Mária: csúcsra járt a Főnixben az X-faktor
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.12.12. 07:57 | Frissítve: 2012.12.21. 15:58
Debrecen – Új magyar musical született: érthető jelképekkel mutatja meg a kort, melyben a drog, a szex, a vér és az erőszak uralkodik. Ám nem lever, hanem felemel. Mert van remény.
Van, aki azt mondja, az a baj a Vidnyánszky rendezésekkel, hogy túl bonyolultak, nehezen érthetők. Meg hogy színházba kikapcsolódni megy az ember. Ha innen indulunk, akkor a Ghymesből ismert Szarka Tamás és Vidnyánszky Attila Máriája valóban nem egy Marica grófnő. Nincsenek benne klasszikus értelemben vett slágerek, nem egy laza, spicces bohózat. De hát Máriáról, Jézus anyjáról nem is feltétlenül ilyesmit várna az ember. Advent van ráadásul, és bár olykor elhangzik, leginkább pusztába kiáltott szó, hogy a szeretet ünnepe az nem multiknál, meg piacokon és vásártereken folytatott küzdelmekről kellene, hogy szóljon.
Ha innen nézzük, ez a Mária már-már arcpirítóan egyszerű és logikus jelképekkel operál az első pillanattól. Amikor állati emberek kúsznak elő a semmiből, és dübörögni kezd a diszkó, s elhangzik a szózat, az üzenet: fogyasszatok! Drogok, szex, vér, minden, ami a mi világunkat jellemzi. Korrupció, manipuláció, kisstílű, kiégett figurák, a démoni hatalom árnyjátéka. Arcunkba kapjuk: íme az ember, a mai kor embere. Félelmetes? Az. Kapcsoljuk be a tévét, üljünk be egy moziba, lapozzuk fel a sajtót, böngésszünk az interneten – tényleg mást várunk? Ugyan már, félre az álszent képmutatással. Ez a Mária azt mutatja meg, ami van: egy velejéig romlott világot, mely megfosztotta magát a mítosztól, a misztériumtól, attól, ami nem vér, nem sár és nem arany.
Csak a reményből van még egy fénysugárnyi. Ez Mária, és a gyermek, akinek meg kell születnie. A történetet mindenki ismeri. Heródes király éli élvhajhász életét, s féli azt, aki eljönne, mint a zsidók királya. Azt hiszi, a hatalmára törne, ezért az Egóra, a kísértő gonoszra hallgatva legyilkoltat minden magzatot és kisdedet. Lehetne a Mária olyan laza, mint a Jézus Krisztus Szupersztár: de az a Mária inkább Mel Gibson Passióját idézi. Igen, sok a vér, kemény, kegyetlen olykor. Felkavaró, torokszorító. De minden feszült jelenet után jön egy kis oldás. S amikor a darab csúcsára ér, és miközben az égig emelkedik Mária, és megszületik gyermeke, a kis Jézus – akit csak a gyermekek tudnak megérteni és befogadni igazán, ezért betlehemeset játszó gyermek háromkirályok kerítenek köré jászolt –, akkor hiába mutatja Ego két egymáson keresztbe tett gerenda segítségével a jövőt: az élmény mégis felemelő, katartikus lesz. A Főnix Csarnok ragyogó fényben ázik: a világ virága, a világ virágossága emelkedik magasra a gyermek Jézuskát ölelő Mária jóvoltából. A csarnokban fehér ruhába öltözött fiatalok futnak felfelé a lépcsőkön, s feszítik fehér vásznakkal ezt a betlehemi csillag(virág)ot. A gonoszt elfújja az ének, és a nézősereg megrendülten kezd tapsolni...
Sok ember sok munkája fekszik a Máriában. A szöveg nem mindig érthető, a tér néha hirtelen üresnek tűnik, amikor csak egy-két ember énekel – de ez elég ritka. A Mária akkor él igazán, mikor tömegjeleneteket látunk, amikor a tér minden pontján történik valami, és dübörög a zene, lobognak a fények, a színek, s látjuk, milyen az ember – nem kis részben Olekszandr Bilozub jelmezeinek és díszleteinek is köszönhetően. Olt Tamás enervált, kiégett Heródese olykor a tébolyult Nerót idézi, Pápai Erika mint Erzsébet megmutatja, micsoda énekhang fért a torkába, József szerepében Bakos-Kiss Gábor megszállottan keresi a rendszert az őrület világában, s próbál igazodni valamihez, ami fentről érkezik. Rácz József kissé fakóbb angyal, mint szokott, de szerethető, míg Földes László olyan, mint máskor: egy komédiás – akinek kíméletlen kalapácsütéseire mégis szükség van e darabban. Mészáros Tibor könnyedén, már-már zavarba ejtően természetesen hozza a kísértő Egót, a Sátánt. Újhelyi Kinga pedig? Ő most éppen Mária. Prózai színésznő elképesztő hangi adottságokkal, fiatal anyuka, aki ezért – miután magára talált – mintha József Attila verséből lépett volna ki: „boldogságos kis mama. / Hulló könnye záporán át / alig látja Jézuskáját.”
Nagy élmény ez a musical, grandiózus látomás, mely néha még a Főnixet is szétfeszíti. Ráadásul olyan egyszerű a története, mint akár 7-800 éve a misztériumjátékok voltak, amikor az egyszerű közönségnek egyszerű komédiások játszottak a jó meg a rossz örök harcáról. Manírok, szépelgés, hamis esztétizálás nélkül. Minden korosztály, minden népréteg örömére. Akkor a nép értette azokat a történeteket. Kérdés, hol vagyunk mi hozzájuk képest. Tudjuk-e, hogy csodát láttunk?
Vagy mondjuk azt, hogy a Főnixben csúcsra járt az X-faktor?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)