Gyönyörű szomorúság: kicsit sem vidám az első Holdra szállás története
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.10.22. 10:10 | Frissítve: 2018.10.22. 10:12
Debrecen - Emberáldozatok, veszély, felbomlott családok: sok mindent követelt a nagy út az űrhajósoktól, de vajon mit kaptak mindezért cserébe? Kritika.
Nem egyszerű feladat izgalmas filmet gyártani egy olyan sztoriból, aminek a végkifejletét nagyjából minden civilizált ember ismeri: olyan ez, mintha egy krimi elején már megsúgná nekünk a mozi jegypénztárosa, hogy a kertész a gyilkos. Mondhatnánk, hogy így uncsi, minek is üljek be a filmre, de a Neil Armstrong életét és nagy utazását bemutató Az első ember című opus pont nem ilyen. Az unásig idézett mondatánól – „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiség számára” – az alkotók most csak az első „tagmondatra” öszpontosítottak.
Az első ember
A szenvedő, hallgatag, végletekig higgadt, s pont ezért a történelemkönyvek lapjaira felsétáló hős belső, hangtalan monológja ez a film.
Ugyanis Neil Armstrong nem egy szószátyár: keveset beszél, mikor viszont kinyitja a száját, tiszteletet és egyöntetű egyetértést vált ki a társaiból. Élettörténetébe egy igen szomorú pontnál csatlakozhatnak be a nézők: kislánya, Karen betegség miatt meghal, ezt az elfojtott fájdalmat pedig nem tudja rendesen meggyászolni az asztronauta, hétköznapjait így némán kebelezi be az önmarcangolás. Feleségével, Janettel (Claire Foy) viszont jó a kapcsolata, kicsivel a haláleset után új gyermekük születik. Ilyen családi háttérből tör előre a karrier ranglétrán az űrhajós, aki aztán számos ballépés és szerencsétlenség után célba veszi társaival a Holdat...
Hány szétszakított család, felbomló elme és fiatal szakember halála kellett ahhoz, hogy a történelem egyik legfontosabb lépése megtörténjen?
Az emberi lépték pedig egészen parányi ebben a hatalmas gépezetben, amely mindössze annyiról szól, hogy két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió verseng egy elérhetetlennek tartott álom megvalósításában. Fittyet hányva arra, hány áldozat és dollár milliárd szükséges mindehhez.
Legtöbbünk nem is gondol arra, hogy milyen hosszú, gyötrelmes és hosszú felkészítő fázison mentek át a potenciális űrhajósok a nagy út előtt: hánynak, alig alszanak, a gyerekeiktől, a feleségüktől szinte teljesen elfordulnak, mániákusan köröznek a munkahely és az otthon között, s folyton a meghódítani vágyott égitestet kémlelik távcsővel. (Emellett szinte végig velük van a néző az űrhajóban: a másodpercenként egyet pördülő jármű látványa a jó beállításoknak köszönhetően gyomorforgatóvá válik, szinte azt érezzük, hogy mi is épp lezuhanni készülünk a nagy semmiből a nagy semmibe.)
Persze az űrhajósok észre sem veszik azt, hogy egykori szenvedélyük beteges rögeszmévé változik át: ezt a kis lépésekben elhatalmasodó mániát és a haláleset feldogázására való képtelenséget egyaránt gyönyörű eszközökkel mutatja be Ryan Gosling.
Nagy, érzelmekkel teli szemeit, szuggesztív, titkokat rejtő arcát gyakran láthatjuk premier plánban, akárcsak a feléségéét, aki megtörtsége miatt már az anyaság örömeiről is kezd megfeledkezni. Egy dolog miatt viszont kár, hogy egy ilyen népszerű színészt választottak a legendás űrhajós szerepére: egy pillanatig sem tudjuk átérezni azt, hogy épp Neil Armstrongot néznénk a vásznon, egyszerűen csak Ryan Goslingot látjuk, még akkor is, ha némileg hasonlítanak egymásra.
Ebből a sztoriból már csak azért sem volt egyszerű filmet forgatni, mert a Holdra szállás körülményeit számos konspirációs elmélet övezi: sokan úgy gondolják, hogy még ember sem járt az égitesten. A film talán ezért sem időzik el nagyon a témánál, hogy mit csináltak, nem csináltak az asztronauták a Holdon: ez a helyszín Armstrong számára már-már egy szimbólum, az elengedés, a megbékélés, a valóság irányába való visszafordulás egyetlen lehetséges helye és módja.
A történelmi esemény ábrázolása, megítélése a sajtóban, a politikában, a közvéleményben és a tévében csak körítő elem: a legfontosabb elem a belső vívódás, az egész atmoszféra főhősünk lelki világának árnyalatait idézi meg.
Érdemes volt egy ilyen szép képekkel operáló, remek jelmezeket és korhű díszleteket felvonultató filmet készítenie az Oscar-díjas Damien Chazelle-nek az első ember életéről: jóval több oldalról láthatjuk már, s nem csak úgy, mint az agyonhasznált idézet ellövőjét beláthatatlan távolságban.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)