbbiért nyilván több áldozatot kell hozni.
A szkepticizmus a magyar filmekkel szemben és a cinikus sóhajtások egy-egy papírmasé karakter felvonultatása után mégiscsak felejthetők. Mivel szerencsére Bögöcsöt nem Szabó Győző játssza, senki sem hasonlít Csányira vagy Schell Juditra, a fővárosi helyszínekről pedig elhisszük, hogy David Frankel (Az ördög Pradát visel) is ezt választotta volna forgatási helyszínnek. A fogyasztható film biztos receptje viszont nem csupán ennyi. Kell még egy csipet burleszk, néhány archetípus és a bebetonozott cselekmény, ami lépésről lépésre halad a maga bugyután előre eltervezett módján.
A film szembeötlő buktatói ellenére mégis azt kapjuk, amire kiadtuk a pénzt. Könnyed, nevetgélős, közepes poénokkal megszórt vígjátékot. A szereplők (hála az égnek!) elfelejtenek affektálni és színpadiasan hörögni az érzelmesebb jeleneteknél. Szemmel láthatóan arra törekedtek az alkotók, hogy a filmet el lehessen adni. S ha másra nem, arra talán jó is lesz, hogy szülessen egy-két pozitív kritika, és a néhány, még reménykedő magyar néző megszavazza a bizalmat neki. Ezt mondjuk mi is: egy próbát egészen biztosan megér.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)