Érezd magad otthon Debrecenben, és nyisd ki bátran a hűtőt!
Szerző: Szirák Sára | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.10.19. 08:30 | Frissítve: 2015.10.19. 22:18
Debrecen – Japánból, Törökországból, Ausztráliából és Németországból is érkeznek cserediákok a cívisvárosba. Hogy érzik magukat, mit tanulnak, hogyan illeszkednek be?
Világot látni már gimnazistaként - ki ne akarna élni ezzel a lehetőséggel? Az AFS program Debrecenben is lehetőséget biztosít a vakmerő, más kultúrát szívesen kipróbáló fiatalok számára. A szervezetnek köszönhetően gyermekeink is részesei lehetnek egy kalandos, külföldi utazásnak, és mi is befogadhatunk egy távolról érkező fiatalt. Az interkulturális tapasztalat mindenki számára egy életre szóló élmény lesz.
Az AFS a világ egyik legrégebbi diákcsere-szervezete. Magyarország 1990-ben csatlakozott a világszervezethez, azóta több, mint 1600 magyar diák töltött egy évet külföldön, közel 3000 család kapcsolódott be, és 400 középiskola tanárai vettek részt a programban. Debrecenben 1997-től működik a szervezet, s ez ma már az ország egyik legnagyobb körzete.
Október első keddjén, késő délután ellátogathattunk a debreceni fogadószülők értekezletére az Ifjúsági Házba. Bepillantást nyertünk a kulisszák mögé: fogadószülőkkel és a debreceni AFS-körzet vezetőjével beszélgethettünk. Szendviccsel, kávéval, nagy szeretettel vártak minket is, akik kívülállóként bekapcsolódhattunk egy igazán izgalmas eszmecserébe; éppen egy hónap telt el a most érkezett cserediákok fogadása óta, így eljött az ideje, hogy a szülők megvitassák, mi az, ami nehéz, és mi az, ami jól megy.
A világ számos pontjáról érkeztek Debrecenbe tanulni vágyó fiatalok, többek között Japánból, Törökországból, Ausztráliából és Németországból is. Mariann boldogan újságolta, a nála lakó török kislánnyal, Gizemmel remekül kijönnek. Az első pillanatban megtalálták a közös hangot, remekül telnek a mindennapok. Gizem nagyon önálló, és szívesen fedezi fel a várost. „Ez nem egy hotel, Te a család része vagy!” – mindig ezt mondom a fogadott diákoknak, mesélte Mariann. „Hiszen az a legfontosabb, hogy otthon érezze magát, és a család tagjaként éljen. „Hogy engedély nélkül ki merje nyitni a hűtőt!” – folytatta. Mariann szerint a fogadószülőknek érdemes felvenni a kapcsolatot az igazi szülőkkel a közösségi felületeken, mert ez a bizalom kiépüléséhez és egy jó kapcsolathoz vezethet.
Persze nem minden esetben ilyen egyszerű az egymásra találás. A kulturális különbségek és eltérő szokások összehangolása nehéz feladatnak bizonyulhat, de bizalommal és szeretettel mindent el lehet érni – értettek egyet a fogadószülők.
Sokszor életre szóló barátságok köttetnek. Kulcsár Olga, az egyik fogadószülő például nagyon jó kapcsolatban van az olasz és a thai "lányával" is. Az egyik japán diákkal pedig, Kyotóval – akit évekkel ezelőtt fogadott –, még most is rendszeresen leveleznek, és Kyoto (aki a nevét nem a városról kapta!) még ma is vissza-visszatér hozzájuk látogatóba.
Tóthné Timár Katalin 1997 óta a debreceni körzet elnöke. Rengeteg diák megfordult már nála: Costa-rica-i, Paraguay-i, olasz és kolumbiai. Most egy belga lányt – Atina Du Rang-t fogadott be a család.
Hogyan kezdődött az egész? – faggattuk Katalint. „A gyermekem szeretett volna gimnáziumi évei alatt kimenni külföldre. Így találtuk az AFS-t, így jutott ki a nagyfiam Olaszországba, ahol őt szerette és nevelte a fogadó családja egy évig. Ezért azon gondolkoztam, mit adhatnék én ezért cserébe. Felajánlottam a segítségemet az AFS-nek. Ők azt mondták hozzunk létre egy AFS-körzetet, hogy mi is fogadhassunk külföldi diákokat, és a debreceni gyerekek is könnyebben eljuthassanak más országokba. Hiszen Debrecen iskolaváros, ekképpen nagyon jó alanyai vagyunk ennek a programnak. Először szájról szájra terjedt a jó hír a programról, egyre többen bekapcsolódtak, rendkívül sok pedagógus és nagycsaládos önkéntesünk van – ma már tudatosan építjük a körzetünket. ” – mondta Katalin.
Az AFS világszerte, különböző időtartamokra biztosít lehetőséget a fiataloknak az interkulturális tanulásra. A gyerekeknek ez egy nagyon különleges időszak az életükben, csakúgy, mint Atinának.
Atina 16 esztendős, és Belgiumból érkezett ide. A nagymamája apai ágon magyar volt, a II. világháború ideje alatt hagyta el az országot, és Belgiumba ment. „Édesapám félig magyar, én pedig negyedrészt. Ezért nagyon szerettem volna megismerni a kultúrát és a nyelvet. Az utóbbit nagyon nehéznek találom.”
Atina nagyon jól érzi magát Debrecenben, tetszik neki a város, szereti az osztálytársait, barátait és fogadócsaládját is. A magyar ételek elég nehezek neki, mert nem kedveli a csípőset és a paprikát, de a pogácsáért és a húslevesért odáig van! A kedvenc magyar szava az egészségedre, mert nagyon hosszú, és mulatságosnak tartja a kiejtését. Egy életre szóló élmény számára az itt töltött időszak. Azt tanácsolja a fiataloknak, hogyha csak tehetik, próbáljanak ki egy diákcsere programot, és bátran lássanak világot!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)