Weimar arcai a klasszikától az avantgárdig
Szerző: Dombrovszky Ádám | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.10.05. 14:30 | Frissítve: 2019.10.07. 12:55
Weimar – Goethe, Liszt és Gropius városa ma is elkápráztatja látogatóit.
Még a nyáron, a Bauhaus összművészeti iskola alapításának centenáriumi évében jártunk a türingiai kisvárosban, s meggyőződhettünk róla: Weimar a német klasszika mellett a modern művészeteknek is fellegvára.
Moholy-Nagy kulcsszerepe
Debrecen is rangos eseménnyel kapcsolódik a százéves évfordulóhoz, hiszen a Déri Múzeum Berlinben nagysikerű kiállításon mutatja be (október 18-ig látható) az Antal – Lusztig gyűjtemény Bauhaushoz kapcsolódó darabjait, mindenek előtt Moholy-Nagy László mintegy 27 alkotását (olajfestmény, rajz, fotó). Moholy 1923-ban lett Weimarban a Bauhaus fémműhelyének vezetője, idővel az összművészeti iskola meghatározó alkotója és tanára. Műveivel, munkásságának értékelésével találkozhattunk a tavasszal átadott új weimari Bauhaus Múzeumban. A szupermodern intézményt tudatosan helyezték el a nemzetiszocializmus egyik építészeti emléke közelében: a náci rezsim a város közelében lévő Buchenwald koncentrációs táborának rabjait vezényelte ki annak idején a ma irodaházként működő Gaofórum építéséhez. A múzeum áprilisi avatóbeszédeiben utaltak rá: nem lehet a Bauhausról az elűzetésének története nélkül megemlékezni.
A Bauhaus Múzeum beton alapzatú monolit kocka épület. Kiállítási anyaga az az eredetileg 160 darabos, de mára már 13 ezresre növekedett gyűjtemény, amelyet Weimar kényszerű elhagyása után az alapító Walter Gropius az államnak adományozott. A Bauhaus ekkor Dessauba tette át székhelyét, de 1932-ben az Elba-parti város is felmondta a műhely fenntartását. Ezt követően Berlinben, a fasizálódó Németország fővárosában a politikai támadások kereszttüzében magánintézményként sem tudták tovább működtetni. Már csak Moholy neve miatt is említést érdemel még, hogy 1937-ben Gropius az Egyesült Államokba emigrált magyar származású festőt, fotográfust, formatervezőt, filmest kérte fel a chicagoi New-Bauhaus irányítására.
Világörökségi helyszínek sora
Weimar 1919-1925-ig volt az összművészeti iskola helyszíne, a 14 éven át működött Állami Bauhaus Intézmény a nemzetközi művészeti avantgárd egyik európai központjává vált. 1923-ra, az első nagy Bauhaus-kiállításra készült el a magaslaton lévő mintaház, a „Haus Am Horn” Georg Muche tervei alapján. Ennek felépítésekor valósították meg először a Bauhaus-iskola forradalmi megoldásait. Most a centenáriumra teljesen az eredeti állapotban rekonstruálták. A ház része az UNESCO Világörökségnek, miként a Bauhaus Egyetem épületei is.
A türingiai kisváros egyébként ugyancsak bővelkedik UNESCO világörökségi helyszínekben, hiszen csupán a klasszika korához 11 tartozik. Többek között Goethe és Schiller lakóháza, a Wittum palota, a városi kastély, az Anna Amália Hercegnő Könyvtár. (Ez utóbbi egymillió könyvnek, több ezer kéziratnak és számos régi kincsnek adott otthont, de 2004-ben tűz ütött ki, és 60.000 könyv megsemmisült. A mentésben és a helyreállításban is jelentős részt vállaltak a weimari polgárok. Ennek is köszönhetően a könyvtár ma is régi fényében tündököl.)
Vonzások és hatások
A könyvtárat létrehozó Anna Amália hercegnő művészetszeretete és inspirációja hatására költöztek Weimarba a 18. század második felében olyan irodalmi nagyságok, mint Schiller, Herder, Wieland és „mindenek előtt” a költőfejedelem Johann Wolfgang Goethe, aki majd’ 50 évet élt itt. Hála a hercegnő támogatásának az aprócska türingiai városka virágzásnak indult, és a „weimari klasszika” nagy hatással volt a világ kultúrájára.
De dolgozott itt a 18. század elején kilenc éven át a komponista Johann Sebastian Bach, alkotott és tanított Weimarban Liszt Ferenc, akinek lakóháza múzeumként működik. A magyar zeneszerző 1869 és 1886 között itt töltötte a nyári hónapokat. Többször koncertezett itt Richard Wagner is.
A Herder-templomban az oltárkép idősebb és ifjabb Lucas Cranach munkája. Ezen látható maga Luther Márton is, aki számos alkalommal prédikált a reformációhoz az elsők között csatlakozó városban. És itt élte utolsó éveit a költő-filozófus Nietsche, akinek Archívuma látogatható. A Bauhaus nagyjai közül pedig említsük pusztán Paul Klee vagy Kandinszkij nevét. Mint kitűnik, se szeri, se száma az e nagyságokhoz is köthető idegenforgalmi látványosságoknak, ezért a városlátogatóknak azt ajánljuk: több napra tervezzenek Weimarban.
Európa kulturális fővárosa
E lista talán mindenkit meggyőz arról, hogy a türingiai városkának komoly szerepe volt Európa kultúrájának formálásában. Weimarnak 1999-ben még „papírja” is lett róla: kiérdemelte az „Európa kulturális városa” címet (az Európa Unió később keresztelte át fővárosra a ma is futó program nevét, mely címért – részsikerekkel – már kétszer Debrecen is „harcba szállt”). Azt pedig leszögezhetjük: ha valamelyik településnek valóban „jár” ez a cím, akkor Goethe, Liszt és Gropius városának bizonyosan.
A ma is mindössze 65 ezer lakosú Weimarban az elmúlt évszázadokban sokszor világtörténelmet írtak, s nem pusztán a művészetben. Már 1816-ban Sachsen-Weimar-Eisenach nagyhercegség volt az első németföldön, amelyikben alkotmányt hoztak létre. Idén nemcsak a Bauhaus művészeti iskola alapításának centenáriumát ünneplik.
Ugyancsak száz éve (akkor 37.200-an éltek itt) alkotmányozó nemzetgyűlésen kiáltották ki a Weimari Köztársaságot, mely a németországi monarchiát váltotta, s kora egyik legdemokratikusabb kormányzati rendszere volt.
További információkat itt, itt és itt találnak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)