Korhatáros mozizás: itt a nagy szado-mazo film Debrecenben is
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2015.02.15. 10:31 | Frissítve: 2015.02.15. 12:54
Intrika, izgalom, fordulatos cselekmény. Ez mind hiányzik a filmből, aminek premierjét egy világ várta tűkön ülve. S tudják, mi nem hiányzik belőle? Kritika.
Végre a debreceni mozizók is megnézhetik A szürke ötven árnyalatát, bármit is takarjon ez a cím. Akadtak azért olyan megelőző tények, amelyek aggodalomra adtak okot. Például hogy az írónő az Alkonyatból írt fanfictionokkal gyakorolta az írást. Éppen ezért a főszereplők, és hozzájuk közel álló karakterek bántó módon hasonlítanak az Alkonyat szereplőgárdájának jellemeihez. A bevált eszközök ismét működtek, hiszen több mint 70 millió példány kelt el Amerikában a szado-mazo szerelmi sztoriból. Irodalmilag viszont értékelhetetlen műről beszélünk. Illetve értékelhető, ha olyan „Zs” kategóriáról van szó, amit annak idején csak félve mertünk időnként a napilap alá rejteni, ha az újságosnál jártunk. Mi, nők. A könyv ugyanis ezt a szingli, álmodozó és merész női olvasói közönséget célozta meg. A filmadaptáció már nem bízta a véletlenre, és igyekezett a férfi nézőket is moziba csábítani. A film annyira bevétel-orientált lett, hogy abszolút nem érdekli a saját mondanivalója sem. Már ha volt valaha egyáltalán, még könyv korában.
Az olvasmány rajongói tényleg csak akkor menjenek be a filmre, ha szeretnék, hogy megelevenedjen a szemük előtt, amit olvastak. Részben elégedettek lesznek. Viszont csalódás érheti azt, aki nem ismeri a regényt és csak a kerti partik beszédtémája által, a marketing ellenállhatatlan sodrásában találkozott a sztorival. A film ugyanis úgy lett eladva, mint az év robbanása, az erotika kendőzetlen nyíltsága a vásznon. Valódi szexualitás pedig majdnem az alkotás feléig nem is látható. Erőszakos szexualitás pedig mondhatni a film utolsó pillanatáig sem. Ezzel pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a trilógiának szánt sorozat bevezető részét kapta a néző, egy vontatott, melankolikus, eseménymentes két órát, amit talán tölthetett volna hasznosabban is az ember. Nem baj az, ha valóban évődés megy, és szerelmi huza-vona. De a beharangozás valami egészen mást sugallt a nézőnek.
A történet szerint Anastasia Steele egy véletlen folyamán összetalálkozik Christian Grey gazdag üzletemberrel, akivel hamar – mindössze hét perc alatt – egymásba szeretnek. Egyetlen konfliktus állja szerelmük útját, mégpedig a férfi agresszív szexualitás iránti vágya.
Azt, hogy mennyire üres a történet, már az is remekül példázza, hogy három mondatban össze lehet foglalni. Bugyuta dialógusok követik egymást, olyan extrákkal, amit intelligens ember nem akar hallani szórakozás közben. Az kifejezetten bicskanyitogató, hogy bár nem prostitúcióról van szó a filmben – hiszen pénzt nem kap a női fél az ellenszolgáltatásért – mégis elfogadja a számítógépet, az új autót, meg az egyéb „apró „ajándékokat, amivel a férfi elhalmozza.
S bár a tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott a film megtekintése, egy csapat tizenhat éves rajongót egy moziteremből sem fognak kiutasítani. Mondhatnánk, hogy ez miért baj, ha kevés a pornográfia a filmben? Alapvetően nem a szex látványától kell félteni a fiatalabb generációt, hiszen a nyers szexualitás a reklámokon, a médiafelületeken és a világhálón így is agresszív módon előtérbe kerül. Problémásabb inkább a film szado-mazochizmushoz való hozzáállása. Ugyan 1995 óta nem számít szexuális devianciának, ha valaki a szado-mazót kedveli, vagy műveli, mégis aggasztóan elfogadottnak állítja be A szürke ötven árnyalata ezt a jelenséget. Az volna? Freud szexuálpszichológiai tanulmánya szerint a szex élvezetében alapvető és emberi dolog a fájdalom. Több nagyon gondolkodó is állítja, hogy amíg nem veszélyes, addig akár új szintekre is vezethet egy kapcsolatot a szerepjáték az ágyban. Ugyanakkor a témában nincs mellékelt magyarázat a filmhez. Egy álmodozó fiatal hogyan fog azonosulni olyan archetipikus alakokkal, mint a domináns, gazdag, jóképű üzletember? Vagy a lány a szomszéd házból. Első ránézésre hétköznapi, visszafogott, de a megfelelő holmiban őrülten szexi, és néha szereti ha elfenekelik.
A rendezőnő ráadásul soha életében nem forgatott ekkora kaliberű filmet korábban. Talán kénytelen volt a jól bevált sémákat alkalmazni, hogy biztosan ne lőjenek mellé. A szereplők instruálása borzalmasan sikerült. Viaszbabaként viselkednek, sokszor az érzelmek teljes hiánya tükröződik rajtuk. Viszont az operatőri munka fantasztikus, és mondhatni ez az egyetlen ami ellensúlyozta a történet gyengeségét.
Azoknak, akik valóban szeretnének szexuális deviancián, vagy művészi szabadságon megbotránkozni, inkább a Nimfomániást, vagy Pasolini Sodoma 120 napját ajánljuk!
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: február 25-ig 15.45, 18 és 20.15 órai kezdettel. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)