Sztálinbarokk és paparazzihíd – az élet a Sóházban
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.12.26. 11:12 | Frissítve: 2013.12.27. 15:15
Debrecen – Kevés igazi szocreál relikviáink néhány hírmondója is megtalálható a cívisváros e különleges nevű és kicsiny övezetében, ahol olyan felüljáró van, amiről az emeleti lakásokba is óhatatlanul belátni.
De honnan is a Sóház elnevezés? Onnan, hogy a Diószegi út sóútja itt futott be a városba, mégpedig az „Anna úttzai” kapuhoz, ahol a sóház állt – tudható meg Tóth Pál utcanév-eredettel foglalkozó dolgozatából. A sóhivataloknak az áru hiánytalan átvétele és elosztása, továbbítása volt a feladatuk. Ma már se a sóház, se a kapu nincsen meg, ám ez utóbbi emlékét bronztábla őrzi az Attila téri templomon.
Papp József helytörténet-kutató cikkéből az is kiderül, hogy az 1910-ben megépült gyülekezeti hely területén korábban szénpiac is volt. A sóházi múlttal kapcsolatban érdekes adalék az is, hogy eredetileg Esze Tamás jobbágy (Rákóczi fejedelem későbbi brigadérosa) is sószállító volt, s rendszeresen rótta a Máramaros és Debrecen közötti szekérutat.
– Mi igen nagy biztonságban élünk itt, hiszen az utcánk egyik végében a városi rendőrkapitányság működik, a házunk előtt pedig a vasútőrök tartanak rendszeres járőrözést, még éjjel is – mutatott körbe Herbály Mihályné, akit a felekezetüknek számító templomhoz közeli otthonuknál szólítottunk meg. – Szeretem azt is, hogy minden közel van, viszont az utcánkra nagyon ráférne a leburkolása!
Ezen a környéken, a Sóház határán olyan nevezetességek is találhatók még, mint a Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógia-módszertani Intézmény, ami arról is híres, hogy épületegyüttesében először a bábaképző intézet működött. Annak pedig az első igazgatója (1896-tól) a nem kevésbé nagyszerű Kenézy Gyula volt. A Bárczival szemben áll az egykori MÁV-tisztviselői bérpalota, amit a rendkívül gazdag díszítettsége miatt a debreceni Wekerle-telepnek is szoktak nevezni.
Ugyancsak híres az Irinyi János-középiskola is, ahol most 740 diák tanul. Az 1952-ben, dohányipari technikumként megépült létesítmény magán viseli a valódi – sztálinbarokknak is nevezett – szocreál stílusjegyeit, bár meg kell hagyni, még nem annyira, mint a közeli Hajnal utca egykori Göcs-bérházai. Sokan szocreálnak nevezik az egykori Keletterv épületét is, ami egyébként eredetileg – az idősebbek elmondása szerint – csendőrlaktanya volt a Wesselényi utcában.
Fenti beszélgetőtársunk a környékkel kapcsolatban felidézte azt is, hogy amikor 1979-ben ideköltöztek, akkor még javában termeltek a Vágóhíd utcai üzemek. A hozzájuk legközelebbi bőrgyárban, dohánygyárban, valamint a távolabbi húsfeldolgozókban is zavartalan volt az élet, és nem volt gond, hogy ki merre találjon munkát – hallhattuk vendéglátónktól, aki ma is szívesen átkerekezik a felüljárón a szombati zsibvásárokba.
Ez a híd 1910-ben épült meg, míg a szomszédos Faraktár utcai felüljáró kereken 70 évvel később, ám legalább annyira megviseltnek tűnik az állapota. Az akkor még Április 4. útjának (azelőtt pedig Baranyi utcának) nevezett utca a visszaemlékezők szerint a híd megépítéséig egy barátságos hely volt, ahol dús lombozatú fák és takaros villák sorakoztak.
A sínnél lévő Sándor-villánál kis trafik állt (ez ma is megvan), a sorompót pedig kézzel kurblizták az ottani bódéban „lakó” vasutasok. Az 1980-ra felépült híd azonban gyökeresen felforgatta az itteni életet. Járművek ugyan már nem karamboloznak a vonatokkal, viszont gyalogosgázolások továbbra is vannak, például a tilosban átmenő emberek és az öngyilkosok miatt.
Teljesen megváltozott ugyanakkor a Faraktár utca arca is, hiszen a békés utca helyét egy hatalmas betonhíd töltötte be. Felfoghatatlan, hogy miért éppen ide és így készült el, ugyanis háztól házig terjed, és emiatt nemcsak a kertekbe, hanem az emeleti lakásokba is be lehet látni róla. Az intimitás mellett a fényt is elveszi a lakásokból, viszont a zaj és a rossz levegő még bántóbb közelségbe került a nyugalomra vágyókhoz...
A Sóház nevű városrész határait nem jelzik feliratok az utcanévtáblákon (miként a Dobozikertben sem); más források szerint az övezetet a Faraktár, a Hajnal és a Vágóhíd utcák mellett a vasútvonal határolja. A felüljáró mellett található egy furcsa, L-alakú sportpálya, a túlvégen pedig a régi dohánykutató szép épületei állnak. Lenyűgöző a Kossuth-gimnázium birodalma is, ami eredetileg a 39. gyalogezred pavilonlaktanyája volt. A kaszárnya épületegyüttesébén működnek ma a statisztikai és az adóhivatalok is.
– Imádtam a Hajnal utcai pékség kenyerét! Hatalmas sorok álltak itt mindig a friss kenyérért, de nem bántuk – áradozott Zoltán, akit a régi sütőde mellett szólítottunk meg. – Isteni ropogós, illatos kenyér volt, mely vetekedett a Nyíl utcaival! Ma már más működik itt, és a szomszédos telken is évekkel ezelőtt mindent leromboltak...
Beszélgetőtársunk elmondása szerint ide is áruház épült volna, mint a jégcsarnok mellé. Zoltán elkalauzolt minket a közeli Késmárk utcába is, ahol a Szent Háromság Magyar Orthodox Egyházközség kis temploma áll. Káprázatos fény fogadott, mellyel az imahely aranytornya ragyogta be a környéket.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)