Downton Abbey: rajongóknak kötelező mozi született
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.09.14. 10:00 | Frissítve: 2019.09.14. 10:09
Debrecen – Gyönyörű kosztümös filmet varázsoltak a vászonra az alkotók. Nem kevés pénzből, és kizárólag azoknak, akik látták a tévésorozatot. Kritika.
Alig három évvel ezelőtt ért véget a szinte már megmagyarázhatatlanul nagy sikert arató angol tévésorozat, a Downton Abbey. Azért használtam ezt a kifejezést, mert bár számtalan ehhez hasonló szériát lehet elkapni a brit, és sokszor hazai csatornákon is, a Downton valamiért mégis rengeteg olyan emberhez és korosztályhoz tudott eljutni, akiket általában nem kötnek le az ehhez hasonló történetek. És valóban, akármennyire is szkeptikusan állt hozzá a néző először, még a harmincas filmrajongó férfiak is hamar azon kezdtek el izgulni hetente, hogy lesz-e elég evőeszköz a vacsorához. A széria számtalan karriert indított be az Egyesült Királyságban, és a legnagyobb brit színészlegendák közül is megfordultak páran az évadok során. Alaposan felforgatta a brit tévésorozatok világát. A finálé után most itt a kissé fölösleges filmadaptáció, vagy inkább folytatás, mely visszaringat minket a kellemes, nyugodt hangulatba, amit megszokhattunk a sorozattól.
Crawley-ék és a félelmet nem ismerő alkalmazottjaik életük legnagyobb eseményére készülnek. Egy látogatás magától Anglia Királyától és Királynőjétől teljes mértékben felbolygatja mindannyiuk életét. Lesz itt botrány, románc, intrika, valamint olyan események, amik akár Downton sorsát is veszélybe sodorhatja.
Michael Engler rendező, és Julian Fellowes író úgy gondolták, hogy a világnak (és legfőképp a rajongók táborának) szüksége van egy folytatásra, még akkor is, ha korábban a szériát olyan szépen lezárták. Persze, ha folytatni akarnak valamit, akkor arra mindig van mód, és természetesen többnyire igény is. Októberben a Netflix az itthon és külföldön is rendkívül sikeres, díjnyertes Totál szívást is egy filmmel folytatja. Ez is mutatja, hogy az olyan közönségkedvencek, mint Walter White és Jesse Pinkman kalandjai, vagy éppen a jelen tárgyalt Downton Abbey, mindig számíthatnak majd egy bebiztosított nézőközönségre, akik szívesen várják az újabbnál újabb kalandokat. Látszódjon akármennyire is fölöslegesnek a dolog, biztosan lesznek majd olyanok, akik örülnek az ilyesfajta felélesztéseknek.
Ez azt is hozza magával, hogy mivel a közönség adott, az alkotók sem fogják túlzottan megerőltetni magukat, hiszen nem kell új nézőket becsalogatni a mozikba.
A Downton Abbey esetében is ugyanerről van szó. A történet és maga a film tulajdonképpen kizárólagosan a rajongóknak szól, aki újoncként szeretne most bekapcsolódni a történetbe, annak szinte esélye sem lesz. A film elvárja a nézőktől, hogy ismerjék a múltat, a régi történéseket, a szereplőket és azok minden tulajdonságát, részletét.
A probléma azonban a mozis terjesztésben rejlik. Miért nem döntöttek úgy, ahogyan az HBO-s Deadwood alkotói, hogy egy sok év után előhozott filmmel lezárják a sorozatot, mindezt a csatorna keretein belül? Ez is azt mutatja, hogy a televízió és a mozi már a stúdiók és producerek szemében is egyre közelebb kerül egymáshoz. Azonban a mozis forgalmazás még mindig hordoz magában egyfajta individualitást, mely esetében a jegy megváltásánál azért megkívánja a gyanútlan néző, hogy előtudás nélkül ülhessen be a választott filmre.
Ezentúl akik valóban a film rajongói, azok természetesen nagyon fogják élvezni a filmet – bizonyos kereteken belül. A film érezhetően nagyobb léptékű a szériához képest. Láthatóan több pénz volt a produkcióban, aminek segítségével egy kellemes, kényelmes, gyönyörű kosztümös filmet tudtak a vászonra varázsolni.
A főszereplő ezúttal is a nosztalgia, és egy régi, ismerős érzésben való elmerülés – egy olyan, már-már képzeletbeli Angliában, ami valószínűleg sohasem létezett.
Ilyennek akarjuk elképzelni az angol múltat, csak a pozitívra és a hagyományok által ránk hagyott történetekre emlékszünk. A negatívumok ez esetben pedig kit érdekelnek?
A modorosság, a visszafogottság, és a végtelen jómodor világa, ahol a banális problémák mindig valami végzetes végkifejlet felé haladnak, hogy aztán kellemesen megoldódjanak. Papírvékony karakterek mozognak egy sokszor már nevetségesen eltúlzott világban, és küszködnek erőltetett konfliktusaikkal. Ez negatívnak hangzik, de itt a lehető legjobb értelmezésben kell ezt felfogni. A Downton Abbey filmváltozata ugyanis megegyezik a gyorséttermek kínálatával. Nem azért nézzük, mert valami minőségire vágyunk, hanem azért, hogy valami ismerőst és szívmelengetőt kapjunk. Ebből a szempontból a film tökéletesen teljesít: hozza azt, amit a szériától kaptunk, igazából tekinthető egy hosszú bónuszepizódnak is. A rajongók nagyon fognak neki örülni, és éppen ezért nem is kell tőle többet elvárnunk.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Visszatér Stephen King horrorbohóca | 2019.09.07 |
Aki bújt, aki nem, jövünk ölni | 2019.08.31 |
A hatvanas évek világát idézi meg Tarantino legújabb nagy dobása | 2019.08.17 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)