Debrecen felett az élet - labdázó angyalok a tornyon
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.11.11. 07:40 | Frissítve: 2011.11.11. 16:16
Debrecen – Korokat és stílusokat ötvöző, fenséges panoráma nyílik a Petőfi téri szalagház felső szintjéről. A vegyes látvány talán így is annyira csodás, mint a valaha az épület helyén állt zsinagóga.
A jellegzetes, zöld színű lakóobjektum nem tartozik a szép építményeink közé, se a városképrombolóakhoz. Az viszont igaz rá, hogy az eredeti környezetébe egyáltalán nem való – elég csak egy pillantást venni a szomszédos palotára, mely már nagyon is meghatározó nevezetessége a cívisvárosnak. Persze az is igaz, hogy ugyanakkor balról és szemből sok-sok ház fogant ennek a szalagháznak a stílusában.
Az össze nem illéssel egyrészt a szocialista kori építészet azon irányzata okolható, amely nemigen törődött az egységességgel és az elődök tiszteletével, s gond nélkül telepített betontömböt akár a szecessziós fellegvár mellé is (lásd például az E-ON, a Dóczy-gimnázium és a Kossuth-iskola sorát). A másik magyarázat a Nagyállomás bombázásában rejlik, amely miatt a környék többsége megsemmisítő, súlyos csapást szenvedett.
Az itteni, egykori zsinagóga 1897-ben épült Jakob Gartner, bécsi építész tervei alapján (a város második, ilyen imahelyeként). A templom 1944-ben bombatalálatot kapott, a későbbi felújítása előtt pedig kigyulladt a teteje. Az 1960-as években végül lebontották; régi képeslapok is tanúsítják, hogy kívül-belül gyönyörű volt. Nagyon nagy kár érte!
A kereskedelmi és iparkamara eklektikus stílusú épülete 1910-ben épült, Spiegel Frigyes és ifj. Engler Károly tervei alapján. A háború után államosították, az utóbbi időszakban pedig lakások, irodák vannak benne, s a Cívis Ház Zrt. is itt működik. A palota legpazarabb, legemblematikusabb ékessége a kupoláján felállított szoborcsoport: a glóbuszt tartó, kecses hölgyek. A Bethlen Gyula által készített kompozíció a Basahalmáról is látható. Említést érdemelnek az épületegyüttes körerkélyének figurái is: a kereskedelmet jelképező nő, valamint az ipart szimbolizáló férfialak.
De lássuk most már kirándulásunk fő helyszínét, a szalagházat! A 20-21. szám alatti épületrészt egyebek mellett azért is választottuk, hogy közelről csodálhassuk meg a három, földgömbös leányt – s ebben se kellett csalódnunk, hiszen a felső gangon is már oly közeliek ezek a bájos tündérek, hogy az ember legszívesebben udvarolna nekik. És azt várja, hogy kacagva neki is odadobják a „labdájukat”…
Az ott vendégeskedők azonban ne engedjék, hogy elvakítsák őket ezek a tünemények! Érdemes lejjebb pillantaniuk is, hiszen a házasságkötő termet is olyan perspektívából láthatják, amilyenből addig soha. Totál plánban tárul fel szemközt a valamikori Hatvani-kollégium lenyűgöző, sárga homlokzata, hátul pedig tanulmányozhatja az egykori, zsidókórház épülete is, amiben ma a tiszti orvosi szolgálat részlege működik.
Ez utóbbiakra már a fent lakó házigazdáink hívták fel a figyelmünket, s ők mesélték el azt is, hogy a zsinagóga lebontása azért is tartott sokáig, mert nagyon kemény anyagból készült. Elmondásuk szerint a Piac utca és a templom között három utca húzódott – nem véletlen tehát, hogy a téren most zajló kábelfektetés munkagödrében pinceboltív-maradványok is felfedezhetők.
Különlegesség az is, hogy a legfelül lévő lakások kétszintesek, tehát a 7-8. emeleteket foglalják el. Az általunk meglátogatott ingatlanok 81 négyzetméteresek, s ezekhez a területekhez adódnak még a hatalmas erkélyek is. Ezek akkorák, hogy van, aki kosárlabdapalánkot állított fel a balkonján, mások pedig fóliaházat készítettek a különleges növényeiknek.
Vendéglátóinktól egyébként azt is megtudtuk, hogy a szalagház 1964-ben épült, s immár mind a 76 lakása magántulajdonban van. Őslakosnak számító beszélgetőtársaink is örülnek, hogy itt lehet az otthonuk, többek között a káprázatos kilátás miatt. Azt mondják, hogy amíg nem épült be a Tócóskert, tiszta időben a balmazújvárosi gázfáklyát is láthatták.
Tudják, hogy fel kéne már újítani a sorházat, és hogy például zavaróan sok a galamb; a tér esténként-éjszakánként nem igazán bizalomgerjesztő (a Nagyállomás felőli fele sosincs kivilágítva), és kétes alakok és „pillangók” is gyakran zaklatják az arra vetődőket. Mégis, a lakásaik alatt elterülő, gazdagon betelepített park, annak végeláthatatlan színorgiája, a délutáni, melengető napsütés, a le-fölszálló repülőgépek látványa, valamint a virágkarnevál is – mind-mind marasztalja őket.
A sokszor nem megnyugtató közbiztonság miatt sem szívesen mennének máshová. Hiszen nekik itt van az otthonuk.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)