Egy csinos tarkó képes kitölteni egy két és fél órás filmet?
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.10.06. 10:30 | Frissítve: 2018.10.08. 08:27
Debrecen - Nem csalódtunk Nemes Jeles László új filmjében: erős hangulatteremtés, nagy adag feszültség és kusza történet vár a nézőkre. Kritika.
Sokat mond el egy filmről az, ha a moziban elbóbiskol rajta egy-két néző, vagy épp jó néhányan úgy sétálnak ki róla, hogy aztán vissza se néznek. A Napszállta című film tipikusan olyan atmoszférát teremt, amely vagy az első pillanatokban beszippant, és akkor végig nem enged el, vagy nem talál a nézőn fogást, így csak együtt vánszorognak kvázi órákon át. Nemes Jeles László eddig is megosztó filmekben „utazott”, nincs ez másképp új alkotása esetében sem.
Napszállta
Budapest, 1913. A rejtélyes Leiter Írisz (Jakab Juli) megérkezik a Bécs húgaként számontartott nyüzsgő nagyvárosba, ahol szülei kalapszalonjában kíván munkát vállalni. Először nem jár sikerrel, viszont szívósságának köszönhetően helyet kap Brill Oszkár (Vlad Ivanov) lányai között. A fényűző és elegáns környezet viszont csúnya titkokat rejt: többek között azt, hogy Írisz bátyja nem éppen egy hímestojás. A lány a férfi nyomába ered, hogy megismerkedjen vele és fellebbentse múltjának titkait.
A Napszállta című film egyik legfájóbb pontja, hogy a történetből egy elképesztő jó és csavaros alkotást lehetett volna kihozni.
Fókuszáltabb képi világgal, feszesebb tempóval, rövidebb játékidővel, több és mélyebb okfejtéssel, okosabb párbeszédekkel, na meg jobban kidolgozott figurákkal.
A karakterek olyanok, mintha egy kaptafára készültek volna: mindegyikük elhaló hangon rebegi félmondatait, komor, titkolózó, erőszakos, adott esetben passzív agresszív, egy mosolyt sem látni senki arcán. Megértjük, hogy a cél egy nyomasztó világkép felállítása volt, de a közösségek általában többféle személyiségből állnak össze, mint ezek a bizarr, megkedvelhetetlen alakok.
Jakab Juli eleinte réveteg szemei és arckifejezése, melyet a játékidő jelentős részében premier plánban csodálhatunk, eleinte izgalmas és elgondolkodtató látványt nyújtanak.
Ám ahogy a rejtélyek fonalát igyekszik feltekerni, egyre inkább zilálttá, mániákussá és érthetetlenné válik jelenléte és indítékai. Nem lehet panasz a játékára: ő minden bizonnyal azt vitte végig, amire a rendező kérte, viszont egy közel két és fél órás filmben végig egy zaklatott nő arcát vagy vállát és tarkóját látni minimum fárasztó. Igaz, az Oscar-díjas Saul fiában ez bejött, és a formátum nagyban segített az üzenet közvetítésében, itt ez elmarad.
Ugyanis szemmel láthatóan Nemes Jeles sem tudja, mit akar üzenni új filmjével, ez a fókuszvesztettség pedig nem csak a kusza, nehezen követhető és értelmezhető, túlzottan sejtető (és keveset kimondó) sztoriban van jelen. Hanem az életlen képekben is, aminek értjük, mi a jelentősége (vagy érteni véljük), de legtöbbször inkább zavaró és amatőrnek ható, mint izgalmas. Nincs ez másképp a fény-árnyék zavarbaejtő játékával sem. A megvilágosodni vágyó Írisz és társai arcát, alakját indokolatlanul sokszor burkolják szinte teljes sötétségbe. Melis László zenéje viszont roppant jól passzol a többnyire feszült hangulathoz: feszes hegedűszólamok, fehér zajra hasonlító hangok váltották egymást.
Ha korrajzot szeretett volna festeni Nemes Jeles, akkor ez részben sikerült, ugyanis a jelmezek, a frizurák, a díszletek mind csodásak, jól felidézik az 1910-es éveket,
de azt nehéz elhinni, hogy az akkori Budapesten csak minden hájjal megkent, mély titkokat őrző, komor szellemarcok éltek volna. A társadalom szélsőségességét viszont jól megragadta: a gazdag, elegáns uraktól alig karnyújtásnyira járkálnak az italozó, balhés csavargók, akik egy anarchista állam bajkeverőinek tűnnek.
Egészen biztos vagyok abban, hogy sokan kötelességüknek érzik majd kedvelni ezt a filmet akkor is, ha igazából nem is tetszett nekik. Talán egyfajta kultúrsznobság („én megértem és értékelem, amit más nem tud”) vagy a rendező korábbi érdemeinek méltatása késztetheti ilyesmire a nézőt. Viszont egy értékes film asztalra helyezése nem alapozhat meg egy életen át tartó karrierívet.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)