Debreceni mese: különös tolvaj járt a Vojtinában
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.10.16. 17:05 | Frissítve: 2016.10.16. 17:06
Debrecen – Éjszaka jött: betört a házakba, és az emberek legnagyobb értékeit, az álmaikat vitte el magával.
A Vojtina Bábszínház az Álomszövő Pendula című előadásával kezdte meg az új évadot. A mese G. Szász Ilona különös, idilli világába kalauzol.
A történet szerint Pendula boldogan él egy Palotás nevű városkában. Édesanyja francia kalapos szalonjában segédkezik, szabadidejében pedig álmodozik. Mindig előáll a városka lakói számára egy hihetetlen történettel. A többi lakó is mind egy-egy színfoltja a városnak. Ott van Füstfaragó Jakab, Vekni pék vagy éppen Kaptafa Tónió és még sokan mások. Mindannyian egymást segítve, barátként éldegélnek. Minden reggel megkérdezik, hogyan aludt a másik és mit álmodott. Míg egyik este a sötétségbe burkolózva egy különös alak jelenik meg, aki elorozza az álmokat. Másnap már senki sem lesz kedves és türelmes. A sokszínű város hirtelen szürke lesz. A dalolást és a munkakedvet átveszi a monotonitás, az automatizmus. Nem kedvesek egymással a városka lakói. Már senki sem örömmel végzi a munkáját, hanem csak azért, mert kell. Nincs is egy termékben sem fantázia, hiszen szépség nélkül is megfelel a célnak.
Rá akarják ugyan kényszeríteni az új nézeteket Pendulára is, hiszen ideje megkomolyodnia és ennek ez az ára, de őt mégis elkerüli a színtelenség, mert nappal is álmodik. Az egyik automatizált nap azonban egy kedves hölgy jelenik meg a kalapszalonban, hogy az ünnepre új fejfedőt vegyen, de egyik sem tetszik neki, mivel mind szürke és egyforma. Ő színeset szeretne, amivel még ünnepibb lehetne a kinézete. Pendula segít neki a válogatásban, s ekkor felfedi titkát a vevő: Alinda anyónak hívják és ő szövi az álmokat. Pendulának más vágya sincs, mint kitanulni a mesterséget. Édesanyja persze kineveti, Pendula viszont hajthatatlan, és Alinda üzletben hagyott kendőjével utánamegy. Így jut el az Álmok Házába, ahol megismerkedik a szövéshez szükséges fonál titkával is. Vendégeskedése közben derül fény arra, hogy igaz a legenda az Álomrabló Markolábról. Az ő műve a városka lakói álomtalan álomba merülése és vágyaik eltűnése. A Markolábnak nincsenek álmai, ezért lop másoktól. Pendula meg akarja menteni Palotás lakosságát, így sző egy varázslatos álmot.
A mese megnevezés azt sejteti, hogy ez a történet gyerekeknek szól, pedig inkább a felnőtteknek mond többet, ha még maradt bennük egy kevés a gyermeki lét utolsó emlékeiből. Korunkra nagyon is jellemző, hogy bezárkózunk, csak a munkánkra figyelünk, és nem vesszük észre a szépet körülöttünk. Kiszakadunk ugyan egy-két hétre a monoton munkából, amit már gépként csinálunk, és azt hisszük, hogy ennyi elég, de ez nincs így. Ha elfelejtünk álmodozni, vágyakozni, akkor elveszítjük a célunkért való törekvést is. Egy helyben fogunk állni, és nem haladunk előre, nem fejlődünk. Jönnek a szürke hétköznapok, az unalom és az irigység, hogy más jobban él. Szükség van az álmokra mindennap, hogy ne idegenedjünk el a környezettől. Ha az álmainkat, vágyainkat nem is érjük el, olyan dolgokat vihetünk véghez, amelyek igen is irigylésre méltóak.
A mondanivaló a felnőtteknek mondhat többet, a Vojtina társulata azonban igazán varázslatossá tette a gyermekek számára az előadást. A díszlet akkora volt, hogy a nézők úgy érezhették, Palotás lakói ők is. A színek megteremtették a meséhez illő hangulatot. Ahhoz a meséhez, amelyben holdsugárból fonják a fonalat az álomszövéshez. Ezért volt jó, hogy a selyemkendők az álmokat jelképezték, bár elsőre nem értette mindenki. Ez inkább idővel vált nyilvánvalóvá a közönség számára. Talán egy kicsit elvont volt.
Az előadás nemcsak a társulat tagjait mozgatta meg. Mindenki játszott, sőt a díszlet is bemutatta a város többi lakóit. Ugyanis a cégérek helyén bábok voltak, amelyek segítségével még több lakót lehetett megismerni. Ötletekből nem volt hiány. Az Álmok Házában a bunraku bábuk jól érzékelhetővé tették, hogy egy másik térről van szó. A legjobb viszont a Markoláb volt gólyalábakon. Félelmetes volt, de mégis gyerekkori emlékeket idézett. A mesét olvasva teljesen más kép jelenhet meg a szemünk előtt, de a gólyaláb kiegészítette a mesét, teljessé tette a szerepet. Telitalálat volt, Herczeg Zoltán új kedvenc lett.
Fekete Gréta a társulat új tagjaként igazán lendületes volt, beleillik a társaságba. Megyeri Bélát örömmel láttam ismét színpadon. Mindig varázslatos atmoszféra veszi körbe, aminek utoljára talán gyerekként voltam tanúja. Reschofsky György hozta a formáját, ahogy Telenkó-Oláh Tímea és Nagy Mónika is. Asbóth Anikó különlegessé tette az előadást. Hajdú Péter Füstfaragó Jakabként szinte táncolt a létrával. Szerintem ő nem is tud megfogni csak úgy egy kelléket és arrébb tenni. Minden mozdulatába vitt játékot. A többiek is kitettek magukért.
Ars poétikája lehetne a Vojtinának az Álomszövő Pendula, hiszen itt mindenki álmaira szükség van egy varázslatos előadáshoz, ami most sikerült is. Ideje, hogy mindenki nekikezdjen álmai szövögetéséhez és megtegye az első lépést a megvalósítás felé is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)