Avantgárd klasszikus műveiből nyílik állandó tárlat Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.04.09. 09:45 | Frissítve: 2014.04.09. 09:49
Debrecen – Kiss Tamás tanítványa volt, Párizsban lett befutott művész, hamarosan pedig a Szent Józsefben nyílik kiállítás a munkáiból.
A debreceni Szent József Gimnáziumban állandó kiállítás nyílik Papp Tibor műveiből, aki a francia és magyar művészetnek egyaránt jelentős alakja. A tárlatot a költészet napján, április 11-én 11.30-kor nyitja meg L. Simon László költő, író, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke. Az eseményen köszöntőt mond Bódis Zoltán igazgató. A kiállítás szervezői: Kelemen Erzsébet (költő, író, tanár), Sípos László (a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa), Becsky Tibor (önkormányzati képviselő). Közreműködnek: Csikos Sándor színművész, rendező, valamint a Szent József Gimnázium diákjai, Antal László és Szabó Csaba.
Mint Kelemen Erzsébet írja Papp Tiborról: „a József Attila-díjas költő, író, vizuális művész, műfordító, tipográfus 1936. április 2-án született Tokajban. Középiskolai tanulmányait itt, a debreceni Szent József Gimnázium jogelődjének intézményében, a piarista gimnáziumban kezdte. Az egyházi iskolák államosítása után a rendszernek nem tetsző családi háttere miatt már csak nagy nehézségek árán tudta folytatni középiskolai tanulmányait: az utolsó pillanatban jutott be a Fazekas Mihály Gimnáziumba. Első mentora, biztatója, írásainak kritikusa gimnáziumi magyartanára, Kiss Tamás költő volt. A kommunista diktatúrában a családjukat osztályellenségnek tartották, ezért érettségi után kiváló tanulmányai ellenére sem vették fel az egyetemre: helyhiányra hivatkozva rendszeresen elutasították. 1957-ben elmenekült az országból. A Liège-i Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát szerzett, s egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben érkezett Párizsba, ahol szabad-hallgató lett a Sorbonne-on. 1985-től a Polyphonix nemzetközi modern költői fesztivál alelnöke. 1992-ben a Francia Írószövetség vezetőségi tagja lett, 1997-ben pedig a Le Temps des Cerises könyvkiadónál a Collection Union des Écrivains sorozat igazgatójává nevezték ki. A vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert fórumának, a Magyar Műhelynek, valamint a d’atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, s az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi alire-nek is egyik alapítója s mindmáig szerkesztője. A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején, Budapesten újra megtalálja itthon az otthonát, Párizst pedig megtartja második hazájául.
Papp Tibor művészetéből az avantgárd sokszínűségét rekonstruálhatjuk: hagyományos értelemben vett szövegversek, szürrealista kiseposz, térvers/képek, szövegelemeket tartalmazó grafikák, számítógéppel generált költemények, logo-mandalák, bűvös négyzetek (azaz kubusok), az úgynevezett villanások betűtipográfiái, gyűrűk és spirálok, sorjázóversek, amelyekben a két szomszédos szótag kapcsolódik össze szóvá, vagy a dinamikus kép- és hangversek, performanszok, továbbá a fiktív önéletírások (regények), tanulmányok, műfordítások mind-mind az aktuális avantgárd megjelenítői. E műfaji gazdagság mellett Papp Tibor előkelő helyet foglal el a világirodalom számítógépes költészetében is. Az első magyar automatikus versgenerátornak ő a megalkotója: a Disztichon Alfa (1994) lemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. Több millió évre lenne szükségünk a tizenhatbillió disztichon elolvasásához. A 2000-ben megjelent Hinta-palinta című művében pedig a generált verseken, szövegeken kívül a költő már vizuális költeményeket és hangverseket is létrehozott a megalkotott programmal.
Papp Tibor az élő avantgárd egyik legnagyobb hatású klasszikusa. Ő nem a 20. század első felének forradalmian új, kassáki dadaista képversét élesztette fel, hanem az avantgárd permanens erejéből, az elődökből, a múltból és a folyton változó jelenből, a kihívásokból táplálkozva a mozgásra, változásra mindig kész alkotói magatartással újabb és újabb, formailag jól meghatározható vizuális műfajt teremtett. Alkotásai a kortárs magyar líra egyik legjelentősebb költői életművét, a korabeli magyar poézis csúcsát jelentik.”
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)