Gránátbányászás, intim vacsora és kirándulások a vizek birodalmában
Szerző: Dombrovszky Ádám | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.09.23. 08:00 | Frissítve: 2017.09.23. 08:04
Karintia – Nem véletlenül emlegetik úgy, hogy a Millstatti-tó a szerelem ékköve. Ráadásul ma már Debrecenből sincs elérhetetlenül messze.
Az ivóvíz-tisztaságú gyönyörű karintiai tavak között a „Millstätter See” a tóparti üdülés új dimenzióit nyitotta meg a felüdülni vágyók előtt.
Ausztria déli tartománya 1270 állóvízének - köztük majd’ 200 fürdőtó –köszönhetően a vizek birodalmának számít. 8000 kilométernyi folyóval, 60 gyógyforrással és 43 gleccserrel rendelkezik. Debrecenből a Győr – Szombathely autópálya megépülése óta még gyorsabban elérhető a határ, ahonnan osztrák területen mintegy három órát kell még autózni.
Feltöltődni természetes energiával
A legkedveltebb fürdőtavak közé tartozik a nyugatra fekvő Millstatti-tó, mely némely pontján a 147 méter mélységet is eléri. Hegyek veszik körül, így a szél kevésbé fodrozza – ennek is köszönhetően hosszan tartja hőmérsékletét. Nyáron a 24-25 fokra is felmelegszik, persze vonzereje nemcsak nyárra korlátozódik. Amikor például a legtöbben síelni érkeznek az Alpok leghosszabb fekete pályájával rendelkező Goldeckre, kiváló programkiegészítő a fürdőházakban folytatni a napot.
Karintia első modern fürdőháza a Millstatti-tóra épült. 2012-ben adták át ezzel a szlogennel: „egész évben magunkba szívjuk a tavak által sugárzott természetes energiát”. A tóparti üdülés új dimenzióját nyitották meg a felüdülni vágyók előtt.
A városi sétányról lépünk a grandiózus üvegpalotába, mely fényárban úszik, s szinte az az érzésünk, hogy természetes egységet alkot a tóval.
Kényelmes páros pihenőhelyek csábítanak olvasásra, akár egy kis szunyókálásra.
Ragyogó kilátás nyílik a tóra, a távoli hósipkás hegyekre, s télen különleges élmény úgy zárni a napot, hogy a sípályákról az oázisba érkezünk.
A modern fürdőház harmonikusan illeszkedik a 19. és 20. század fordulóján létasült fürdőházakhoz, azok építészeti megoldásaihoz, amelyek a tiszta életöröm élvezésére szolgáltak. A fürdőház 60 négyzetméteres, 33 fokos vizű szabadtéri medencéje egész évben lehetőséget ad az úszkálásra. A kényeztetésre cirbolya- és lucfenyő szaunák állnak készen, ahol speciális ceremóniák keretén belül történik a felöntés, például természetes cirbolyafenyő-olajjal vagy a Millstatti-tó környékén megtalálható alpesi gyógynövények élénkítő hatású kivonatával. A gránátköves masszázsok teljesen ellazítnak. Külön élmény, hogy a bátrabb meztelen szaunázók még a nyár múltával is beleereszkedhetnek a hőmérsékletét sokáig tartó tóba.
A 19. század óta kedvelt gyógyhely
A Millstatti-tó mellett egyre népszerűbbé válik az alpesi faházakban az úgynevezett biwak-üdülés. A romantikus, csillagos ég alatti alvás illúzióját keltő, panoráma-tetővel rendelkező alpesi faházakat mindenek előtt a mézesheteiket töltőknek ajánlják, de intimitásra és természeti élményre vágyó „érettebb” párok is szívesen töltenek egy-két bensőséges nyári napot a tó közvetlen közelében. A faház szobája gyakorlatilag egy óriás kétszemélyes ágy, amelyhez egy fürdőszoba, wc és egy terasz tartozik. A biwak általában egy hotel vagy fürdőház gondozásában áll, s a tó körüli hegyek között téliesített típus is bérelhető.
A párok üdülésének másik ünnepélyes formáját tapasztalhattuk Seebodenben. A „dinner for 2” (azaz étkezés két személyre) szolgáltatás során
egy kis motorcsónak viszik be a vendégeket a tó közepére,
a „szigeten” álló éttermi asztalához, ahol egy lebegő fatalapzaton történik a kiszolgálás. Itt aztán valóban intim kettesben zajlik a vacsora!
Millstatt település két zömök tornyú apátsági templomáról ismert. Az apátsági múzeumban a város történetét, a régió földrajzát ismerhetjük meg. Az udvarát kétszintes árkádok határolják, itt áll az „ezeréves hársfa”, amelyet a legenda szerint 1269-ben ültettek. Az apátsági templomban nyaranta zenei heteket rendeznek. A fürdőház szomszédságában olyan patinás épületeket láthatunk, mint a Villa Ariboban, a Villa Verdin vagy a Villa Wertheim.
A 19. században arisztokraták kedvenc gyógyhelye volt Millstatt.
Túrázással, kártyázással, úszással töltötték az idejüket annak idején a tehetős üdülővendégek. Az egykori családi villák ma szállodák. A tó nyugati csücskének turisták által kedvelt városkája Seeboden, mely halászati- és főként bonsaimúzeumáról híres, utóbbi Zen-kertjeivel a legnagyobb Európában.
A térség legnagyobb városa Spittal an der Drau. A 16 ezer lakosú járási székhelyről tíz perces autózással elérhető a Millstatti-tó. A település nevében benne van a Dráva (Drau) de ez „csak” a folyó völgyét jelenti, mert a városkán valójában csak a kis mellékág, a Lieser folyik keresztül. A város az 1191-ben alapított kórházáról kapta a nevét. Történetének egyik magyarokat is érintő fejezete, hogy
Spittal is „nyögte Mátyás bús hadát”
a magyar király hódító hadjárata során, de az igazi dúlás a 18. század végén Napóleon nevéhez fűződik. 1533-ban épült ide a Porcia-kastély, mely sokak véleménye szerint Olaszországot nem számítva az egyik legszebb reneszánsz kastély a világon. Itt rendezik meg nyaranta a Komédia színházi fesztivált.
Gránátvörös csillogó szemcsékkel van kikövezve
A tópart térségének ékköve Radenthein, gránátkőbányájával és múzeumával. Állandó kiállításon csodálhatjuk meg itt a szerelem tűzkövének, másként a Nockeberge hegység „vércseppjének” is nevezett különleges formájú ragyogó kőzetet.
A bányászjáratokat 1909 óta már nem használják. Csak a múzeum vendégei látogatják – gyönyörködve a bíborszínű gránátkövek csillogásában. A szépséges látványon felbuzdulva nem véletlen, hogy sokakat elkap a „gránátkő-láz”, és a kijárat mellett megragadják a lehetőséget, hogy saját maguk próbálkozzanak a sziklafalból kivésni egy-egy gránátdarabot. Ehhez a munkához kis kalapácsokat, vésőket, sőt szemvédőt is kaphatunk, s ha még a bányalátogató sisakot is a fejünkön hagyjuk, teljes fegyverzetben állhatunk neki a Kaninger patak melletti sziklafal ostromának. A munka csábító, hiszen a fal vöröses csillogása kétségtelenné teszi, hogy amatőrként is van esélyünk gránátkő kibányászására, persze a szerencsén kívül kitartás is kell hozzá.
Ha sikerrel jártunk, utána még ékszerré is csiszoltathatjuk a zsákmányt.
Szép időben jókora kis kopácsoló embercsapattal találkozhatunk itt, de aki a hosszas fáradozás után is eredménytelenül végez, még van lehetősége, hogy a „shop”-ban „saját befektetéssel” mégiscsak gránátkővel a zsebében hagyja el a bányamúzeumot. (A kincsvadászok, és persze az ásványkedvelők figyelmébe ajánljuk, hogy a „Granatium” májustól októberig látogatható.) Itt, a Millstatti-Alpokban található Közép-Európa legnagyobb gránátkő-lelőhelye.
Ez Európában az egyetlen hely, ahol a múzeumlátogatók az említett módon bányászhatnak a sziklafalból.
Ha a környéken hegyet mászunk, túrázunk, utunk is apró vörös csillogó szemcsékkel van kikövezve. S ha felérünk a csúcsra, egy szépséges, több tonna drágakővel kirakott impozáns diadalív-félére bukkanunk. Ez a Gránátkapu, amely a Millstatti-Alpok hegygerincén áll, ahonnan mesés kilátás nyílik a tóra. Ide vezet több különböző nehézségi fokozatú kiránduló út. Ezek egyike a „Szerelem útja”. Akik ezen végigmennek, s utána áthaladnak a kapu alatt, azok együtt – a fáma szerint – világ életükben boldogok lesznek. Ennyit biztosan mindenkinek megér egy őszi karintiai kirándulás.
Fotók: www.millstaettersee.com
További információk: www.karintia.com, www.kaernten.at, www.millstaettersee.com, www.badehaus-millstaettersee.at, www.granatium.at, www.austria.info
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)